Ha a hallgatók sem tüntetnek, vége a demokráciának

Palkovics László, Emberi Erőforrások Minisztériuma felsőoktatásért felelős államtitkára

Nem hátrált meg a kormány a diáktüntetések hatására, hiszen eleve nem volt szó a szakok megszüntetéséről – mondta az Origónak az Emberi Erőforrások Minisztériumának felsőoktatási államtitkára. Palkovics László szerint néha még a szakma sem értett egyet a saját javaslataival, de azt elismeri, hogy az új felsőoktatási stratégia összefüggéseit nem könnyű megérteni. A kancellárok feladata lesz az is, hogy a jövőben elkerüljék a szabálytalanságokat, jelenleg ugyanis olyan egyetem is van, ahol félmilliárdos bűncselekmény miatt folyik eljárás a rektor ellen.

• Nem lepődött meg a diáktüntetéseken, de az indokkal nem értett egyet.
• Semmilyen meghátrálásról nem volt szó a szakok ügyében.
• A konzisztóriumnak konzultációs szerepe és előzetes egyetértési joga is lesz.
• A művészeti intézmények érzékenyebbek, és nehezebben veszik a változásokat.
• Van olyan egyetem, ahol félmilliárdos csalás miatt folyik eljárás a rektor ellen.
• Nem volt fair a doktoranduszok kommunikációja.

Amikor interjút kértünk öntől, azzal kerestem meg, hogy tisztázzuk a félreértéseket az új felsőoktatási stratégia körül. Hogyan látja, van mit megmagyarázni?

Én ezeket semmiképpen nem nevezném félreértésnek. Inkább az a baj, hogy ez egy nagyon összetett stratégia, és rendkívül sok módosítást írtunk bele, ezért nehéz megérteni az összefüggéseit.

Palkovics László úgy érzi, nem könnyű megérteni a felsőoktatási stratégiát Fotó: Bielik István - Origo

Talán jobban el kellett volna magyarázni?

Nemcsak nekem, de az egyetemeknek is felelőssége van abban, hogy az átalakítás lényegét és a részleteke elmagyarázzák, hiszen ami történik, az a közös ügyünk. A felsőoktatási stratégia tavaly december óta jóváhagyott és nyilvános, lehetett volna fórumokat szervezni, mégsem történt meg. Levontuk a tanulságot, a múlt héten például az ELTE-n jártam a konzisztórium ügyében. Az elején az ott ülők ellenségesek voltak, amikor azonban a beszélgetés végén megkérdeztem őket, ki akar konzisztóriumot, a résztvevők több mint a fele feltette a kezét. Számomra ez azt jelenti, hogy a változtatásokról többet kell beszélni.

Ennek ellenére számított a tüntetésekre, vagy azért meglepődött?

Annyira nem lepődtem meg, hiszen ha a hallgatók sem tüntetnek, ott vége a demokráciának

. Az indok viszont nem volt annyira érthető. A demonstrációk azért kezdődtek, mert a nyilvánosság és a hallgatók tényként kezelték bizonyos szakok megszüntetését. Ezzel azért nehéz mit kezdeni, mert semmiféle megszüntetésről nem volt szó. Arról akkor lehet majd beszélni, ha a kormány által jóváhagyott szakjegyzékben ezek a szakok nem szerepelnek. Addig az egész csak egy munkaanyag.

Mégis sokak szemében meghátrálásnak tűnt, hogy a javaslatból pár nappal a tüntetések után kivették néhány szak megszüntetését.

Meghátrálni akkor lehet, ha az ember eldönt valamit, és utána azt mondja, hogy bocsánat, rossz döntés volt. Itt azonban nem volt döntés. Arról volt szó, hogy volt egy javaslat, amelynek néhány pontjában egyetértés volt, másokban pedig nem. Sőt a javaslattevők – gondolok itt a Magyar Rektori Konferencia szakbizottságaira – néha még saját magukkal sem értettek egyet.

A diákok áprilisban többször is utcára a vonultak a tervezett változások miatt Fotó: Szabó Gábor - Origo

Mondana erre egy konkrét példát?

Vegyük a pszichológia szak osztott vagy osztatlan változatát. Ha ez ember logikusan belegondol, mi érdeke fűződne a fenntartónak ahhoz, hogy az egyébként addig kiválóan működő osztott szakból osztatlan lesz? Semmi.

