Szili Katalin, mint keskeny palló

Szili Katalin országgyűlési képviselő ad interjút Ignácz Józsefnek 2015. március 26-án

Szili Katalin ha híd nem is, de egy keskeny palló szeretne lenni nemzetpolitikai kérdésekben, a bal és a jobboldal között. Ezen a keskeny pallón némelyek most ugrálnak, ugyanis árulónak tartják a volt szocialista házelnököt, mert a kormánynak dolgozik: miniszterelnöki megbízottként autonómiakoncepciókat hangol össze. A Pplusz Tv-nek adott interjúban az új feladat mellett szóba került az őszödi beszéd kiszivárogtatása is. 

• Miniszterelnöki megbízott lett Szili Katalin.
• Azok támadják, akik korábban is.
• Alig maradtak barátai a balodalon.
• 2018-ban sokaknak el kell számolni a lelkiismeretükkel.
• Konszenzusra, nemzeti minimumra van szükség.

Egy tavalyi blogbejegyzésében azt írta, hogy muszáj baloldalinak lenni. Most, hogy a kormánytól kapott megbízást, változott a politikai krédója, vagy maradt a régi?

Én ugyanaz a baloldali ember maradtam, mint amilyen voltam. Úgy gondolom, hogy a baloldaliság nem jelenti önmagában azt, hogy valaki ne lenne a nemzetéért aggódó. A valódi baloldal nem lehet sem nemzetellenes, sem keresztényellenes. Lehet, hogy annak idején, a volt politikai oldalamtól is azért jöttem el, mert ezeket a kérdéseket ott nem láttam, hogy világosan felvállalták volna. Most arra kaptam megbízást, hogy a hazai és a határon túli társadalmi, civil és politikai szervezeteket sorakoztassam fel a már meglévő autonómiakoncepciók konszenzusos elfogadása mögé. Hiszen nagyon sok megérlelt, kidolgozott koncepció van, alapvetően ezeket kellene jobban harmonizálni. Van emellett egy másik feladat is, ez pedig a koncepciók és igényeink európai színtereken való megjelentetése és elfogadtatása. Hiszen akkor, amikor mi autonómiáról beszélünk, akkor semmi mást nem szeretnénk, mint hogy a magyarság számára a határon túl is biztosított legyen a szülőföldön maradás, továbbá lehetőségük legyen arra, hogy a saját sorsukról, saját maguk döntsenek, ahogy erre már vannak európai minták.

Semjén Zsolttól kapta a felkérését, hogy történt pontosan? Személyesen, levélben?

Több beszélgetésünk is volt, de nem csak vele, hanem más politikai vezetőkkel is a kormányzó pártoktól. Ebben semmi újdonság nincs. Ez az én munkámnak a folytatása. Házelnökként létrehoztam a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát, pontosan abban az időben, amikor az ominózus, sajnálatos eredményű, 2004. december 5-i népszavazás volt. Ami abban különösen sajnálatos volt, az, hogy egyáltalán sor került rá, illetve hogy az akkori kormányzópárti politikai erők nem támogatták. Hiszen mindössze arról volt szó, hogy: „Támogatja-e a Ön, hogy készüljön egy olyan jogszabály, ami a határon túli magyarság számára a könnyített állampolgárság megadását jelenti?” Véleményem szerint ezt így akkor valamennyi politikai erőnek támogatnia kellett volna! Az akkoriban általam elindított Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma most is működik, mondhatom - mint alapító elnök is -, hogy máig életképes maradt! Így nyilvánvaló, hogy e politikai múltamból is következik, hogy ilyen feladattól nem futhatok el.

Szili Katalin miniszterelnöki megbízott Fotó: Szabó Gábor - Origo

De mégis hogyan történt a felkérés, odalépett magához Semjén Zsolt, és megkérdezte, kedves Katalin, nem lenne-e kedve véletlenül a Miniszterelnökségen dolgozni?

Nem odalépett hozzám, hanem egyszerűen erről többször konzultáltunk. Például a Kárpát-medencei Magyar Képviselők tavaly decemberi Fórumán, ahova én is meghívást kaptam, és köszönthettem a tízéves fórum résztvevőit. Mindenki tudja, hogy nekem továbbra is közöm van ehhez a témához. Ez egy olyan dolog, mint egy meghosszabbított vektor, hiszen két kiemelt témát, még mint házelnök, felkaroltam. Amiben egyezséget és egységet tudtam teremteni: az egyik volt a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, a másik pedig a fenntartható fejlődés tanácsának a létrehozása, mindkettő ma is működik. A megbízólevelem is hivatkozik ezekre a dolgokra, hiszen például a Fenntartható Fejlődés Nemzeti Tanácsnak is tiszteletbeli elnöke maradtam. Egyes fontos kérdésekben, mint például a nemzet, véleményem szerint nemcsak párbeszédet kell folytatni, hanem azt a nemzeti minimumot is meg kellene teremteni, amiben az egyetértés még biztosítható. Akkor követ el hibát egy politikus, vagy közszereplő, hogyha bele sem fog, főleg a mai végletekig megosztott helyzetben.

