Vlagyimir Putyin tavaly december 1-jén jelentette be, hogy Oroszország nem építi meg a Déli Áramlat gázvezetéket, így Magyarország is kész helyzet elé került. A hazai gondokat csak növelte, hogy az orosz elnök az idei év elején arról beszélt, hogy 2019 után meg akarja szüntetni a gázszállításokat Ukrajnán keresztül. Így, ha az oroszok tartják a szavukat, akkor részben új gázbeszerzési forrást kell találnunk.
Az egyik lehetőség lenne egy Törökországból kiinduló vezetékre való rácsatlakozás, amire az a szándéknyilatkozat nyújtana alapot, amelyet a Gazprom írt alá a Botasszal még tavaly decemberben. Az éves szinten 63 milliárd köbméter orosz földgázból 50 milliárd köbmétert a török–görög határra tervezett új gázelosztó központba juttatnak el, ahonnan Moszkva ajánlata szerint az európai országok továbbvihetik az energiahordozót.
Most úgy tűnik, Magyarország egy olyan vezeték megvalósulását szeretné, ami az előbb említett török–görög határon lévő gázelosztó központból indulna ki. Éppen emiatt találkozott a héten Szijjártó Péter a görög, a macedón és a szerb külügyminiszterrel, továbbá a török EU-ügyi miniszterrel. Konkrétumokban nem állapodtak meg, de ezután rendszeresen találkoznak, és szakértői munkabizottságot hoznak létre az infrastrukturális fejlesztések előkészítésére.
Az, hogy a vezeték megépül-e, rengeteg tényezőtől függ, így többek között az Európai Bizottságtól is. A kormányzat két dologban gondolkozik: a már meglévő, szomszédos országokkal való összeköttetések további fejlesztése, valamint egy nagy kapacitású vezeték megépítése. Természetesen mindkét opciónak vannak előnyei, éppen ezért, ha lehetséges, a kormány ötvözni szeretné a megoldásokat.
Szijjártó Péter egy háttérbeszélgetésen arról beszélt, hogy a vezeték nagyjából 5,5 milliárd euróba kerülne, amire egyik térségbeli országnak sincsen elég forrása. Éppen ezért az EU szerepe ebben megkerülhetetlen lesz. A magyar hozzájárulás mértékéhez meg kell nézni, hogy mennyit költöttünk volna a Déli Áramlatra, és ahhoz kell majd viszonyítani, hogy milyen mértékben tudunk hozzájárulni a projekthez.
Kemény geopolitikai döntés lesz a vezetékről, de 2019-ig semmiképpen nem készül el. Ez azért fontos, mert így nem ukránellenes éle miatt értékelik negatívan ezt a beruházást. Ez az amerikai és brüsszeli nézőpontból is fontos lehet, mivel a Déli Áramlat és a Nabucco is kikerülte volna Kijevet, és ezek a projektek különféle okok miatt végül nem valósultak meg.
A török–orosz gázvezeték technikai kivitelezése egyébként már megkezdődött. Az új vezeték a Fekete-tenger alatt húzódik majd, és évi 63 milliárd köbméternyi gázt fog szállítani. A vezeték 660 kilométer hosszan fut majd a korábbi Déli Áramlat nyomvonalán, illetve 250 kilométer hosszan az új nyomvonalon Törökország európai területei felé. Alekszej Miller, a Gazprom vezérigazgatója úgy nyilatkozott, hogy a tervek szerint a vezetéken keresztül először 2016 decemberében fog földgáz érkezni.
Természetesen nem zárható ki, hogy megvalósul gázvezeték, amely délről érkezik Magyarországra – mondta az Origónak Kaderják Péter. A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont vezetője szerint az orosz félben erős a szándék, hogy a Déli Áramlat helyett egy olyan vezetéket építsen, ami kikerüli Ukrajnát.
Jelenleg egy egyeztetési folyamat zajlik Törökország és Oroszország között, amely arról szól, hogy pontosan milyen kapacitású vezetéket építsen a két fél, és azon milyen mennyiségű gázt tud majd szállítani Moszkva Ankarának. Könnyen elképzelhető, hogy csak akkora mennyiség áll majd rendelkezésre, ami csak a török igények kielégítésére lesz elegendő, így nem lesz értelme a mi régiónk felé irányuló új vezetéket építeni.
Azt sem lehet kizárni, hogy lesz felesleg, és akkor lesz igazán értelme arról beszélni, hogy milyen konstellációban juthat el a nyersanyag Magyarországra, illetve Közép-Európába.
Kaderják Péter szerint az oroszok szándéka egyértelműen az, hogy 2019-re az ukrán tranzitot kikapcsolják, de ennek vannak objektív akadályai. A terv csak elsőre hangzik jól, mivel bizonyos gázmennyiséget csak ezen az útvonalon lehet Európába eljuttatni, és Moszkvának sem érdeke, hogy a vevői közül bármelyik is kiessen.
A szakember szerint a helyzetet ahhoz lehet hasonlítani, mintha a boltos azzal fenyegetné a vevőjét, hogy nem szolgálja ki. Nagy valószínűséggel Moszkva alternatíva hiányában fenn fogja tartani a szállításokat. Az ukrán helyzet képlékenysége miatt a tranzitszállítások jövője sem dőlt még el.
Ha megvalósulna egy délről érkező vezeték, akkor az nagyrészt a már most is meglévő ukrán–román–bolgár–török tranzitvezetékre alapozódhat. Ezt lehetne fordított irányú szállításra alkalmassá tenni és összekötni – Magyarországon keresztül – a Testvériség vezetékkel Szlovákiában (úgynevezett East-Ring vezeték koncepció). Ennek megvalósítása feltehetően jóval olcsóbb lenne, mint egy új török–görög–macedón–szerb vonal felépítése, miközben ez utóbbinak a kivitelezése is jóval nehezebb lenne.