Az osztatlanná tétel egy szakmai javaslat volt, amivel később már maga a szakma sem értett egyet.

Ugyanez a helyzet az agrárszakember-képzéssel is. A szakma először azt javasolta, hogy legyen osztatlan, aztán átbeszélték, és kiderült, hogy ez mégsem jó ötlet. Harmadszorra ismét az osztatlan szak mellett foglaltak állást, aztán negyedszerre megint meggondolták magukat. Ennek ez a természete, semmi csodálkoznivaló nincs benne.

Mégis, ha nem a tüntetések hatására változtattak, akkor miért?

Az ipari termék- és formatervező szakon kiültem hatszáz hallgató elé – ami tanárként tőlem amúgy sem túl szokatlan a BME-n –, és együtt beszéltük meg, hogy maradjon a szak, de azzal ők is egyetértettek, hogy mindenképpen változtatni kell a tartalmán. Ugyanez történt a nemzetközi tanulmányokkal is. Amikor megvizsgáltuk a szak adatait, kiderült, hogy egy 140 mintás populációból 125-en különböző munkakörben dolgoznak, és a legtöbben nem a külszolgálatban. Ha viszont már nemzetközi tanulmányoknak hívjuk, legyen is az. Velük is megállapodtunk, hogy a szak nem szűnik meg, de a következő öt hónapban átalakítják a tartalmát.

A Budapesti Kommunikációs Főiskola épülete Budapesten. A kommunikáció végül maradhat alapszak. Forrás: Budapesti Kommunikációs Főiskola

Akkor menjünk vissza az időben. Azt már tudjuk, hogy miért döntöttek a változtatások mellett, de milyen érvek alapján akarták eredetileg pont ezeket a szakokat megszüntetni?

A több hónapos szakmai konzultációk eredményeit, az MRK által javasolt változtatásokat és a diplomás pályakövetési rendszer adatait vettük alapul. Megnéztük az elhelyezkedésre és a jövedelemre vonatkozó információkat, az elmúlt évek jelentkezési és felvételi arányait, a szakok közötti távolságot és a képzési szintek indokoltságát is. Ezeket az adatokat a hallgatók saját maguk adják meg, tehát valósabb képet mutat bármilyen közvélemény-kutatásnál. Aztán megnéztük, hogy a szakma elégedett-e egy-egy adott képzés tartalmával, jónak és elegendőnek tartják-e a szakon végzett fiatalok képzettségét. Erre nagyon jó példa a kommunikációképzés, ahol maga a szakma kéri, hogy változtassunk a tartalmán.

Ha egy osztott szak jól működik, felesleges osztatlanná tenni Fotó: Bielik István - Origo

És a szintén sokat vitatott műszakimenedzser-képzésnél?

Ott az én érvem az volt, hogy a vállalatok nem igényelnek műszaki menedzsert. Tiszta profilú mérnököket igen, de nem olyat, aki mindenből tanul egy kicsit. Nem arról van szó, hogy ezek a hallgatók ne tudnának elhelyezkedni, de el kell gondolkozni azon, hogy ha egy jó képességű hallgatónak sokkal nagyobb lehetőségei lennének a villamosmérnökin, akkor talán azon kellene több fiatalt képezni. Végül az érintett 14 intézménnyel itt is megállapodtunk.

Egyetértettek az aggályaimmal, csak eggyel nem: hogy a szak ebben a formában megszűnjön.

Abban maradtunk, hogy növelik a műszaki tartalmat, hiszen az eredeti cél is ez lett volna, több lesz a mesteroktató, és jobban kihasználják az erasmusos képzéseket.

Mióta konzultálnak a szakmával?

Február eleje óta, de egyelőre csak arról beszélünk, hogy a szakokkal mi a helyzet, a tartalomátalakítás és a nagy munka még csak ezután jön. Most kezdjük átnézni, hogy hol kell a tartalmat átalakítani, modernizálni, a munkaerő piaci igényeihez közelebb hozni.

A szakok megszüntetésén kívül nagy vihart kavart az egyetemi autonómia kérdése is. A rektor mellé idén került a kancellár, miért kell most még egy konzisztórium is?

