Készítenek menekültügyi stratégiát?
A fő kérdés, hogy mivel járulhatunk hozzá a jelenlegi helyzetben a megfelelő politika kialakításához. Vizsgáljuk azokat az országokat, ahonnan a migráció elindul, valamint az útvonalon fekvő országok belső viszonyait is. Megpróbáljuk a jó gyakorlatokat összegyűjteni, de
ez roppant nehéz, mivel egyelőre a megoldások keresése zajlik.
A szerb–magyar határon lévő kerítés jó megoldás?
A magyar belpolitikát nem elemezzük, így értelemszerűen erről sem nyilvánítunk véleményt. Persze a magyar helyzetről a külföldi kollégákkal beszélgetünk, így ez is szóba kerül.
Nem tart attól, hogy a külgazdasági vonal előtérbe kerülése a hagyományos diplomácia kárára válik?
A kettő összefügg egymással, így nem lehet háttérbe szorulásról beszélni.
A jó üzlet alapja a bizalom, amit csak jó személyes kapcsolatra lehet építeni.
Ezt pedig pusztán gazdaságdiplomáciai eszközökkel nem lehet megteremteni. A mi külgazdasági elemzéseink sem önmagukban értelmezendők, hanem ezeknek össze kell kapcsolódniuk a hagyományos diplomáciai szempontokkal.
Ha már bizalom: nem érzi, hogy külföldön Magyarország megítélése finoman szólva sem kedvező?
Külföldön azt érzem, hogy Magyarországnak fontos szerepe van a nemzetközi diplomáciában. Elhidegülést nem tapasztalok, de persze vannak olyan kérdések, amiket mindenhol feltesznek nekünk.
Milyen kérdések hangzanak el?
Mostanában mindent visz a migráció, valamint az energiabiztonság. Amikor külföldi partnereinkkel beszélgetünk, akkor mi nem a magyar kormány véleményét közvetítjük, hanem kutatókként állunk a problémákhoz.
Az egyik sikere a magyar külpolitikának, hogy a mostani migrációs helyzetre sikerült ráirányítani a figyelmet.
Korábban ez az útvonal nem kapott ilyen kiemelt szerepet a sajtóban.
Amerika felől is helyreállt a bizalom?
Magyarország számára a legfontosabb külpolitikai partnerek között van az Egyesült Államok, és mostanra nagyon jó politikai együttműködés alakult ki Washington és Budapest között, Colleen Bell amerikai nagykövet többször is járt az intézetünkben. Azt pedig az energiafüggőségünk miatt sem tehetjük meg, hogy Moszkvával nem kommunikálunk.
Az orosz nagykövet járt-e már az intézetben?
Eddig még nem volt itt, de az orosz nagykövetség munkatársai majdnem mindegyik rendezvényünkön ott vannak.
Mi a helyzet a déli nyitással?
Azért hallani erről kevesebbet, mert
ez egy szakmai program, és nem egy politikai kommunikációs termék.
A déli nyitás ügyében az utolsó utáni pillanatban vagyunk, mivel az uniós országok ezen a téren messze megelőztek minket. Persze sok állam gyarmattartó is volt, amelyek a függetlenedés után lelkiismereti okokból is fenntartották a kapcsolatot.
Honlapjukon rengeteg külföldi kapcsolatfelvételről lehet olvasni. Mennyire tudatos ez a politika?
Az intézetnek széles körű nemzetközi kapcsolatrendszere van. Az egyik fő célunk, hogy a kutatóink évente legalább egyszer eljussanak abba a régióba, amellyel foglalkoznak.
Egy Szomáliával vagy Szíriával foglalkozó munkatársat is megpróbálnak eljuttatni a polgárháborús államba?
Ez költségvetési forrás kérdése, ha van erre pénz, akkor meg tudjuk oldani. Persze sokkal könnyebb helyzetben van az a kutató, aki a visegrádi országokkal foglalkozik.
Aki pedig Szomáliába akar eljutni, annak a magyar külképviseletek tudnak segíteni,
amelyekkel egyébként szintén szoros a kapcsolat.
Miért foglalkoznak kevesebbet a határon túli magyarokkal?
Komoly veszteség és egyben öröm ért minket azzal, hogy a Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője Kántor Zoltán lett, aki korábban a külügyi intézetben dolgozott. A magyar államigazgatásban és a kormányzati háttérintézmények között vannak olyanok, amelyek kiemelten foglalkoznak a határon túli magyarság ügyeivel. Éppen emiatt
kevésbé van a prioritásaink között a határon túli magyarság,
ha ilyen kérdés kerül szóba, velük együttműködésben dolgozunk.
Miért kellett 2014–15-ben ismét átalakítani a Magyar Külügyi Intézetet, és megváltoztatni a nevét?
Megváltozott a koncepció, és a minisztérium nevét is átalakították. A korábbi elképzelésekhez képest újrahangoltuk az intézet működését, máshol vannak a súlypontok.
Mik lettek ezek?
A mostani intézet egy klasszikus kutatóintézetből vált a külügyminisztérium háttérintézményévé. Ebből adódóan szorosabban kötődünk a magyar külpolitika prioritásaihoz. A kutatási feladatok megmaradtak, de mindenféle, külpolitikához kapcsolódó véleményt megjelenítünk, az agytrösztfunkció erősödött. A lényeg, hogy a minisztérium számára is hasznos munkát végezzünk.
Akkor nem úgy működnek, hogy Szijjártó Péter behívja az intézet valamelyik munkatársát?
Ezt úgy kell elképzelni, hogy a miniszter vagy valamelyik államtitkár megkérdezi a véleményünket, és a döntéséhez ezt felhasználja.
Milyen gyakoriak a megkeresések?
Nem napi szintűek az ilyen egyeztetések, sok esetben a stratégiaalkotásban veszünk részt.
Arra is van példa, hogy mi keressük meg a külügyet egy-egy probléma kapcsán.
Azt egyébként nem néztük meg, hogy a tanácsaink mekkora arányban épültek be a döntéshozatalba.
Mennyi pénzből gazdálkodnak?
2015-ben 154 millió forintból gazdálkodhatunk, míg jövőre várhatóan 188 millió forint a költségvetési támogatásunk. Ezt kiegészítik pályázati bevételek, így összesen éves szinten körülbelül 200 millióból gazdálkodunk.
Minek köszönhető, hogy jövőre többet kapnak?
Részben a feladatkörök bővülésének, másrészt a létszámunk is bővült a korábbi Magyar Külügyi Intézethez képest. A költségvetésünket feladatalapon dolgoztuk ki. A legnagyobb részt a dolgozók bére teszi ki.
Milyen új feladatokat kaptak?
A lefedett területek száma nőtt meg, így nemcsak különféle térségekkel foglalkozunk, hanem globális problémákkal is, így például energiabiztonsággal és a migrációval.
Sokan távoztak az intézetből 2014-ben, sikerült-e őket pótolni?
Úgy gondolom, hogy igen. A távozások oka mások mellett az volt, hogy
volt, aki nem akart kormánytisztviselői jogállományban dolgozni.
Persze a fluktuáció is folyamatos a dolgozók között, így például egykori diplomaták is állományban vannak.
Visszavárják például Magyarics Tamás volt dublini nagykövetet, az intézet egykori munkatársát is?
Természetesen visszavárjuk Magyarics Tamást, én is beszéltem vele arról, hogyan képzeli el a jövőjét.