Tehát azt mondja, hogy nem is fordult meg a fejében, hogy mint egykori vezető szocialista politikus elutasítsa a felkérést? Nem ingott meg egy másodpercre sem?

Gondolkodtam rajta, hogy felvállaljam-e, vagy ne, de ismétlem, hogy ez egy olyan terület, amit ki kell a napi pártpolitikai csatározások színteréről vonni. Ma, ha az önmagát vezető baloldali szereplőnek gondoló politikai erő és a párt vezetője is, azt mondja, hogy nemzeti és keresztény elkötelezettségűnek tartja magát, akkor örülnie kellene annak, hogy van olyan terület, ahol egyáltalán lehet párbeszédet folytatni.

Nemzeti elkötelezettségű, keresztény baloldal kellene Fotó: Szabó Gábor - Origo

Miután a kinevezéséről a sajtó beszámolt, magát több jelzővel illették, ezek között az egyik az „áruló” volt.

Én akkor is ezt kaptam ugyanazoktól, amikor 2004-ben kiálltam a kettős állampolgárság mellett. Azok követnek el hibát, akik nem látják be, hogy szükséges néhány kérdésben úgymond egy keskeny pallót teremteni a két nagy politikai erő között! Ha ez nem történik meg, akkor sajnos a szélsőségek fognak hosszú távon lehetőséghez jutni. Nincs még egy olyan nemzet rajtunk kívül, ahol bizonyos kérdésekben ne lehetne konszenzust teremteni. Ezért is tudnak más országok, a nagy politikai közösségek fórumain sokkal erősebbek lenni, mert van egy-két fontos nemzeti ügyük amiben lehet náluk kooperálni. Miért kell nekünk ezen a területen folyamatosan megosztottnak lennünk? Azok, akik ebben a kérdésben bármilyen jelzővel illettek, saját lelkiismeretükkel kell elszámolniuk, mert azoknak a malmára hajtják a vizet, akik ellen szavakban mindig próbálnak küzdeni.

Felvetették korábban, hogy ön lehet az őszödi beszéd egyik kiszivárogtatója, és most ezzel a miniszterelnöki megbízotti poszttal lett kifizetve.

Az a helyzet, hogy ez mind kitaláció, spekuláció, minden alapot nélkülöz! Amikor ezzel alaptalanul meggyanúsítottak, jogi lépéseket is tettem. A pert egyébként a bíróságon első fokon meg is nyertem. Százszor és ezerszer elmondtam, hogy védekezni valóm nincs, hiszen azoknak, akik ezt rólam állítják, lehetőségük lett volna 2006 és 2009 között erről minden jelentést nyilvánosságra hozni. Gondolja, ha engem terhelne e felelősség, nem tették volna meg? Én voltam viszont az akkori kormányzó párti politikai erőkből az egyetlen, aki még írásban is kezdeményeztem, hogy hozzák nyilvánosságra a nemzetbiztonsági vizsgálatok eredményeit még a 2006 os választások előtt. Miért nem tették akkor meg? A legkönnyebb valakit bizonyíték nélkül bemocskolni!

Én mindig nyitott sisakkal álltam ki a társadalmat foglalkoztató nagy kérdésekben. A legkönnyebb ma is azt mondani, hogy ki kit fizet ki. Azoknak kell elszámolni a társadalom előtt, akik oda juttatták az országot, hogy 2010-ben és 2014-ben is egy politikai erőnek kétharmada lehetett. E feladat kapcsán senki nem kérte, vagy várta tőlem, hogy pártpolitikai ügyekben a kormányzópárt mögé álljak. Egyetlen szakfeladatot bíztak rám. Hangsúlyozom: majd 2018-ban is a lelkiismeretükkel azoknak kell elszámolniuk, akik ezzel a mai mérhetetlen gyűlölködéssel és megosztottsággal minden egyes területen azoknak segítenek, akiket a társadalom hosszú távon nem szeretne a hatalomban: a bármilyen oldalú szélsőségeknek!