A magyar felsőoktatási intézmények egyik jelentős problémája szerintem az, hogy nincsenek eléggé beágyazva a környezetükbe,

azaz nincs működő és hatékony kapcsolatrendszerük. Ez részben azért van, mert az egyetem az autonómiára hivatkozva nem engedi, hogy bárki beleszóljon abba, amit tanít, és ez jól is van így. Az egyetemek azonban nem magukban léteznek, valamilyen viszonyt ki kell, hogy alakítsanak a környezettel, ezt nagyon erősen tudná segíteni a konzisztórium. Erősödne általa az egyetemek vállalati kapcsolata, ami pedig az intézmények kutatás-fejlesztési tevékenységét segítené.

Ha a rektor és a kancellár nem jön ki, ott probléma van Fotó: Bielik István - Origo

Eddig rendben, de mi lenne a pontos szerepe?

A konzisztóriumnak van egy konzultációs funkciója, azaz meg lehet vele beszélni dolgokat, mert olyan emberek ülnének benne, akik alkalmasak erre. Ugyanakkor a konzisztóriumnak előzetes egyetértési jog is kell, különben nem fogják igénybe venni. Mielőtt tehát a szenátus dönt valamiről, egyeztetnie kell a konzisztóriummal. Amíg a testületnek fenntartásai vannak, a döntés nem mehet a szenátus elé, tovább kell egyeztetni.

Kik lehetnek a tagjai? Ki választja ki őket?

A konzisztórium tagjait a fenntartó választja ki, de az intézmény, a Hallgatói Önkormányzat és az egyetem környezetének figyelembe vételével, azaz ők mondanak konkrét neveket.

A tagok között nem a végzettség, hanem a képesség a fontos: ha a konzisztórium megnézi az egyetem költségvetését, azt meg kell értenie. Ha az egyetem bele akar vágni valamilyen üzleti vállalkozásba, azt is át kell látnia, és ugyanez igaz a stratégiai tervek vizsgálatára is. Azok képesek erre, akik eleve ilyen területen tevékenykednek, például sikeres üzletemberek. Fontos tudni, hogy nincs operatív szerepük és nem kapnak fizetést sem. A konzisztórium nem fenntartói tanács, éppen fordított a szerepe – véleményeztetünk vele dolgokat és figyelembe vesszük a véleményét.

A kancellárok esetében sokszor gondot okozott, hogy nem voltak jó viszonyban a rektorral. Mi lesz, ha ez történik a konzisztóriumok esetében is?

Nagyon fontos, hogy ők jóban legyenek, máskülönben nem is tud működni a dolog. Egy új rendszernél mindig van egy átmeneti idő. A kancellároknak, főleg azoknak, akik kívülről jöttek, meg kell érteniük az egyetem működését. Ez az elején nyilvánvalóan súrlódásokhoz vezethet, de a lényeg, hogy a végére együtt tudjanak működni a rektorral. Ha ez a viszont nem alakul ki, probléma lesz.

A Zeneakadémián végül a kancellár került ki vesztesen Fotó: Pályi Zsófia - Origo

A Zeneakadémia esetében ez meg is történt. (Kupper András rektort interjúnk készítése után váltották le – a szerk.)

Nagyon fontos, hogy ki hogyan értelmezi az együttműködést. Elővenni a törvény szövegét és azt mondani, hogy ez a jogom és ezt végigviszem, nem biztos, hogy a legcélravezetőbb módszer, hiszen a cél az intézmény jobb és optimálisabb működése. A Zeneakadémián ez okozott némi törést. A művészeti intézmények mindig mások, ott eleve érzékenyebb emberek vannak, akik máshogy kezelik a változásokat. Itt a kancellárnak különösen figyelnie kell arra, hogy ez ne vezessen ahhoz, ami végül kialakult.

Ugyanezen okok vezetik majd a döntésüket a Színház- és Filmművészeti Egyetem esetében is?

A színművészeti kancellárjával szemben több jelzést is kaptunk az intézményen belülről.

A kancellár döntött úgy, hogy felmenteti az előző gazdasági főigazgatót, mert nem akart vele együtt dolgozni. Ez az ő szuverén ügye.

