Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Reggel fél hét. Özvegy Suha Lajosné 28 éves hevesi lakos arra ébred, hogy fázik. Nagy szerencse ez, így legalább nem késnek el: a legnagyobb, első osztályos gyereknek hamarosan iskolába kell indulnia. De előtte még be is kell gyújtani a kályhába, hogy mielőtt felébrednek a kicsik, meleg legyen. Szerda van.
A hároméves gyerek, ő a középső, beteg, ezért ma nem megy óvodába, a kis kétéves meg egyelőre nem jár sehová. Özv. Suha Lajosné három gyerekével és az anyjával lakik egy takarosnak jóindulattal sem nevezhető házban, a Fő úthoz és a sakkmúzeumhoz közeli egyik utcácskában. Nagy szó ám ez, mert a világon mindössze négy sakkmúzeum létezik: Moszkvában, Frankfurt am Mainban, Rio de Janeiróban, és itt, Hevesen.
Suháéknak három szobájuk van, de csak az egyiket fűtik, abban laknak mind az öten.
Nem könnyű begyújtani. Azért nem, mert csak gyökerek vannak az udvaron, amiket egy gyümölcsösből hoztak, a csomós gyökereket meg nagyon nehéz szétütni fejszével. Amíg élt a Lajos, addig ezt ő csinálta, de Lajos meghalt 2013. december 1-jén. Szívinfarktust kapott 27 évesen.
A börtönben, amit be nem fizetett pénzbírságokért kapott.
A „bicigli” miatt büntették meg, mert nem volt rajta csengő meg lámpa. Nem fizetett, a tartozás csak halmozódott, végül 200 ezer forintot kellett volna leülni, egy nap ötezret ért.
Meghalt a Lajos, oda lett a jólét, mert addig azért volt 2-3 hónapokra közmunkája. Előtte meg a kacsagyárban dolgozott, na akkor még félre is tudtak tenni. No de meghalt, a holttest hazahozatala 147 ezer forint volt, a temetés meg félmillió. Özv. Suha Lajosné Katika kölcsönökből fedezte az összeget, jó részét a mai napig nem tudta visszaadni.
Tegnap az ebéd bundás kenyér volt, maradt kicsi, azt ették ma reggelire. Aztán amikor a legnagyobbat elkísérte az iskolába, Katika hazajött, és várta a delet, mert akkor segélyt fognak osztani a Csillagházban.
A gyesből meg az árvaságiból 126 ezer forint jön össze. Miközben kér egy cigarettát Polyák fotóstól, özv. Suha Lajosné azt mondja, az iskola, az óvoda, a rezsi, a koszt és a ruházkodás mellett
még ebből is meg tud fogni néha egy kis pénzt.
A gyerekek szerencsére nem válogatósak. Mindennap főz valamit, ma még nem tudja, mit fog. Hogy miket szokott? Hát például zacskós levest, amit a százforintos boltban vesz, meg bundás kenyeret, amit tegnap is készített, meg néha pizzát rendelnek. Azt nagyon szeretik a gyerekek.
Húst? Igen, azt is szoktak enni, minden hónap elején vesz egy kilónyit, esetleg kettőt, aztán abból főz egyszer-kétszer. Ámde most nincs itt ennek az ideje, mert menni kell a segélyért. Időben, hogy jusson csomag. Nem tudja, hogy kik osztanak, nem is érdekli, jött az önkormányzattól egy papír, hogy lehet menni, mert van a családban rászoruló három év alatti gyerek. Rá van írva a papírra, hogy neki egy porció jut, akinek több három évesnél fiatalabbja van, az több csomagot kap.
A meghirdetettnél egy órával korábban, délre ér a Csillagházhoz, ahol nagy a sürgés-forgás. Nem ő az első, vannak már itt vagy négyen-öten, a kaputól tisztes távolságban várakoznak.
Senki nem tudja, ki oszt és mit, nagy a szegénység, bárminek örülnek.
