„Varjon, varjon… Edzs pilanat… jajj, nadzson csok van itt…” Fülemen a telefon, lélegzetemet visszafojtva hallgatom a budapesti török konzulátus vízumügyeket intéző munkatársát. Idős, vékony és kopasz embernek képzelem őt. Régi szabású, sötétszürke zakója dohány és teafű illatát áraszthatja. Egyik ujján a szolidnál kicsit hivalkodóbb pecsétgyűrűt visel. Régóta él Magyarországon, az akcentusa sosem fog elmúlni, de azért jól beszéli a nyelvet.
Éppen a Budapesten rekedt szír férfi, Mohamed egyik személyes adatát készül kiadni nekem. Kérdésként föl sem merül, hogy esetleg mi közöm van hozzá. Csak a nevet mondom, és ő már keresi is a papírt, hallom, ahogy lapoz. Egy kicsit szégyenkezve bediktálom Mohamed születési évét is, de az ügyintézőt ez már hallhatóan nem érdekli.
Á, meg izs van uram! Elutasítva.”
Nem ért váratlanul a hír, a Mohamedet segítő önkéntesektől már tudtam, hogy ez a helyzet. Mégis, mindig megrendítő érzés így szembesülni azzal, hogy a világpolitika tulajdonképpen milyen egyszerűen, szinte hétköznapi módon avatkozhat bele az emberek életébe.
Érzek is némi tanár uras neheztelést az ügyintéző hangjában, amikor rákérdezek a miértre. „Uram, nem írtak ra semmit. De mindenki tudzsa, hogy mi helyzet. Törökorságban kétmillióan vannak. Visonthallasra.”
Az biztos, hogy Mohamed nagyon szeretné, hogy vele eggyel többen legyenek Törökországban. A családja Isztambulban él. Édesanyja beteg, a gyermekeit fél éve nem látta.
Vissza akar menni hozzájuk.
A szír férfi történetéről először februárban írtunk. Nem egyszerű az esete, több ponton hihetetlennek is hangzik, de az biztos, hogy a férfi Magyarországon menekültstátuszt kapott 2014-ben. A Terrorelhárítási Központ és az Alkotmányvédelmi Hivatal is átvilágította akkor. Egy szerencsétlen útja Németországba is elvezetett: autóalkatrész-kereskedő lévén valamit vásárolni akart olcsón, hogy Isztambulban drágábban eladja. Aztán Kölnben tavaly ősszel kirabolták. Rendőrségi dokumentumai alapján megkerestük a német hatóságokat. A kölni rendőrök nem voltak annyira közlékenyek, mint a budapesti török konzulátus munkatársa, de végül elmondták, hogy
Mohamed sértett, nem pedig gyanúsított az ügyben.
Az is biztos, hogy Mohamed idén februárban minden gond nélkül kapott menekültútlevelet is Magyarországon. Erre az okmányra azért lett volna szüksége, hogy vissza tudjon menni a családjához Isztambulba.
Adódott viszont egy újabb probléma: Törökország januárban vízumkényszert vezetett be azokkal a szírekkel szemben, akik a polgárháborúba süllyedt országon kívüli, harmadik országból érkeznek hozzájuk. Ankara ezt azzal indokolta, hogy például a Libanonba menekült szírek is elkezdtek átköltözni Törökországba. A török kabinet szerint ezek az emberek azért döntöttek így, hogy közelebb kerüljenek Európához, konkrétan
Leszboszhoz, a balkáni menekültútvonal kezdőállomásához.
Az egyébként logikusnak tűnő magyarázat mellett viszont van egy „mellékhatása” is a vízumkényszernek. Azok a szírek, akik elhagyják Törökországot, csak nehezen tudnak visszamenni oda.
Nem nehéz belátni azt sem, hogy a kétmillió menekültről gondoskodni próbáló Törökországnak végső soron megkönnyebbülés minden egyes távozó ember. Februárban például azon vitatkozott a török és a német külügy, hogy az Égei-tengerből kimentett menekülteket vissza lehet-e vinni Törökországba.
Nincs mese, Mohamedet sem látják szívesen Törökországban – nem is kapott vízumot. Azt, hogy az ő esete egyedi, vagy egyből elutasítanak minden szír állampolgárságú kérelmezőt, egyelőre nem sikerült kiderítenünk. Megkerestük a török külügyminisztérium sajtóosztályát a kérdéssel, de még nem kaptunk választ.
Mohamednek egy halvány reménye maradt még arra, hogy belátható időn belül eljusson a családjához Isztambulba: a menekültútlevele.
Ez a dokumentum valójában egy ENSZ-egyezmény terméke. 1951. július 28. óta létezik, a menekültek jogállásáról szóló egyezmény, azaz a genfi konvenció aláírói hozták létre. Az a célja, hogy a menekültek kezében is legyen egy útlevélhez hasonló úti okmány, amivel
többé-kevésbé szabadon mozoghatnak a világban.