Mi az ebből adódó bejelentéseket megvizsgáltuk és rendeztük. Úgy látjuk, hogy az intézmény abszolút elégedett a kancellárjával, a vita inkább a munkáltató és a korábbi munkavállaló között mérgesedett el, ezt viszont ott kell rendezni.

Az Állami Számvevőszék éppen most adta ki jelentését a felsőoktatási intézmények gazdálkodásáról. Ebben azt írták, az egyetemek nagy része szabálytalanul használta fel a közpénzeket, a rendőrség pedig 13 esetben büntetőeljárást indított. Ez meglepte?

Ebben semmi új nincsen, legfeljebb – így együtt látva a számokat – az meglepő, hogy ilyen soknál indult rendőrségi eljárás. Ezekben az esetekben nem arról van szó, hogy a rektorok vagy a főigazgatók bűnözők voltak, hanem hogy olyan gazdálkodási szabadsága volt az egyetemeknek, ami ehhez vezetett.

Amikor például a professzor elmegy és megveszi az első osztályra szóló repülőjegyét a szomszédos utazási irodában, majd beviszi a gazdasági főigazgatónak, hogy írja alá, akkor el kell neki magyarázni, hogy erre van egy közbeszerzési eljárás

. Vagy amikor a hallgatói rendezvényen sütnek egy ökröt, majd kimérve eladják, nyugtát kellene adni és be kellene fizetni a járulékokat. Ezekben a példákban nem volt rossz szándék, slamposságok voltak, és most kiderültek. A kancellárok feladata, hogy az intézmények működését szabály alapúra alakítsák, hogy ezeket elkerüljék, és néhány hónap múlva már látszanak is az eredmények.

Az a meglepő, hogy 13 felsőoktatási intézmény ellen indult büntetőeljárás Fotó: Bielik István - Origo

Akadtak azért nagyobb visszaélések is?

Igen, voltak olyanok is, amik szándékos bűncselekményt feltételeznek, ez megint a kontrollrendszerek hiányából adódik. Ha az ügyintéző éveken keresztül utalt a saját számlájára bizonyos összegeket, akkor bűncselekményt követett el, de az, hogy ez nem derült ki, a rendszer hiányossága. A 13 közül van félmilliárd forintos bűncselekmény is, jelenleg a rektor ellen zajlik az eljárás, de volt eset PPP konstrukciók miatt is, ez a hűtlen kezelés tárgykörébe tartozhat. Utóbbi intézmény fejleszteni akart, csak nem gondolta át. Vett egy épületet nagyon rossz konstrukcióban, ami ma nem kell neki, pedig még 10 év sem telt el.

Mégis hogyan tudnák a jövőben a kancellárok elkerülni a hasonló eseteket?

Az előző rendszer nagy hibája, hogy a rektor egy személyben felelős mindenért.

Ha ő mondjuk az arabisztikához ért és a főigazgató hoz neki egy szerződést, akkor vélelmezhetően nem fog belőle sokat érteni, a felelősséget mégis ő viseli.

Ezért volt szükség a kancellárokra, ők azért is vállalják a felelősséget, amiért a főigazgató nem, akik ezt a rektorra hárították át. Ha a kancellár a felelős valamiért, akkor felmentjük és rendőrségi eljárás is indulhat ellene.

Az ÁSZ javaslatokat is küldött az államtitkárságnak, ezeket megfogadják?

Feladatként adtuk ki a kancellároknak, hogy a javaslatokból akciótervet készítsenek. A számvevőszékkel pedig megállapodtunk abban, hogy készítünk egy kézikönyvet, amelyben a tipikus hibák fognak szerepelni és az is, hogyan lehet őket kiküszöbölni, hiszen a hibák jelentős része tipizálható, azaz mindegyik intézményt érintheti.

A felsőoktatási stratégiára visszatérve, néha különös helyekről is érkeztek kritikák. A Doktoranduszok Országos Szövetsége például nyilatkozatban tiltakozott a doktori iskolákat érintő változások miatt.

