Miközben ezerrel pörög a kormányzati kampány a hazánkba érkező migránsok helyzetéről, napvilágot látott egy, a fejlett világ államairól szóló bevándorlási kutatás. A Migrációs Integrációs Szakpolitikai Index (MIPEX) az Európai Unió 28 államában, Norvégiában, Svájcban, Dél-Koreában, Japánban, Ausztráliában, Kanadában, Új-Zélandon és az Amerikai Egyesült Államokban gyűjt adatokat arról, hogy az adott országokban milyen szakpolitikák segítik a bevándorlók beilleszkedését.
A 38 országban készült kutatásban Magyarország a 23. helyen végzett.
Hazánk a lehetséges 100-ból 45 pontot gyűjtött össze, ami eggyel több, mint 2013-ban.
A felmérésben a foglalkoztatás, az oktatás, a politikai részvétel, az egészségügy, az állampolgársághoz való hozzáférés, a családegyesítés, a hosszú távú tartózkodási engedély és az antidiszkrimináció területén meghozott intézkedések bevándorlókra gyakorolt hatását vizsgálták.
Thomas Huddleston, a brüsszeli székhelyű Migration Policy Group munkatársa szerint
Magyarországon az utóbbi években növekedett a bevándorlásellenes attitűd.
Úgy látja, a hazai közvéleményt rosszul tájékoztatják a bevándorlási politikáról, így könnyebb befolyásolni is az embereket. Azokon a területeken, ahol az unió közös szabályozását (antidiszkriminációs törvények, családegyesítés és tartózkodási engedélyek) kell alkalmazniuk a tagállamoknak, ott az integráció területén a közép-európai államok is jól teljesítenek.
A szakember külön kiemelte, hogy például az oktatás és a politikai részvétel terén, ahol nincs közös uniós szabályozás, Magyarország a régió többi országával együtt már nagyon gyengén szerepelt. Úgy látja,
egy sikeres bevándorlási integrációs politikával javulást lehet elérni a munkaerőpiacon,
nőhet az adott ország versenyképessége, és így a teljes gazdaság teljesítménye is. A legfrissebb kutatások szerint azokban az országokban, amelyek sikeres integrációs politikát folytatnak, az élettel való általános elégedettség is magasabb, mint a sikertelenebb államokban.
Az emberek bevándorlókkal kapcsolatos attitűdje a korábbi évekhez képest nem romlott lényegesen az utóbbi időszakban, de a szabályok változtak, így például a 2007-es menekültügyi törvény eredetileg barátságosabb volt, mint a mostani szabályozás – mondta az Origónak Nagy Boldizsár. A Közép-európai Egyetem és az ELTE oktatója szerint az elmúlt időszakban semmi akadálya nem volt, hogy
Magyarország viszonylag elfogadóbb arcot mutasson a menekülők irányába.
A korábbi években a nem európai uniós országokból érkező bevándorlók helyzetével kapcsolatban néma volt a magyar állam, mivel semmilyen ez irányú politikája nem volt, hanem a szomszédos országokban élő kisebbségek sorsáról volt szó. Egyszer nekifutottak a magyar szakemberek egy átfogó migrációs stratégia elkészítésének, de a megbízó, a Belügyminisztérium végül is nem kért belőle. A hatóságok egyedi döntéseiből volt értelmezhető a nem uniós országokból érkezők helyzete – mondta Nagy Boldizsár.
A reguláris migráció folyamatai
semmilyen módon nem indokolják a mostani kormányzati retorikát,
ráadásul a Magyarországon élő külföldiek száma csökkent. Az igaz, hogy a Magyarországon átutazó, magukat menekültnek mondó személyek száma drasztikusan megnőtt, de a kormányzati retorika nem róluk beszél, sem a tényleg üldözöttekről, sem a magukat csak üldözöttnek beállítókról. Ehelyett a szavak szintjén fantomokkal („megélhetési bevándorló") viaskodik, miközben valójában a menekülőket akarja kiszorítani, amit mindennél nyilvánvalóbbá tett a szerb határon felhúzandó kerítés gondolata.
Nagy Boldizsár szerint nem a reális folyamatok generálták a diskurzust. A közbeszédben megjelenő tárgynak, a „bevándorlásnak" semmi köze nincs a közbeszédet meghatározó személy valódi szándékaihoz.
A kormány az elmúlt években harcok sorát tematizálta, mindig kellett egy képzelt ellenséget találnia.
Ez korábban a rezsiszörny volt. A rezsiszörny legyőzetett, így kellett egy új célpontot találnia, amivel elterelheti a figyelmet arról, hogy nem folyik érdemi kormányzás, nincs vita az energetikai megújulásról, nincs átfogó egészségügyi koncepció és így tovább.
Kellett az új imamalom azért is, mert a nemzeti retorika kimerült, mivel mindenki magyar állampolgárrá válhat, aki szeretne. Itt már nem nagyon van learatható termés, így egy újabb határvonalat kellett húznia a kabinetnek a „mi" és az „ők" között.
A bevándorlóellenes retorika egy öngyilkos gesztus, mivel Magyarország nagyon jelentős kibocsátó ország.
Egyfelől van 3-500 ezer ember, aki az elmúlt években távozott külföldre,
másfelől van további körülbelül hárommillió magyar állampolgár, az 1929-33-as nagy világválság miatt kivándoroltak leszármazottai, akikről ugyancsak felfedezheti államuk, hogy ők valójában külföldiek (is).
A szakember beszélt arról is, hogy a migráció korlátozása alapvetően hiábavaló, mivel az emberiség történetének korábbi évszázadaiban teljesen természetes volt a vándorlás. Szocialista mítosz a határok ellenőrzése, a migrációs nyomást nem lehet leállítani, csak időlegesen elterelni.
Az egyetemi docens arra is felhívta a figyelmet, hogy
naponta 237 211 gyermek születik a Földön.
Ebből 4016 a fejlett, míg 233 192 a fejlődő világban. Ez azt jelenti, hogy 14–18 év múlva naponta legalább negyedmillió új munkahelynek kellene létrejönnie a fejlődő világban, hogy a munkaerőpiacra kerülők ne legyenek állástalanok. Mostani tudásunk szerint ez lehetetlennek tűnik, így ezeknek a fiataloknak a nagy része a migránsok számát növeli majd.