Itt, Hevesen egyébként a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány indít egy óra múlva országos élelmiszercsomag-akciót a bölcsődei ellátásból kiszorult 11 ezer hátrányos helyzetű, három év alatti gyerek megsegítésére. Az akcióba az Aldi, az Auchan, a Lidl, a Penny, a Spar és a Tesco 5-5 millió forint értékű támogatással (élelmiszerek) szállt be, a rászorulók ebből az összegből öt hónapon át havonta kapnak egy-egy csomagot. Itt és még két településen most összesen 227 család részesül hamarosan támogatásban.
Sorra érkeznek a német autóipar prémium szegmensébe tartozó luxuskocsik, egy autós újságíró valószínűleg zokogna a gyönyörűségtől. Középiskolások és melósok pakolgatják a csomagokat, a biciklis rászorultak türelmesen várakoznak, és bámulják az autócsodákat. Egyre izgatottabb mindenki, a kapuhoz legközelebbi parkolóhelyről elküldik az autóst, mert oda várják Hegedűs Zsuzsa miniszterelnöki főtanácsadót, az alapítvány kuratóriumának elnökét.
Nagy tréfa, hogy amikor a főtanácsadói 3 literes turbódízel Audi megérkezik, nem ott, hanem kicsit távolabb áll le. Kiszáll a sofőr, pórázra veszi a bőrülésen trónoló két idegenszívű kutyát (angol szetterek), majd a pórázok végét átadja a főtanácsadó asszonynak, aki oda is szól a fotósoknak: maguk csak a kutyáimat várják.
Bent a Csillagházban sajtótájékoztató kezdődik, ahol Hegedűs Zsuzsa elmondja, bár a törvény szerint minden 14 évesnél fiatalabb hátrányos helyzetű gyerek jogosult a központi költségvetésből biztosított ingyenes étkezésre, több ezren mégsem jutnak hozzá az ellátáshoz. Ennek több oka is lehet, például az, hogy az önkormányzatok nem tudnak bölcsődét működtetni, míg olyan gyerekek is vannak, akik nem jutnak el a bölcsődébe, holott az éppen lenne.
A kicsik szükségleteit figyelembe vevő csomagok 6 liter tartós tejet, 2 kilogramm müzlit („Ez az én mániám – mondja a müzliről Hegedűs Zsuzsa -, mert egészséges, és imádja is minden gyerek.”), és 1-1 kiló rizst, zabpelyhet tartalmaznak, amikhez a Tej Terméktanács további 12-12 liter tartós tejet adott még.
Aztán végre osztani kezdik a csomagokat. A jótékonykodás hírére sokan jönnek a Csillagházhoz, nem értik, ők miért nem kapnak, mert nem tudják, hogy csak 3 évesnél fiatalabb gyerek esetében kaphatnának.
Özv. Suha Lajosné a társaihoz hasonlóan kerékpáron tolja haza a csomagot. Vele együtt többen is megjegyzik a csalódottan távozókra reflektálva, hogy ők meg nem kaptak semmit karácsonyra a cigány önkormányzattól.
Te mit kaptál?"
– kérdezik egymástól. Ennek az az oka, hogy bár minden csomagban ugyanaz van, de mindegyik multi a saját márkás müzlijét, egyebét tette a saját mintás szatyrokba, így látszólag hatféle pakk létezik.
Hazaérkezünk, özv. Suha Lajosné Katika arról beszél, hogy még soha nem volt munkája. Még egy év lett volna vissza a szakmunkásképzőből, nőiruha-készítőnek tanult, de jött Lajos, és vele a szerelem. Nem is akarja már befejezni az iskolát, három gyerek mellett nincsen hozzá ereje.
Hogy mi lesz öt év múlva? Nem tudom"
– mondja, semmilyen jövőképe nincs. Az biztos, hogy – bár ők szépen megvoltak a párjával – nem akar még egyszer férjhez menni, hogy egy nevelőapa üsse-vágja a családot. Ha lejár a gyes, majd elmegy közhasznú munkásnak, a többit meg majd meglátja. Egy biztos: jobbat akar ennél.
És hogy örülnek-e a csomagnak? Persze! „Ki vagyok kicsit segítve.” Müzlit? Nem, még nem ettek, de ezek jó gyerekek, mindent megesznek.