A stratégiában egyértelműen leírtuk, hogy a doktori képzésünk nem eléggé hatékony, mert csak a hallgatók 25 százaléka szerez fokozatot. A leírt megoldást nem mi találtuk ki, a DOSZ-szal együtt dolgoztuk ki. Ebben az szerepelt, hogy négy évre növeljük a doktoranduszi támogatás idejét, de a második év végén megnézzük, a doktorandusz képes lesz-e arra, hogy megírja a disszertációt. Aki igen, annak megnöveljük az ösztöndíját és megnézzük, mi kell ahhoz, hogy eljusson a tudományos fokozatig. Ha túl nagy az óraterhelése, limitáljuk. Ha nem jó a témavezetője, cseréljük le. Ha nincs eszköze, vegyünk neki. Feltételként egy dolgot kötöttünk ki: az ötödik év végén kell, hogy legyen egy formailag megfelelő doktori disszertációja. Nem kell benyújtani, nem kell megvédeni, csak legyen meg, ezzel a DOSZ is egyetértett. Ha viszont a hallgató önhibájából mégsem írta meg a disszertációt - azaz megvolt a feltétel, de nem dolgozott eleget - fizesse vissza az utolsó két évre kapott ösztöndíjat. Ez szerintem fair ajánlat, de ezt végül nem vállalta a DOSZ.

A doktoranduszok kommunikációja nem feltétlenül volt fair Fotó: Bielik István - Origo

Ők azzal érvelnek, hogy az ösztöndíj munkabér is, hiszen órákat is kell tartaniuk.

Ez azért egy erősen megkérdőjelezhető érv, különösen a fentiek tükrében. Erőteljes túlzás, hogy ez munkabér is lenne. Abban igazuk van, hogy a 25 százalékos fokozatszerzés nem azért van, mert kényelmesek, hanem mert túlterheltek. A megegyezés tárgya éppen ezért lett volna az, hogy ezen segítünk, a jobb feltételekért viszont magasabb teljesítményt várunk el, mint az élet minden más területén. Ők ezt nem vállalták.

Névjegy

Palkovics László 1965-ben született Zalaegerszegen, Széchenyi-díjas magyar gépészmérnök, egyetemi tanár, 2013 óta a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karán szerzett diplomát, itt is szerezte meg doktori fokozatát. A minisztériumhoz a versenyszférából érkezett, 2001 és 2003 között Knorr-Bremse német fékrendszereket gyártó cég európai elektronikai fejlesztés igazgatója volt Németországban, majd 2003-ban európai kutatási és rendszerfejlesztési igazgatóvá nevezték ki. A Mercedes-Benz kecskeméti gyárépítési döntése után 2009-ben a Kecskeméti Főiskola stratégia rektorhelyettesévé választották. Angolul, németül és oroszul felsőfokon beszél.

Akkor most hol tart az egyeztetés?

A Felsőoktatási Kerekasztalt ülésén abban maradtunk, hogy gondolják meg, majd később az elnökségük nemet mondott. Ezért kivettük a javaslatot és megbeszéltük, hogy tovább tárgyalunk. Nagyon nem volt azonban szerencsés, ahogy mindezt kommunikálták. A kerekasztalon abban állapodtunk meg, hogy írnak egy levelet, vagy szólnak, hogy vegyük ki a javaslatot, ehhez képest kiálltak sajtókonferenciát tartani, hogy nem értenek egyet a kormány szándékával.

Bevallom férfiasan, ez nem volt fair, de ez ízlés kérdése.

Ami fontos, hogy hamarosan elkezdjük az egyeztetéseket a doktori rendszer átalakításáról, most már szélesebb körben.

Felháborodást váltott ki az is, hogy kilenc gyakorlóiskolát átadnának a Kliknek. Hol tartanak most az egyeztetések, és egyáltalán miért emellett a kilenc mellett döntöttek?

Ebben nincs döntés, csak adatszolgáltatást kértünk. Ha egy gyakorlóiskola nem látja el a funkcióját, mert a hallgatói létszám csökkenése miatt nem küldenek oda tanárjelölteket az egyetemek, akkor leülünk és megbeszéljük az intézménnyel, hogy mi legyen a jövője. Az egyik megoldás, hogy marad az egyetem fenntartásában, a másik, hogy valóban átadjuk a Kliknek, a harmadik, hogy az iskolának más ötlete van. Fontos, hogy a gyakorlóiskolák pedagógusbére magasabb, de ha ez a tanár nem oktat, mert nincs kit, akkor azt hogyan magyarázom meg a többi tanárnak?. Értem az indokaikat, de úgy gondolom, hogy erre is fogunk megoldást találni.