Valóban csak „többé-kevésbé” használható ez a dokumentum, mert a genfi egyezmény betartását igazából semmivel sem lehet kikényszeríteni, így megsérteni is könnyű. A Helsinki Bizottság nevű civil jogvédő szervezet szerint például Magyarország is ezt tette, amikor a tiltott határátlépést bűncselekménynek nyilvánította. A szervezet szerint az 1951-es genfi egyezmény azt mondja ki, hogy ha valaki menekült, nem érheti azért büntetés, mert illegálisan lépi át a határt.
Mohamed esetében az a probléma, hogy az útlevélben szerepel, hogy ő szír állampolgár. Hiába adták ki a dokumentumot Magyarországon, hiába van Mohamednek menekültstátusza, Törökország következmények nélkül megteheti, hogy nem engedi be őt még menekültútlevéllel sem az országba. Arra hivatkozhatnak a hatóságok, hogy a férfi hivatalosan olyan ország állampolgára, amelyikkel szemben vízumkényszer van érvényben.
A Migration Aid nevű, menekülteket segítő szervezet önkéntesei (Aida, Rajaa, András és Laci) is tanácstalanok, amikor egy „válságértekezleten” megpróbálnak valami megoldást találni a helyzetre. Mivel Mohamed azt mondja,
akár gyalog is nekivág az útnak Isztambul felé,
csak annyit tehetnek, hogy egy észszerű megoldásra próbálják rábeszélni az arabon kívül más nyelvet nem beszélő, kétségbeesett férfit.
Az első ötlet az, hogy felteszik egy Budapestről Isztambulba induló repülőre, hátha mégis átengedik a határon menekültútlevéllel, vízum nélkül. Ezt azért vetik el, mert a repülőjegy nagyon drága, pénzből meg nincs sok. A Migration Aid aktivistái sok mindenkivel beszéltek Mohamed történetéről.
A Magyarországon élő szírek, arabok közössége sokat segít,
azt mondták, repülőjegyet is vesznek, ha kell. Nyilván nem szívesen dobja ki az ember egy repülőjegy árát az ablakon. Márpedig ez történik, ha Mohamedet visszafordítják a török határőrök.
Egy olyan határátkelési pontot kell keresni, ahol Mohamed biztonságban letáborozhat, várhatja a csodát, azaz a vízumkényszer eltörlését. Eközben pedig akár többször is megpróbálkozhat a legális átkeléssel, anélkül, hogy az adományként kapott pénzét nagyon pazarolná. Így jut eszébe Andrásnak Leszbosz, a menekültek szigete. Ő már többször járt ott, ismer jó sok embert, akik a tengeren érkezőkön segítenek.
A görög szigeten dolgozó önkéntesek biztosan adnak szállást, ételt Mohamednek is. Leszbosz másik nagy előnye, hogy a sziget legnagyobb városa és a török Ayvalik nevű település kikötője között hetente kétszer jár komp. Legálisan fel lehet rá szállni, és megpróbálni a szabályos határátlépést menekültútlevéllel.
Mohamednek tetszik az ötlet.
Megkérdezem tőle, mi van akkor, ha nem engedik be Törökországba a kék útlevelével. „Megyek másodjára is” – válaszolja. A körülötte ülők maguk elé néznek. Tudják, mire gondol Mohamed, aki végül maga töri meg a csendet.
Ha másként nem megy, akár úszva is megpróbálom.”
Erre Laci, akinél mostanában lakik, idegesen felkiált. „Fordítsd le neki légy szíves, hogy az életével játszik, ha a kompon kívül mással is megpróbálkozik” – mondja Aidának, a félig jemeni származású, arabul tudó orvosnak. Mohamednek viszont nem kell tolmács, szégyenkező mosollyal próbálja nyugtatni Lacit: „oké, oké”, hajtogatja. Lacinak ez kevés, magyarul kezd kiabálni vele. „Járni sem tudsz rendesen, sántítasz a bal lábadra, hát hogyan vágnál neki a tengernek?”
Az egész jelenet annyira szürreális, hogy végül mindenki nevetni kezd. Több szó nem esik a témáról.
Már hazafelé indulunk, amikor András, akire a leszboszi út megszervezése hárul, ezzel köszön el tőlünk: „Ilyet még úgysem láttak Leszboszon. Egy ember, aki visszafelé akar menni.”
Miután Mohamed és segítői kicsiben, az Európai Unió és Törökország vezetői nagyban tartottak válságtanácskozást. A csúcstalálkozón is szó volt a Görögországban várakozó, oda érkező menekültekről. A törökök visszafogadnák az országból illegálisan Görögországba érkező migránsok mindegyikét - az EU-nak viszont minden egyes visszafogadott szíriai állampolgárért cserébe be kellene fogadnia egy szíriai menekültet közvetlenül Törökországból. Ez olvasható csúcstalálkozón elfogadott zárónyilatkozatban.
Mohamed helyzete annyiban speciális, hogy neki
érvényes menekültstátusza van Magyarországon.
Az EU-török meccs még nem ért véget: március 17-18-án újabb EU-csúcs lesz.