„Bikiniben feküdtünk, és a bekötött szemű fiúk szájjal keresték rajtunk a kockacukrot. Olyan feladat is volt, hogy a lányoknak a levetett ruháikkal kellett bekeríteni minél nagyobb területet.
A ledobott bugyi pluszpontot ért.
Ja, és mindezt vallásos szellemiségű egyetemen képzeld el” – mesélte Juli a gólyatáborban kapott küldetésekről.
Azóta eltelt pár év, a harmincas éveiben járó nő
ártatlan, bár kicsit gáz viccnek érzi a HÖK-ös szervezők feladatait,
szinte helyettük mentegetőzik, mondván, a felsőbb évesek is fiatalok voltak.
Nem mindenki ilyen megengedő, sokaknak komoly traumát jelentenek a beavatásnak nevezett szívatások, amikor a nagymenő felsőbb évesek – vagy saját gólyatársai – kényszerítik ivásra, vetkőzésre az áldozatot.
A dolgok pedig ennél is rosszabbra fordulhatnak: az ELTE 2014-es fonyódligeti gólyatáborában megerőszakolt és megvert lány azóta sem tudta teljesen feldolgozni a bántalmazást, ezen az sem segített, hogy a támadóját 9 év börtönre ítélték.
A történet sokkolta az ELTE jogi karának vezetését. „Rendszerszintű hiba volt, az egyetem részéről nem figyeltek eléggé a programok szervezésére.
A szervezők jóformán szabad kezet kaptak”
– mondta az Origónak Nagy Marianna, az ELTE ÁJK dékánhelyettese, aki kollégáival pénteken számolt be az utóbbi másfél év fejleményeiről.
A tábori botrány hatására a jogi kar gyökeresen megváltoztatta, a korábbinál szorosabbra fűzte a hallgatók és oktatók közötti viszonyt. Első és drasztikus lépésként
felszámolták a gólyatábort.
Helyette orientációs napokat tartanak az első éves joghallgatóknak az egyetem területén, hogy a visszaéléseknek még a lehetőségét is kizárják.
Ezek a korábbinál kevésbé bulisabb programok – ismeri el Nagy Marianna –, de sokkal egyértelműbb képet adnak arról, mit is adhat a kar az ide érkezőknek. A látogatók inspiráló előadásokon, workshopon vehetnek részt, beszélnek nekik a jogászok társadalmi felelősségéről, a párkapcsolati és szexuális erőszak felismeréséről, megelőzéséről is.
Mindez csak a belépő: folyamatosan figyelemmel kísérik a diákok pályafutását. Oktatói és hallgatói mentorok is segítenek nekik abban, hogy megtalálják a közösségen belüli helyüket és későbbi hivatásukat – mondja Kiss Valéria tanársegéd, aki maga is mentorként támogatja a hozzá forduló hallgatókat. Ha kell, tanulási stratégiákat mutat be nekik, de van, akinek csak némi biztatás szükséges.
László Noémi pszichológusként segít a hozzáfordulóknak.
Az elmúlt másfél évben több mint százan fordultak hozzá magánéleti, kapcsolati problémák miatt,
az egyéni látogatók segítése mellett csoportos foglalkozásokat is tart.
A sajtóbeszélgetés nem kerülhette meg a gólyatábori erőszak és a hasonló rendezvényeken történt visszaélések témáját. László Noémi és kollégái szerint az ilyen eseteknek szabályosan megágyaz néhány ismétlődő momentum:
Mindebben ott van a tömegoktatásba bekerülő fiatal magányossága
is, aki 400 hallgató között próbál társakat, barátokat találni – mondja Nagy Marianna. A kar dékánhelyettese szerint azonban ilyenkor is észben kell tartani, hogy jogunk van az elutasításhoz, a segítségkéréshez.
Az egyetemi vezető ezért is tartja fontosnak az érzékenységre nevelő tréningeket – szorosan együttműködnek a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) egyesülettel, és vendégül látják a csoport színházi előadásait.
Amellett, hogy a mentorok és segítők állandó támaszt jelentenek a hallgatóknak, a társadalmi felelősség folyamatos tudatosítása életre szóló hatással bír:
új jogászgenerációt nevelhet, akik már nem veszik alapértelmezettnek a patriarchális, macsó társadalmi berendezkedést,
és nem hunynak majd szemet egy poénosnak szánt nyilvános vetkőztetés vagy a sokak által magánügyként kezelt kapcsolati erőszak felett.