Kilenc jelölt indul Dunaújvárosban a vasárnapi, időközi önkormányzati képviselő-választáson, amelyet azért tartanak, mert a 4. számú egyéni választókerületben lemondás miatt megüresedett a mandátum. Gál Roland (Fidesz–KDNP) azt követően vált meg a mandátumától, hogy
gyilkosság gyanújával előzetes letartóztatásba került.
A voksoláson ők indulnak: Orha Zoltán (független), Gebei Bálint (független), Selyem József (MSZP), Balogh Péter (Magyar Munkáspárt), Barta Endre (Jobbik), Huszti Zsolt (DK), Pappné Grabant Ilona (PM), Harsányi Péter (SZDP), Lassingleitner Fruzsina (Fidesz).
Az ellenzék jó eséllyel indulhatna Gál helyéért, hiszen inkább egy baloldali körzetről van szó, és a Fejér megyei városban mindig az országos átlaga fölött szerepelt a baloldal. A körzetben 2014-ben a DK jelölt képviselőt, Huszti Zsoltot, és a baloldali pártok akkor be is álltak mögé. A DK arra számított, hogy „a hallgatólagos megállapodás” értelmében most is az ő jelöltje lesz a közös induló, ám az MSZP azt állítja, nem volt ilyen megállapodás. A vita meglehetősen elmérgesedett a két párt között.
Gyurcsány Ferenc az ATV-ben már a Fidesz tudatos támogatásával vádolta meg egykori pártját, ugyanis azt mondta: a szocialisták azért nem tartották be a jelöltállítási megállapodást, mert
helyi vezetőik nem akarják, hogy demokrata jelölt győzzön,
és ezzel a Fidesznek akarnak kedvezni. Márton Roland, az MSZP alelnöke azt mondta, Gyurcsányt feltehetőleg nem tájékoztatták arról, hogy az önkormányzati választással kapcsolatban nincs megállapodás az MSZP és a DK között. Márton szerint nem igaz, hogy az MSZP összejátszana a Fidesszel.
Ennek igazolására példaként említette, hogy az MSZP beleállt a dunaújvárosi közvilágítási botrányba, ami a fideszes vezetésre nézve kínos – ennek az a lényege, hogy 238 millió forintért egy olyan cég újította fel a városi lámpákat, amelyik korábban közvélemény-kutatással foglalkozott. Ráadásul sokak szerint a világítótestek cseréje után a város sötétebb lett, mint előzőleg.
A körzet pontos erőviszonyait a korábbi évek országgyűlési és európai parlamenti választásai alapján rajzoltuk meg. A korábbi évtizedek szavazóköri változásai miatt egészen a 2002-es parlamenti választásokig tudtunk visszamenni. Azért ezeket a választásokat vettük figyelembe, mert a pártlistára adott szavazatok fejezik ki a legjobban a politikai szimpátiát.
2002 tavaszán elsöprő baloldali győzelem született ebben a dunaújvárosi körzetben.
Az MSZP több mint 53 százalékot szerzett,
míg a Fidesz–KDNP éppen csak átlépte a 30 százalékos támogatottságot. A baloldal erejét növelte, hogy az SZDSZ is 7 százalékot szerzett, míg a MIÉP és az FKGP meglehetősen harmatosan teljesített. A két évvel későbbi EP-választáson országosan a Fidesz tarolt, de ebben a körzetben az MSZP–SZDSZ közösen több mint 56 százalékot szerzett, szemben a Fidesz 35,36 százalékával.
A 2006-os országgyűlési választás ismételten súlyos vereséget hozott, mivel az akkori ellenzéki erő ismételten csak 30 százalékot kapott. Az MSZP és az SZDSZ közösen több mint 60 százalékot ért el a város ezen részén. A politikai erőviszonyok a 2009-es EP-választásokra jelentősen átalakultak, de a baloldal az országos visszaeséséhez képest ebben a körzetben viszonylag erős maradt.
Hét évvel ezelőtt a Fidesz több mint 48 százalékot szerzett, míg az MSZP, az SZDSZ, az MDF és a Munkáspárt összesen majdnem 37 százalékot kapott. A 2010-es országgyűlési választáson
2009-hez képest érdekes módon gyengült a Fidesz,
mivel csak 43 százalékot kaptak, miközben a baloldal (MSZP, LMP, Civil Mozgalom) majdnem 42 százalékot. Jól látszik, hogy az országosan látható baloldali összeomlás ebben a választókerületben nem érvényesült.
2014-ben két pártlistás választás is volt a körzetben. A tavaszi országgyűlési választáson a baloldali összefogás győzött a választókerületben a szavazatok közel 33 százalékával, miközben a Fidesz-KDNP csak 31,86 százalékot kapott. Harmadik helyen a Jobbik végzett közel 25 százalékos támogatottsággal, de az LMP is majdnem hat százalékot kapott. A 4-es választókerületben tehát a Fidesz támogatottsága gyakorlatilag visszazuhant a 2002-es és 2006-os szintre, miközben a kormányellenes szavazatok nagyjából egyenlő arányban oszlottak meg a baloldal és a Jobbik között.
A május végén tartott EP-választásokon a Fidesznek sikerült fordítania, de csak 4 százalékponttal tudta megelőzni a baloldali pártok közös támogatottságát. A kormánypártok sikerében az országgyűlésihez képest alacsonyabb részvétel is közrejátszott, mivel a kormányellenes bizonytalanok inkább otthon maradtak.
Az elmúlt közel másfél évtized választásai azt mutatják, hogy
egy közös baloldali jelölt minden bizonnyal nyerne ebben a körzetben.
A Fidesz támogatottsága még akkor sem érte el az 50 százalékot, amikor országosan a csúcson volt a párt. A baloldal pedig akkor sem omlott össze ebben a körzetben, amikor országosan nagyon rossz eredményt ért el. Erre a legjobb példa a 2014-es parlamenti voksolás, amikor bár a Fidesz nagyon könnyen nyert országosan, de ebben a körzetben vereséget szenvedett.
A baloldali különindulás abból a szempontból jó az érintetteknek, hogy le tudják mérni a köztük lévő erőviszonyokat. Mivel a választás végeredménye érdemben nem befolyásolja a képviselő-testületben lévő arányokat, így a pártok számára remek lehetőség a megmérettetésre. Összesen öt baloldali erő (MSZP, DK, PM, Munkáspárt, Szociáldemokraták) indul, ami persze a Fideszt segítheti, de a salgótarjáni és a veszprémi választás azt mutatta, hogy
a választók szeretnek az esélyes jelöltre voksolni.
Ez akár Dunaújvárosban is megismétlődhet.
Értelemszerűen, ha a DK megelőzné az MSZP-t, akkor Gyurcsány Ferenc kerülne kedvező helyzetbe a baloldalon, míg ellenkező esetben a szocialisták. Ha a kisebb baloldali pártoknak sikerülne megugraniuk az 5 százalékos küszöböt, akkor pedig az ő jelentőségük növekedne meg a következő hónapokban. Az biztosnak tűnik, ha a Fidesznek sikerülne nyerni, akkor a baloldali erők mindent megtesznek, hogy a másikra kenjék a vereség felelősségét.