Gondolom, ismerik azt a jelenséget, amikor egy történet szárnyra kap, és minden egyes elmesélés után folyamatosan veszít az igazságtartalmából, mert mindenki hozzáadja a saját magyarázatát. Valami ilyesmi történik Kárpátalján július 11. óta, amikor fegyveres összetűzés történt Munkácson Mihajlo Lanyo ellenzéki parlamenti képviselő és a Jobb Szektor fegyveresei között; a lövöldözésnek négy halottja volt.
Már az első híradások is arra utaltak, hogy a történteknek köze lehet a megyei csempészpiac (újra)felosztásához. Csakhogy innentől merőben eltérőek a magyarázatok, ami a helyszínen már-már zavarba ejtő volt.
„Munkácsra megy? Gondolom, a balhé miatt” – teszi fel és válaszolja meg a költői kérdést a csapi határállomásnál várakozó taxisom. Az előttünk álló 60 kilométeren kellemesen gödrösek az utak, van idő beszélgetni, de hamar kiderül, hogy a szóbeszéden kívül konkrétumot szinte lehetetlen kideríteni. Márpedig szóbeszédből rengeteg van.
Az Origo cikkére indult be a kormány
Az ukrán-magyar határon virágzó cigarettacsempészet magyar szálaival az után kezdett komolyan foglalkozni az Orbán-kormány, hogy az Origo július közepén arról írt, hogy magyar határőrök is érintettek lehetnek az illegális kereskedelemben.Az mindenesetre világos, hogy
a Magyarország EU-csatlakozásáig – de legkésőbb a 2007-es schengeni övezeti tagságáig – virágzó cigicsempészet az átlagembernek ma már nem éri meg.
Legálisan csak 2 dobozt lehet átvinni Magyarországra, vagyis még a több száz százalékos árrés ellenére sem éri meg a fáradságot, többel próbálkozni meg nagyon kockázatos. Az áru azonban valahogy mégis átkerül hozzánk – sorozatunk következő részéből ki is derül, mennyire egyszerű hozzájutni.
Mindebből az következik, hogy a csempészet ma már inkább „a nagyok” biznisze, az olyanoké, akiknek van akkora befolyásuk, annyi erőforrásuk, hogy elboronálják a dolgokat. Egyesek szerint
a munkácsi incidens azért történt, mert a piacból a mostani kijevi vezetéshez jobban kötődő emberek szeretnének részt kapni.
Kézenfekvő magyarázat lenne, hogy az egyik ilyen szereplő a Jobb Szektor. A radikális szervezet még a 2013 őszén kezdődött Majdan-mozgalomban szerzett magának hírnevet, a tavaly április óta tartó kelet-ukrajnai háborúban pedig aktívan részt vállal.
A kijevi vezetéssel azonban az utóbbi hónapokban nem túl harmonikus a viszonya, ennek egyik oka, hogy ha az ukrán kormány eleget akar tenni a minszki megállapodásnak, akkor a Jobb Szektort pacifikálnia kell: valahogyan integrálni kell őket a reguláris hadseregbe. Aki ezt nem akarja, annak új tevékenység után kell néznie – például Kárpátalján.
A Jobb Szektor persze mossa kezeit. A szélsőjobboldali csoport vezetője, Dmitro Jaros szerint ők csak a négy országgal – Magyarország, Románia, Szlovákia és Lengyelország – határos megye csempészpiacát szeretnék felszámolni, emiatt halálos fenyegetéseket kaptak. Hosszas egyezkedés után a csoport az Origóval is szóba állt.
Artyem Szkoropadszki, a Jobb Szektor szóvivője, Jaros közvetlen munkatársa kérdésünkre azt mondta: a kárpátaljai káoszt azok okozták, akik éveken át szemet hunytak a csempészek tevékenysége fölött. Igazukat, mondja, az is alátámasztja, hogy a történtek után rengeteg illetékest – megyei kormányzót, határőröket, vámosokat, titkosszolgálati tiszteket – leváltottak.
Szkoropadszki ugyanakkor elismerte:
a fegyverhasználat természetesen hiba volt.
