Mostantól Egerszegi Krisztináról és a Sziget Fesztiválról is tanulnak az iskolások

Az új tankönyvek

Nemcsak a rendszerváltásig, hanem 2004-ig, az európai uniós csatlakozásig kell tanulniuk a nyolcadikos és a tizenkettedikes diákoknak a történelmet az idei tanévtől kezdve. Vagyis: körülbelül 15 évet bővült a tananyag. Ez már egy úgynevezett új generációs tankönyv, amelynek a szerkesztésébe a tanárok is beleszólhattak. Kaposi Józsefet, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főigazgatóját többek között arról kérdeztük, hogy ilyen rövid idő alatt lehet-e objektíven írni a rendszerváltás utáni időszakról, hogy a mostani tananyag évek múlva megváltozhat-e, és hogy az új generációs tankönyvek miben különböznek a régiektől.

Szinte minden évben vitáznak a tankönyvekről a szakemberek, a pedagógusok. Az idén először adták ki az új generációs tankönyveket – ezek szerkesztésében és a tartalmi kérdésekben a tanárok is elmondhatták a véleményüket. Most is lesz vita? Mire számít?

Tankönyvekről folyó vita mindig volt, és lesz is – csak az elmúlt években rossz mederbe terelődött. Sajnos meghatározó maradt az a nézet, hogy a tankönyv a diákok számára az egyedüli ismeretforrás, és hogy kizárólag a tankönyvet kell tanítani. Pedig a valóság már túlhaladt ezen.

Ma egyre inkább azt valljuk, hogy a tankönyvek a diákok tanulását támogató eszközök egyike csupán, amelynek tartalmát a mindenkori tanulási helyzethez kell igazítani.

Nem véletlenül szoktam azt mondani, hogy nem a tankönyvet tanítjuk, hanem a gyerekeket. Ugyanakkor az oktatási esélyegyenlőség biztosításának egyik kiemelt eszköze a tankönyv, mert megjeleníti a tantervekben előírtakat. Az átalakuló tanulási környezetben a diák és a pedagógus a tankönyveket az egyéni tanulási útvonalak tervezőjeként is használja, hiszen kiegészítheti a világhálón elérhető digitális tananyagokkal. Meggyőződésem szerint a jövő az, hogy a tankönyvek és a hozzájuk kapcsolódó elektronikus platformok egyre inkább a személyre szabott tanulást támogató eszközökké válnak. Tehát a diák és a tanár közös munkája alakítja a tanulást-tanítást.

Digitális tananyaggal egészítheti ki a pedagógus a tankönyveket Fotó: Talán Csaba

Az elmúlt években a sajtóvita többnyire a tankönyvi hibákról szólt. Ezek kapcsán lényeges megjegyezni, hogy a nyilvánosság elé kerülő problémák döntő része sajtóhiba volt. Ezeket az újranyomtatáskor kijavítottuk. Hibaként fogalmazták meg néhányan azt is, hogy vitatott (de közérdeklődésre számot tartó) nézőpontok is helyet kaptak a tankönyvekben (pl. török rokonság elméletének megjelenítése a finnugor mellett).

Mások szemléletbeli hangsúlyokat tekintettek hibának. Például így kifogásolták, hogy a 19. sz. második felének tárgyalásakor a konzervativizmus mellett a liberalizmus nem kapott elég nagy hangsúlyt. Ezek a megállapítások sokszor nem tényeken alapulnak, hanem előzetes feltételezéseken.

Minden szerző törekszik az egyensúlyra, de méterre, centire nem lehet lemérni, hogy melyik témakörből milyen hosszúságú és mélységű rész jelenjen meg a tankönyvekben.

„Többnyire sajtóhibák voltak, ami miatt kritika érte a tankönyveket” Fotó: Talán Csaba

Többször említette, hogy a tankönyv inkább a tanulást támogató segédeszköz, és az interneten más anyagokat is tanulhat a diák. Hol találhatnak a tanárok és a diákok digitális anyagot?

A jelenlegi helyzet átmenet a papíralapú könyv és a digitális tananyagok között. Az OFI-ban fejlesztett tankönyvekhez leginkább a Nemzeti Köznevelési Portálon (NKP) találnak digitális tananyagokat a pedagógusok és a diákok is. Az NKP folyamatosan bővül funkciókkal és tartalommal is, egyre több tanuláshoz-tanításhoz felhasználható tananyag érhető el.

