Fásultság, elégedetlenség, palotaforradalom vagy valami egészen más van most az MSZP-ben?
Egy kicsit talán mindegyik, és közben egyik sem. Érdemi, útkereső politikai munka folyik, ez pedig természetes módon olykor zajjal és vitával jár. Az már a jelenlegi médiarendszer sajátossága, hogy a tartalmi üzeneteiknek kevésbé adnak teret, és szívesebben írnak - egyébként fiktív - politikai szappanoperát a párt belső életéből.
Az irány jó, de kreativitásban és eszköztárban kétségtelenül sokat kell még fejlődnünk. Ráadásul, sajnos az MSZP "brandje" és múltja is sokszor visszahúzza lehetőségeinket.
Tóbiás Józsefnek mennie kell, vagy még érdemes várni arra, hogy beérjenek a tervei?
Tóbiás József tetemes anyagi és politikai terhet vett magára, amikor elvállalta az elnökséget, vezetői programját pedig megválasztásakor nagy többséggel támogatta a párt.
Nekem is voltak és vannak - olykor indulatos - szakmai vitáim az elnökkel, de ez természetes
egy politikai családban.
Miután aktív európai parlamenti képviselőként sok időt töltök Brüsszelben és Strasbourgban, ezért az elnökség operatív munkájából csak korlátozottan tudtam kivenni a részem. Nem tagadható le, hogy van türelmetlenség az eredményeket illetően, ahogyan az is igaz, hogy a bölcs maratonfutók sem sprintelnek az első húsz kilométeren.
Sokan már keresik az új elnököt. Önt keresték már meg azzal, hogy álljon a párt élére? Elvállalná egyáltalán?
Ahogyan Mesterházy Attila lemondása után is kaptam felkéréseket az elnöki posztra, úgy most is vannak, akik ezzel keresnek meg. A válaszom azonban mindig ugyanaz: a pártnak van elnöke, ráadásul tisztújítás csak jövőre szerepel a hatályos menetrendben.
Másfelől - és ez a döntő - európai politikusként megvan a helyem és feladatom az Európai Parlamentben, ennek kívánok a magam módján legjobban megfelelni.
Elnöki tisztséget tehát most nem kívánok vállalni.
Brüsszelből pedig azt fogom támogatni, aki értékeli és igényt tart európai munkámra.
A 2018-as választásra készülve alighanem megkerülhetetlen lesz a baloldali összefogás. Ha így lesz, lát rá esélyt, hogy kétszer ne lépjenek ugyanabba a folyóba?
A politikai térben látható és éles törésvonalak vannak: az európai közösséget saját hatalmi érdekétől megszédülve épp szétverni kész Fidesz és az európai közösséget eleve elutasító Jobbik áll az egyik oldalon. A másikon pedig állnak azok az európai demokraták, akik bár sok pártzászló alatt politizálnak, de
egy dologban egyetértenek: nyugatos demokráciát és szolidáris jóléti államot, egy erős és egységes Európát akarnak.
Ez nyilvánvaló és jól behatárolt különbség. Vagyis, tulajdonképpen függetlenül bármilyen formális vagy nem formális összefogástól: közös a célunk.