„Ha van egy komódotok, mint nekem, azt megfoghatjátok, és ide be tudjátok húzni, de
ha erősebb apukátok van, akkor lehet, hogy ettől még be tud nyitni”
– mondja az UNICEF legújabb kampányában a 10 év körüli Luca.
A kislány ezután egy rózsaszín szobában arról beszél, hogyan védekezik, amikor az apja meg akarja erőszakolni.
A kisfilm csak egy a három közül, amely hatalmas indulatokat kavart: van, aki családellenességgel vádolja, és vannak civil szervezetek, amelyek az alapvető jogok biztosához fordultak miatta.
A Magyar Nemzetnek nyilatkozó Toplak Zoltán által jegyzett beadvány szerint
a bemutatott kampányfilmek apaellenesek,
hiszen a filmekben a családi erőszaktevőt minden esetben apák személyesítik meg. Azt is kifogásolják, hogy a magyar UNICEF a reklámokat gyerekekkel forgatta, és a moziban gyermekműsorok előtt vetítik.
A botrány miatt a Cinema City már korábban úgy nyilatkozott, hogy a kisfilmet kivették a blokkból, és a 12 éven aluliaknak szóló filmek előtt vetítik. Ennek ellenére még a héten is voltak olyan szülők, akik el sem akarták hinni, mit látnak a vásznon.
„Teljesen elképedtem, amikor a rajzfilm előtt ezt a filmet vetítették le nekünk” – mondta egyikük.
Összezavarónak és moziban vetítve kifejezetten károsnak tartja a kampányvideót Deliága Éva gyermekpszichológus is.
A gyermekbántalmazás nagyon fontos ügy, az UNICEF pedig méltán számíthat ebben az emberek támogatására, ez a kampány azonban elhibázott, és nem éri el a célját – mondta az Origónak a szakértő, aki maga is elképedve nézte a sokat bírált videókat.
A szakember
kifejezetten károsnak tartja, hogy a videókat mozikban is vetítik,
hiszen ezeken a helyeken a nézőknek nincs lehetőségük eldönteni, meg akarják-e nézni, vagy nem.
„Úgy vélem, a videókat csak az UNICEF honlapján található szöveggel együtt lehet értelmezni, erre viszont a tévében vagy a moziban nincs lehetőség” – tette hozzá.
Deliága Éva figyelmeztetett arra is, hogy a 6–10 éves korosztály még fel sem fogja, miről szól a videó. Azt persze ő is érzi, hogy a kisfilmnek rossz hangulata van, de a gondolatmenete egy gyermek számára teljesen értelmezhetetlen. Ők még szó szerint értelmezik a dolgokat, és fogalmuk sincs, mire is céloz a filmben beszélő kislány. Ráadásul valószínűleg nem azoknak vetítik, akiket a leginkább érint a bántalmazás.
A kampány az abszurditásra épül, azonban a gyerekek nem feltétlenül értik a helyzet iróniáját,
nekik még zavaros és értelmezhetetlen a videó. Éppen ezért fontos lett volna eldönteni, hogy ki a célközönsége” – mondta a pszichológus.
Deliága Éva mindemellett nem tartja életszerűnek azt sem, hogy a filmben olyan gyerekek beszélnek a bántalmazásról, akik láthatóan jó körülmények között, komfortban élnek, és az internet közönsége előtt mernek beszélni arról, ami velük történt. Ráadásul
az ábrázolt helyzet sem valós,
hiszen a gyerek elsősorban lelki értelemben védekezik, fizikailag nincs esélye a bántalmazóval szemben.
„Nem tartom valósnak, hogy az ábrázolt gyerekek ne szólnának például az édesanyjuknak, vagy az osztályfőnöküknek arról, mi történt velük” – tette hozzá.
A szakértő szerint, ha az UNICEF valóban a célcsoportot akarja elérni, akkor használható tanácsokat kellene adnia ismert formátumban arról,
hogyan ismerhetik fel a gyerekek, ha a környezetükben valakit bántalmaznak,
és kihez fordulhatnak, ha baj van, akár egy segítőn, akár egy segélyvonalon keresztül.
Deliága Éva szerint a videók által sugárzott kép azért sem reprezentatív, hiszen minden esetben az apa – nem tudni, édes- vagy nevelőapa – a bántalmazó.
„Ez nagyon leegyszerűsített üzenet, a bántalmazásnak sokféle formája van.
A videó például a lelki bántalmazást vagy a gyerek elhanyagolását meg sem említi”
– mondta.
A szakértő azt is elhibázottnak tartja, ahogy a szervezet kampányhoz nyúlt: ha magyar adatokkal, felnőttekhez szólva, érthető módon kampányolnak, akkor elérhették volna a céljukat. Ráadásul azzal, hogy a filmen egy jól szituált, internetező, kommunikatív kislányt erőszakol az édesapja, nem ragadták meg a magyarországi gyermekbántalmazásos esetek lényegét.
Az sem mellékes, hogy a filmmel az UNICEF az 1 százalékos támogatásra is felhívja a figyelmet, márpedig ma Magyarországon még mindig a férfiak a fő keresők a családokban.
Ha őt állítjuk be bűnösnek, akkor nem biztos, hogy sikerül megnyerni a támogatásukat
– tette hozzá.
„Összességében úgy vélem, az UNICEF most bakizott, ezzel a kampánnyal ugyanis a célcsoportot nem tudják elérni, így biztosan nem számíthatnak a megsértett apukák támogatására” – mondta Deliága Éva.
Az UNICEF szerint viszont a civil szervezetek félreértették a kisfilm üzenetét. Lux Ágnes, a Magyar Bizottság gyermekjogi igazgatója az Origónak azt mondta: a hivatalos bűnügyi statisztikák szerint Magyarországon
évente több mint 15 ezer gyerek
válik erőszakos bűncselekmény áldozatává. A felmérések szerint a gyermekkori szexuális bántalmazás áldozatainak közel 90 százaléka ismeri is az elkövetőt, közülük 62 százalék családtag, 30 százalék egyéb ismerős, 8 százalék ismeretlen. Az elkövetők jelentős része – egyes statisztikák szerint legalább 85 százaléka férfi. Tehát közel 8 ezer esetben válik a gyermek férfi családtag áldozatává, ami az összes eset több mint a fele.
A gyermekjogi igazgató rámutatott: különösen fájdalmas, hogy a magyar társadalomra a szőnyeg alá söprés a jellemző ezekben az esetekben. Örülni kell annak, hogy – bár téves értelmezés alapján – elindult valamiféle társadalmi vita a gyermekek jogaival kapcsolatban. A kampány ebben az értelemben máris elérte a célját, bár azt az igazgató
kifejezetten sajnálatosnak tartja, hogy nem a bántalmazott gyermekek jogairól folyik a párbeszéd.
Az UNICEF a honlapján kiemelte, hogy a bántalmazásnak alapvetően négy fajtáját különböztetik meg: a fizikai erőszakot, a lelki bántalmazást, a szexuális abúzust és az elhanyagolást. A hazai és nemzetközi vizsgálatok szerint az esetek 48-50 százaléka elhanyagolás, 25 százaléka fizikai, 20 százaléka érzelmi bántalmazás, 5 százaléka szexuális abúzus.
Fizikai bántalmazásnak minősül a pofon és a gyermek bezárása is,
ám a kutatás szerint előbbit a felnőttek 16, míg utóbbit 9 százaléka nem tartja bántalmazásnak.