A nagyrészt feltáratlan Kádár-kori titkosszolgálati múlt állandó lehetőséget biztosít a rendszerváltás óta a különféle politikai erőknek, hogy riválisaikkal szemben a vélt vagy valós ügynökváddal megsemmisítő csapást mérjenek. Mindezt segíti, hogy az iratokat a mai napig nem ismerhette meg a közvélemény, és még a kérdés rendezéséről sem sikerült átfogó törvényt elfogadnia egyetlen parlamentnek sem 1990 óta.
A rendszerváltás óta az egyik legnagyobb ügynökbotrány 2002. június 18-án robbant ki, amikor a Magyar Nemzet közölte egy III/II-es, D-209-es kódszámú ügynök szt tiszti (szigorúan titkos tiszt) lapját. Kiderítette azt is, hogy Medgyessy Péterről van szó.
A miniszterelnök először még tagadta a róla megjelent adatok hitelességét, később azonban elismerte múltját. Azt állította, hogy csak kémelhárító volt a gazdasági hírszerzés területén 1977 és 1982 között, és akkori motivációjaként a haza szolgálatát jelölte meg. Az ügynökbotrányt Medgyessy Péter sikeresen átvészelte, amit részben a száznapos program népszerűségnövelő intézkedéseinek köszönhetett.
A rendszerváltás utáni első nagy ügynökbotrány 1991-ben robbant ki, amikor Antall József miniszterelnök egy zárt borítékban akarta átadni Torgyán Józsefnek a személyével kapcsolatos politikai feddhetetlenségi vizsgálat eredményét tartalmazó dokumentumot. A kisgazda politikus azonban ezt nem volt hajlandó átvenni.
Ekkor már a közbeszéd tárgya volt Torgyán József érintettsége, aki később úgy nyilatkozott: 1956 után megpróbálták őt beszervezni III/III-as ügynöknek, de ő összetépte a beszervezési nyilatkozatot. Azért, hogy a további zaklatásoktól megmeneküljön, ideggyógyintézetben keresett menedéket.
Az Antall József által átadott boríték tartalma szerint azonban Torgyán József Szatmári Lajos fedőnéven tagja volt a Belügyminisztérium belső elhárításához tartozó egykori III/III-as ügyosztálynak. A politikus ezt tagadta, és az átvilágítási eljárás sem találta érintettnek.
A következő leleplezésre, pontosabban vallomásra két évet kellett várni. Az ügy előzménye, hogy 1993-ban Csurka István már nyíltan szembeszállt Antall Józseffel, aki ismét a borítékos megoldást tartotta a legcélravezetőbbnek. Torgyántól eltérően azonban Csurka István a Magyar Fórumban Átvilágítás című írásában nyilvánosan is elismerte, hogy Raszputyin néven beszervezték.
A MIÉP elnöke 2012-es haláláig azt hangoztatta, hogy mindezt 1957-ben az internálótáborban, kényszer hatására tette. Ráadásul a feladatait nem hajtotta végre, és nem küldött jelentéseket. Az átvilágítási eljárás őt sem találta érintettnek.
Csurka István volt az egyik szereplője annak a botránynak is, ami 1999-ben történt. A MIÉP akkori elnöke lapjában és sajtótájékoztatón is azt állította, hogy a főpolgármester a hetvenes években rendőrségi besúgó volt, mégpedig úgy, hogy önként jelentkezett a feladatra. Demszky Gábor azt elismerte, hogy 1976-ban megpróbálták beszervezni, de hozzátette, hogy eredménytelenül. A politikus személyiségi jogi pert indított Csurka István ellen, és meg is nyerte.
A bíróság állásfoglalása szerint Csurka István cikke tényként állította, hogy Demszky Gábor ügynök volt. Ugyanakkor az állítást egy olyan korabeli rendőrségi jegyzőkönyvvel kívánta alátámasztani, amely a bíróság állásfoglalása szerint egyáltalán nem bizonyítja a Demszky Gáborral kapcsolatos vádakat.
Szintén nagy port vert fel Szita Károlynak, Kaposvár fideszes polgármesterének az ügye. Az Index egyik fórumozója azt írta róla, hogy Krekus Péter néven a III/II-es szolgálatoknak jelentett az 1980-as években. Az ügynökvádból feljelentés lett, de a nyomozást vádemelés nélkül lezárták. Az ügy után a politikus eltávolodott a Fidesz központi vezetésétől, viszont az önkormányzati választásokat mindig jelentős fölénnyel nyeri Kaposváron.
A különböző dossziékkal operáló politikai játszmák Orbán Viktort sem kerülték el. 1999. május 12-én a Népszava közölte annak az úgynevezett 6-os kartonnak az előlapjáról készült másolatot, amelyen a kormányfő neve szerepelt. A szakértők hangsúlyozták: ez önmagában semmit sem bizonyít, mert az előlapot nemcsak beszervezések, hanem meghiúsult próbálkozások esetén is kitöltötték. Az ügyben megszólalt a politikai ellenfél Demszky Gábor is, aki szintén ezt erősítette meg.
A legújabb ügy, hogy Simicska Lajos a Mandinernek adott interjúban azzal állt elő, hogy Orbán Viktor a katonaságnál jelentett róla. Azt mondta, már 22 éves korában tudta, hogy van dossziéja. A róla szóló aktát megpróbálta kikérni, de a rendszerváltáskor eltűnhetett, bár „Moszkvában még meglehet”. A miniszterelnök szerint a sértettség szól Simicskából.
Eddig az összes botrányban az a közös pont, hogy a vádlóknak egyszer sem sikerült végső csapást mérniük a politikai ellenfélre. Torgyán József 1994-ben bejutott a parlamentbe, majd 1998-tól miniszter lett. Csurka István, bár 1994-ben kiesett a parlamentből, de 1998-ban visszajutott. Demszky Gábor 2002-ben is simán megnyerte a főpolgármester-választást. Orbán Viktort pedig 2010-ben és 2014-ben is miniszterelnöknek választották.
A meg nem született ügynöktörvény kronológiája az 1990 utáni kormányok alatt: