Lehet, hogy mostanában máshogy tűnik, de a II. János Pál pápa téren nem csak menekültek laknak. (A legtöbb menekült a Keleti pályaudvarról jön át ide, az ottani állapotokról szóló képriportunkat itt találja.) Kisgyermekes anyukák, nyugdíjasok, albérletben élő fiatalok vágnak át mindennap a hatalmas téren hazafelé, és ha valaki tudja, van-e igazság Kocsis Máté polgármester szavai mögött, azok ők. Vagy mégsem?
Az Auróra közösségi házban péntek este tartott gyűlésen sok minden kiderült. Először is az, hogy a II. János Pál pápa tér neve nemcsak a buliból hazafelé tartó taxizóknak, hanem körülbelül mindenkinek kimondhatatlan. A Köztársaság tér viszont már nem érvényes, úgyhogy a menekültkérdésről tartott közösségi fórumon maradt a pápatér. Meg az indulatok.
A Migráns Szolidaritás Csoport nagy fába vágta a fejszéjét, amikor menekültügyi szakemberekkel együtt közös beszélgetésre hívta a helyi lakókat. És nem azért, mert a teremben elég hamar 35 fok fölötti hőségben izzadt az a körülbelül negyven ember, aki eljött. Sokkal inkább, mert
sok résztvevőnek már előre megvolt a véleménye a téren élő menekültekről,
bár a szakértők mindent megpróbáltak. Egy idő után abba is belementek, hogy az előre eltervezett rövid előadások helyett inkább az egymás után záporozó kérdésekre próbáltak válaszolni.
„Büdös van, ürülékkel van tele minden, a gyerekemet lelökik a játszótéren a mászókáról. Miért nem védik meg tőlük a családokat?” – nyitott elég erősen egy kismama, akit később sem lehetett arról meggyőzni, hogy hallgassa végig az előadókat.
Nekünk egy Istenünk van, Jézus, ők meg mindenféle isteneket imádnak”
– sorolta a hölgy az elég gyakran előkerülő félinformációk egyikét.
Azt persze nem lehet mondani, hogy a szervezők ne készültek volna fel mindenre, és szemmel láthatóan az indulatokhoz is hozzá voltak szokva. Somogyvári Zoltán, a Helsinki Bizottság menekültügyi jogásza egy térképen mutatta meg az egyik nyugdíjas házaspárnak, pontosan honnan jönnek a migránsok, Bisztrai Márton, a Segítsünk Együtt a Menekülteknek szervezet aktivistája pedig azoknak válaszolt, akik szerint azoknak kellene befogadniuk a téren sátorozókat, akik ennyire támogatják őket.
„Most is lakik nálam egy család, de korábban is többeket befogadtam már. Nálam tudnak aludni, zuhanyozni, kapnak segítséget. Igaz, a feleségem egyre kevésbé bírja, de eddig szerencsére mindig meg tudtam győzni” – mesélte Márton, aki a Bérkocsis utcai adománygyűjtő ponton is rendszeresen megtalálható.
Többen felvetették a kérdést, miért nincs itt senki az önkormányzattól és
hol vannak az egyházak a térről,
ők miért nem segítenek. Az ő állításaikat Bolba Márta evangélikus lelkész cáfolta meg, aki a vallási ellentétek miatt aggódókat is igyekezett megnyugtatni.
„Megható jelenet volt, amikor a téren lakó menekültek felvetették az ott segítő katolikus, evangélikus, zsidó vallásúaknak, hogy imádkozzanak együtt” – emlékezett vissza a környéken élő lelkésznő.
És ha már vallás: a két óra alatt többször elhangzott, hogy a keresztény világ is felelős a most kialakult helyzetért. A legtöbben ugyanis úgy gondolják, ha az Egyesült Államok nem avatkozik bele az afganisztáni, az iraki, vagy akár a szíriai helyzetbe, akkor ezekben az országokban nem lenne ekkora a baj, és a menekült is kevesebb lenne.
Magyarország is küldött katonákat, valamilyen szinten nekünk is felelősséget kell vállalnunk a menekültekért
– mondta az egyik oldal. A másik inkább a terrorizmus miatt aggódott.
„Nálunk eddig nem robbantottak, most majd fognak” – sommázta véleményét az egyik lakó, akit semmilyen módon nem sikerült meggyőzni arról, hogy a migránsok is a terror elől menekülnek. Inkább hazament.
Nem úgy egy nyugdíjas asszony, aki türelmesen megvárta a szakértők beszámolóját, csak utána mondta el a véleményét.
„Úgy pátyolgatjuk őket, mintha ők lennének a világ közepe,
ráadásul a mi kárunkra, a mi pénzünkből. Orvosi ellátást a mi adónkból kapnak, a végén aztán alig marad majd nyugdíjunk” – fejtette ki véleményét.
Azt hamar elfogadta, hogy a menekültek ellátására fordított pénz nagyobb részét az Európai Unió állja, néhány állítására viszont már a szakemberek sem tudtak mit mondani.
„Ezek a jövevények mindenhol ott vannak, és nagyon kirekesztően viselkednek” – sommázta megállapításait az idős hölgy.
Volt, aki a II. János Pál pápa térre behordozott fertőző betegségek miatt aggódott.
„A téren mosnak, esznek, alszanak, nem merem kiengedni a gyerekeimet játszani, ki tudja, milyen betegséget kapnak el” – mondta az egyik lakó.
Nem véletlen, hogy egy évtizedek óta Bicskén dolgozó orvos is eljött.
„Az AIDS és a hepatitis Magyarországon is jelen van, és szexuális úton terjed. Ha tehát valaki nem létesít nemi kapcsolatot a menekültekkel, az nem is fogja elkapni.
Az ebola lappangási ideje 5-10 nap, a menekültek viszont több hónapig is utaznak, mire ideérnek”
– zárta rövidre Dr. Ossamah Bourgla, aki a nyolcvanas években végezte el Magyarországon az orvosi egyetemet, és bicskei feleségével öt gyermeket nevel.
Mivel két óra alatt megoldást természetesen nem lehetett találni, és a gyűlésnek nem is ez volt a célja, a találkozó végére már csak egyetlen kérdés maradt, a vitát addig csendben figyelő középkorú hölgytől.
„Én csak azt szeretném tudni, hogy ezt az egész gyűlést melyik párt szervezte”
- kérdezte, majd beleírt valami a kezében lévő jegyzetfüzetbe. Aztán ő is hazament, gondosan kikerülve a téren most is alvó több száz menekültet.