Háború van, az embereknél sok a fegyver, ez viszont azok hibája, akik a háborút csinálják. De a mi aktivistáinkat lőtték le, és senkit nem büntettek meg érte, míg tőlünk ketten is börtönbe kerültek. Azt is elmondta, nincs közük a csempészethez; ha lenne, azt a hatóságok már kiderítették volna.
A munkácsi lövöldözésben részt vevő 13 szektoros közül hatan továbbra is menekülnek valahol a kárpátaljai erdőkben, a megyében katonai ellenőrző pontokat állítottak fel, hogy kézre kerítsék őket. Nemcsak a hágókon, hanem a nyugati utakon is. Vereckénél minden keletről érkező járművet átvizsgálnak, kérdéseinkre viszont konok hallgatás a válasz. Az eget helikopterek pásztázzák, a vérontás helyszínén pedig katonák hűsölnek harckocsijuk árnyékában. Nem világos, mi dolguk még itt.
Az egészet azért csinálják, hogy megmutassák, képesek intézkedni, mondta Munkács polgármestere. Lengyel Zoltán nem kertelt, amikor találkoztunk: szerinte a probléma Kijevben van, a csempészet ugyanis anélkül nem működik, hogy a rendőrség és a határőrség ne lenne benne, ezt pedig a kormányzat hallgatólagos jóváhagyása nélkül biztosan nem tehetnék meg.
A polgármester inkább afelé hajlik, hogy a Jobb Szektor valójában részt akar a csempészpiacból, vagyis nem hisz a patrióta szövegeknek.
Ahogy abban is kételkedik, hogy a központilag irányított, fűnyírószerű kádercsere valós eredményt hozhat:
A csempészet nem csak Kárpátalján probléma.
Miért lesz attól jobb, ha idehoznak valakit Lvivből? Ott a lengyel határ, ugyanúgy tudja, mi hogy működik.”
Ezt nehéz vitatni. Amint már írtuk, csak Kárpátaljáról négy irányba megy a seft, de még ez is elenyésző lehet ahhoz képest, ami például az odesszai kikötőben zajlik, nem beszélve a kelet-ukrajnai háború miatt ellenőrizetlen Luhanszk és Donyeck megyei határokról.
Ukrajna délnyugati határain sem jobb a helyzet, a szakadár kelet-moldovai Transznisztriát ugyanis „belülről” senki nem védi, vagyis csak a híresen korrupt ukrán határőrökön múlik, mi jut át az ottani határon – a Kisinyov–Odessza vonatot a köznyelv csak csempészvonatnak hívja. Vagyis bárhonnan is pótolják a Kárpátalján leváltott vámosokat és határőröket, hamar alkalmazkodni fognak.
„De a bibi nem itt van – mondja Lengyel Zoltán. – Hanem ott, hogy egy határőr nagyjából 30 ezer forintnak megfelelő hrivnyáért dolgozik havonta. Ha pár száz hrivnyáért be kell csuknia a szemét, akkor be is fogja.” Munkács polgármestere megismételte azt, amit az Origónak már elmondott:
ahhoz, hogy a csempészet működjön, a fogadó országok „hanyagságára” is szükség van.
Másfajta megközelítésben tálalta a történteket Kárpátalja legismertebb oligarchája, az Egységes Centrum vezetője, Viktor Baloga. A veterán politikus az RBK hírportálnak azt mondta, pusztán arról van szó, hogy
a Jobb Szektort Kijev a terep megtisztítására használta,
vagyis velük akarták partvonalon kívül helyezni azokat, akik a csempészpiacot a kezükben tartják, hogy aztán a saját embereik kerüljenek a tűz közelébe. Ha pedig ez megtörtént, folytatta, akkor megszabadulnak a szektorosoktól.
Baloga szavaiból egyenesen következik, hogy az akció nem pusztán valami helyi bandaháború volt, hanem felülről irányították. Máskülönben aligha fordulhatott volna elő, hogy a megyei rendőrfőnök – a nagy tisztogatási láz kellős közepén – felfelé bukik: Szerhij Saranicsot leváltása után a belügyminisztérium bűnügyi részlegének helyettes vezetőjévé nevezték ki. Ami nagyjából annyira komolyan vehető, mint hogy a csempészpiacról kisöprendő Mihajlo Lanyo a kijevi parlament korrupcióellenes bizottságának tagja.