Az NKP egy ingyenesen használható digitális felület, amelyre a gyakorló tanárok is tölthetnek fel saját tananyagokat, hozhatnak létre új feladatokat, feladatsorokat.

Szeptemberre az új generációs tankönyveknek lesz okostankönyv-változata is, ezek eszköztől függetlenül is jó minőségben jelennek meg. Ezek mind azt a célt szolgálják, hogy a megváltozott tudás- és tanulásfelfogás, a pedagógiai kultúraváltás eredményes legyen. Ezzel az „okos” felülettel nem utolsósorban a szülők is figyelemmel tudják kísérni, hogy gyermekük hol tart a leckében, segíteni tudnak neki.

21. századi tankönyveket igyekeztek összeállítani, több képpel Fotó: Talán Csaba

Sokat beszéltünk az új generációs tankönyvekről. Ezek fejlesztésében aktívan részt vettek gyakorló pedagógusok is. Készítésük és tartalmuk miben különbözik még a régebbi tankönyvektől?

Az új generációs tankönyvek kutatásalapú fejlesztés eredményei. Kidolgozásukat megelőzte a nemzetközi és a hazai elmélet és gyakorlat feltárása, illetve egy fejlesztési koncepció megalkotása.

Az előkészítést követő fejlesztési munka nyomán két évvel ezelőtt készült a kísérleti tankönyvek első csomagja, amelyet egy tanéven át próbáltak ki a pedagógusok – közben folyamatos visszajelzést adva a használat eredményeiről.

Ezzel párhuzamosan tudományos műhelyek, szakmai szervezetek is elemezték a tankönyveket. Megállapításaik, valamint a kipróbáló tanárok visszajelzései alapján dolgoztuk át a tankönyveket, így nyújtottuk be a Nemzeti Tankönyvtanács, valamint az Oktatási Hivatal részére, ahol megkapták a tankönyvjóváhagyási engedélyt. Az új generációs tankönyvek egyelőre az első, az ötödik és a kilencedik évfolyamon kerültek bevezetésre. Jövőre a másodikos, a hatodikos és a tizedikes tankönyveket jelentetjük meg ugyanezen fejlesztési modellben. És így tovább, 2019-ig, amikor is lezárul a fejlesztés.

Most az elsősök, az ötödikesek és tizedikesek vehetik a kezükbe Fotó: Talán Csaba

Már ránézésre is szembetűnő különbségeket lehet megállapítani a korábbi tankönyvekhez képest. Rövidebbek a leckék, sokkal több bennük az ábra, a kép, a rajz.

Ha kinyitjuk például ezt a matematikakönyvet, látjuk, hogy életszerű problémákból indulnak a feladatok (pl. villanyóra állása), megjelenik bennük egy kerettörténet, tele van fotókkal, képekkel, illusztrációkkal, sőt, néhol képregény is található benne.

A kipróbálás során a tanárok egy része ugyan kritizálta a szűkített tananyagot, de feltehetően a bővülő digitális tartalmak nyomán ők is belátják majd azt, hogy ezek az újítások jól szolgálják a tanulók tanulás iránti motivációját. Még egyszer szeretném hangsúlyozni: az új tankönyvfejlesztés arról is szól, hogy egy színesebb, modernebb, 21. századi tankönyv kerüljön a diákok kezébe.

Ilyenek az új tankönyvek Fotó: Talán Csaba

Meddig tarthat az átmenet ön szerint? Mikorra válhat a tanulás és a tanítás teljesen digitálissá?

Minden jóslás bizonytalanságokkal van tele, de azt gondolom, hogy 10-15 éven belül már sokkal több lesz a digitális tananyag, mint a papíralapú.

Az iskola- és az oktatási rendszer – már csak a szereplők sokasága révén is – olyan, mint egy nagy tengeri hajó. Lassan fordul.

