Egy ideje már Franciaországban élsz, és jól beszéled a nyelvet.
Igen, egy suliban vagyok asszisztens, tanársegéd, és idén egy picit angoltanárként gyakornok is. Egyébként 7 éve élek Franciaországban.
Hol voltál aznap este?
A péntek estét én is egy rock/metál koncerten töltöttem, Párizstól alig másfél órányira. Még most is görcsben áll a gyomrom, ha arra gondolok, hogy ez a borzalom akár velem és a barátaimmal is megtörténhetett volna.
Nem fújták le a koncertet a történtek miatt?
Nem, a koncertnek 11 körül lett vége; a biztonsági emberek egyből ki is ürítették a szórakozóhelyet.
Nem hívtak az ismerőseid?
Negyed óra alatt 19 nem fogadott hívás... Rossz előérzetem támadt, és felhívtam a barátomat, mert a körülöttem lévők akkor még semmiről nem értesültek. Nem sokkal később már otthon ültem a gép előtt és idegesen az után kutattam, hogy vajon a párizsi ismerősök, barátok és családtagok épségben vannak-e.
Van ismerősöd, aki megsebesült?
Én nem vesztettem el senkit, de több barátom is gyászol; ma este is gyertyát gyújtunk, holnap délben egyperces néma csendet tartunk a munkahelyen.
Ha voltál azóta utcán, vagy közlekedtél, akkor mit tapasztaltál, nagyobb az óvatosság?
A közhangulat rettentően nyomasztó, az emberek szemében ott a félelem, a gyanú, a harag és rengeteg kérdőjel. Az előítéletek és a xenofób megnyilvánulások Charlie óta igencsak felerősödtek, egy nagy vihar közeleg; Marine Le Pen már dörzsöli a tenyerét...