Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Vagy a Jobbik váltja le a Fideszt, vagy senki – ezzel indokolta Vona Gábor, a Jobbik elnöke azokat a változtatásokat a pártban, amik a 2018-as választási győzelemhez szükségesek. Ehhez a saját szavazóbázison túl a bizonytalanok és más pártok szimpatizánsai megszólítását tartja szükségesnek a radikális párt elnöke. Az elnökségbe a győzelem képességét, a kormányzati alkalmasságot szeretném bevinni – mondta Vona Gábor.
Az Origo is megírta: a Jobbikban az után forrósodott föl a hangulat, hogy Vona Gábor a párt alapszabályára hivatkozva bejelentette, hogy a jövőben
nem támogatja Novák Előd, Apáti István és Szávay István elnökségi újrázását.
A Jobbik útkeresésének a hátterében az is állhat, hogy a radikálisok az utóbbi hónapok időközi választásain finoman szólva sem szerepeltek jól.
Megnéztük, hogy mennyire reális Vona azon várakozása, hogy ők lehetnek a Fidesz egyetlen kihívói. Ehhez a 2016-ban eddig megtartott időközi választásokat vettük alapul. Az eredményeknél csak a Jobbik és a Fidesz által elért voksokat hasonlítottuk össze. Mindkét párt hat helyen állított jelöltet: a Jobbik Szolnokon, Hajdúszoboszlón, Ostoroson, Salgótarjánban, Emődön és Söjtörön, a Fidesz-KDNP pedig Szolnokon, Salgótarjánban, Nyírcsaholyon, Dombiratoson, Tápiószentmártonban, Emődön állított jelöltet.
Az elemzésbe a 10 ezer főnél kisebb népességű települések egyéni listás eredményeit is beleszámítottuk. Ezeken ugyanis a választók több jelöltre is voksolhatnak (legfeljebb annyira, ahány képviselői hely van a helyi testületben). Így fordulhatott elő, hogy például Emődön, ahol két fideszes jelölt indult, a kormánypártra adott szavazatok száma meghaladja a szavazójogosultak számát. Ez némileg torzítja a végeredményt, de a szavazatok összesítésébe ezt is bele kellett számolni.
A vizsgált településeken összesen 52 317 fő élhetett volna az állampolgári jogával. Közülük 25 323-an jelentek meg a szavazóhelyiségekben. Ez 48,4 százalékos részvételnek felelt meg, ami meglehetősen magasnak számít az időközi választások esetében. A leadott szavazatokat tekintve
a Jobbik csak 8,7 százalékot ért el,
míg a kormánypártok 41,13 százalékot.
A több mint négyszeres különbség hátterében egyrészt az áll, hogy a Fidesz a salgótarjáni időközi polgármester-választáson több mint 5000 szavazatot vert a radikálisokra, amit értelemszerűen a kis településeken nem lehetett ledolgozni. Ha a salgótarjáni eredményt kivesszük az elemzésből, akkor
egy picit javított a Jobbik.
A radikálisok abban az esetben 12,47, míg a Fidesz–KDNP 42,82 százalékot kapott volna.
Mind a két számítás azonban azt mutatja, hogy a kormánypártok meglehetősen messze vannak a Jobbiktól. A különbség egyébként lényegesen nagyobb, mint amit a közvélemény-kutatók mérnek. A ZRI Závecznél a Fidesz 40, míg a Jobbik 20 százalékon áll a biztos szavazók körében. A Mediánnál 50-18 arányban vezetnek a kormánypártok a radikálisokkal szemben.
Érthető, hogy Vona Gábor valahogyan csökkenteni szeretné a két párt közötti különbséget, mivel a tavaly áprilisi tapolcai időközi választás óta a Jobbik nem tudott komoly sikert felmutatni. Azt is meg lehet jósolni, hogy
a Jobbiknak biztosan nem fognak használni a mostani belső viták,
és nem teszik kormányképesebbé sem a választók előtt. A párt történetében azonban nem ez az első eset, hogy Vona Gábor komoly konfliktust vállal, és eddig ezekből sikeresen került ki.
2012-ben Szegedi Csanád kilépése és a párt legfőbb erősségének számító Borsod megyei szervezet feloszlatása után sokan azt gondolták, hogy a Jobbik nem fogja kiheverni azt a konfliktust.
A kizárások ellenére a párt 2014-re tovább erősödött az északkeleti országrészben,
és sikerült elhódítaniuk Ózd polgármesteri székét is. Vona sikeresen tolta háttérbe a párt korábbi prominenseit is, így például Gaudi-Nagy Tamást és Lenhardt Balázst is.
Most egy újabb fejezetéhez érkezett a Jobbik átalakítása azzal, hogy Vona bejelentette, hogy a jövőben vezetői szinten nem számol Novák Előddel vagy Szávay Istvánnal. Azt most nem lehet megjósolni, hogy Vona mostani átalakításai sikeresek lesznek-e, de mind a választási eredmények, mind a felmérések azt mutatják, hogy a kormányra kerüléshez valamin változtatnia kell.