Szili Katalin: Én nem változtam a húsz év alatt Fotó: Szabó Gábor - Origo

Milyen a kapcsolata a régi párttársakkal, hívják, keresik még önt?

Erre nem is tartok igényt, most már ötödik esztendeje, hogy elhagytam a pártot, ezekkel a kérdésekkel nem foglakozom. Minimális emberi kapcsolatok maradtak.

Azt mondta, hogy feladata szakpolitikai, nem pártpolitikai, de Kothencz János, a szegedi fideszes polgármesterjelölt kampányát segítette, nincs ellentmondás?

Én egy pártnak a vezetője voltam a 2014-es választásokon, a Közösség a Társadalmi Igazságosságért Néppárté. Volt egy konkrét parlamenti elképzelésünk, másfajta közjogi berendezkedésről és a jövő társadalmáról. Szociálpolitikában, oktatásban is olyan programunk volt, ami konszenzusra törekedett volna, így ezekben sok partnerünk volt.

Tudja magát függetleníteni a kormány más, például szociálpolitikai intézkedéseitől?

Kell, hogy tudja az ember, hol vannak a korlátok. Én egyetlen dologgal foglalkozom majd, azzal, amit rám bíztak: az autonómiakoncepcióval. Ebben próbálok meg konszenzust teremteni. Mint ahogy tettem 2004 és 2009 között is, házelnökként. Nekem most nem az a feladatom, hogy megfogalmazzak mások helyett koncepciókat! Sokkal inkább az, hogy azokat a törekvéseket leltározzuk fel, amelyek azokról szólnak, akik a határon túl, magyarként, a szülőföldjükön szeretnének boldogulni. Nézzük át, hogy ezekből mi az, ami esetleg az európai szintéren is sikerre vihető. Téved, aki azt hiszi, hogy amikor autonómiáról beszélünk, ez elszakadást jelent, s az is, aki ennek bármikori aktualitását kérdőjelezi meg. Az a lényeg, hogy a helyi közösségek saját sorsukban dönthessenek, s az általuk megfogalmazott elképzelést kell menedzselni.

Autonómiakoncepciók elfogadása a feladata Fotó: Szabó Gábor - Origo

Mikor tud konkrétumokkal a nyilvánosság elé állni?

Van a következő fél évre egy menetrendem, hazai és európai parlamenti képviselőkkel, hazai és határon túli civil, társadalmi és politikai szervezetekkel találkozom ez ügyben. Létrehozok egy tanácsadótestületet, ahol a tudományos életben, közéletben köztiszteletben álló olyan személyek vesznek részt a határon túlról , akiknek jelentős közösségi szerepük volt már e kérdések kidolgozásában, napirenden tartásában. Ezeket figyelembe véve szeretnék hozzájárulni ahhoz, ami elvezethet egy szélesebb, közös nemzeti minimumhoz. Kell, hogy legyen egy, két, három ügy, amiben van egyetértés a nemzeten belül.

Hogyan látja a saját szerepét? Maga lesz az összekötő kapocs, a kovász, aki a baloldal és a jobboldal között teremt valami konszenzust?

Sajnálom, hogy ebben az úgymond baloldal nem ismerte fel a lehetőségeket. Most is csak azt teszem, amit korábban is, nincs ebben semmi új. Akik most támadnak, azok korábban is ezt tették, ebben sincs újdonság. Vannak, akiknek én nem tudok jót, s jól cselekedni, bármit lépek is. Legalább annyi, ha nem több támogató, gratuláló levelet, sms-t, e-mailt kapok, mint kritikát. A társadalom nagy része már érzi azt, amit a napi politikával foglalkozók még nem látnak, hogy hosszú távon ez a gyűlöletpolitika zsákutca. Meg kell találni azokat a területeket, ahol tudunk párbeszédet folytatni. Ezt várják az emberek. Híd nyilván nem lehetek, de egy keskeny palló talán tudok lenni a nemzetpolitika terén.

Nem fordult meg a fejében az elmúlt években, hogy teljesen szakít a politikával?

Miért? Kellett volna? Közszereplő vagyok és voltam, eltöltöttem húsz évet a politikában. Az elveimhez mindig hű voltam. Ez a kihívás most nem kifejezetten pártpolitikai feladat. Akkor rácsodálkozhattak volna vállalásomra, ha nem a nemzetpolitika területén, hanem mondjuk a kibernetikában vállaltam volna feladatot. A múltamból egyenesen következik ez a feladat, akkor nem értem, miért kellett volna ettől, főleg ilyen végletekig megosztott országban elugrani?