Ezért ilyen lassú az átmenet. Az viszont biztos, hogy a gyerekek egyre inkább digitális világban nőnek fel. Szinte mindenkinek a kezében van okostelefon, tablet. Nem kell hosszú időt jósolni annak, hogy a gyerekek az iskolába menet ne a tankönyvüket vegyék elő a buszon, villamoson, hanem az okostelefonjukon nézegessék majd az aznapi tananyagot. Az új generációs tankönyvek megjelennek az interneten – már az idén tableten vagy telefonon is olvashatják az elsős, ötödikes és kilencedikes gyerekek. Több évtizede nem volt példa hazánkban arra, hogy tanárok sokaságának aktív részvételével készüljenek tankönyvek, ez egyébként európai viszonylatban is figyelemre méltó.

A tantervi változások nyomán az idén megjelenő nyolcadikos és tizenkettedikes történelemkönyvben először lesz szó a rendszerváltoztatás utáni másfél évtizedről. Hány évvel lett hosszabb a tananyag?

A nyolcadikos és a tizenkettedikes könyvekben már nem 1990-ig, a rendszerváltozás évéig, hanem 2004-ig, az európai uniós csatlakozásig jelenik meg ismeret. Vagyis nagyjából tizenöt évvel lett hosszabb a tananyag.

Ezt a bővítést az is indokolja, hogy akik 2017-ben érettségiznek, még gondolatban sem léteztek 1990-ben. Számukra ez az időszak bőven történelem.

Sokan vitatják, hogy jó-e tanítani ezt az időszakot, vagy sem, de azt gondolom, hogy nem helyes egy következő generációt úgy kiengedni az iskolapadból, hogy közelmúlt történéseiről semmilyen tananyagélménye nincs. Azért most jelent meg ez a történelmi korszak, mert a 2012-es Nemzeti alaptanterv ezt előírta.

A Bokros-csomagról is tanulnak a gyerekek, ma ez már történelem Fotó: Talán Csaba

Nem sok idő telt el – történészszemmel nézve – 2004 óta. Lehet objektíven írni a rendszerváltozás utáni időszakról?

Mindenképpen erre kell törekedni. Lapozzunk bele az új tizenkettedikes könyvbe! Benne van az Antall-kormány mozgásterének problematikája, megjelennek benne a régi és a megváltozott utcanevek. Konkrét számadatok alapján feldolgozhatók belőle az első négy szabad választás részletes eredményei.

Egy-egy oldalban bemutatja a Horn-kormány, illetve az első Orbán-kormány főbb tevékenységeit, forrásokon keresztül mutatja be a Bokros-csomag hátterét, valamint a Szent Korona Parlamentbe történő átszállítását is. Kitér a privatizáció és a piacgazdaság kiépítésére, bemutatja a kárpótlási folyamatot és a kárpótlási jegy képét is.

Szó van az államháztartásról és a GDP-ről, az átalakuló magyar nagyvállalatokról, társadalmi viszonyokról, a jövedelmekről, az egészségügyről, a szociális ellátásról és a civil szervezetekről is. A tananyag élményszerűbbé tételét szolgálja a bankkártyák, az új autók, vásárlási szokások átalakulásának megjelenítése. Továbbá arról is szó esik, kik voltak a rendszerváltás nyertesei, és kik voltak a vesztesei. Az európai uniós csatlakozás is téma, Számos új, érdekes jelenségről tudósít, így pl. az oktatás, kultúra, és a médiaviszonyok átalakulásáról. Kép látható a Nemzeti Színházról, a Terror Házáról és a Holokauszt Dokumentációs Központról is. És nézze, itt van Egerszegi Krisztina képe olimpiai aranyérmekkel, és egy kép az első Sziget Fesztiválról is. Mert már ez is történelem!

Médiaháború az 1990-es években: mostantól erről is tanulnak a diákok Fotó: Talán Csaba

Bekerülhetnek a tankönyvbe titkos dokumentumok is, vagy olyan történések, amelyek mondjuk államtitkok voltak?

Csak azok kerülhetnek be a tankönyvekbe, amelyeket a tudomány már feldolgozott és hitelesített. Ettől függetlenül a tanár – ahogy korábban, most is – elmondhat számos olyan dolgot, amelyek nincsenek benne a tankönyvben.

Pályakezdőként az Andrássy úton tanítottam 1980-tól. Szemben az Andrássy 60-nal. A diákoknak mindig elmondtam, hogy miről nevezetes – mi a történelmi múltja – a szemben lévő épületnek, noha akkor egy külkereskedelmi vállalat székháza volt.

Ezzel is illusztrálva: a történelem körülvesz bennünket. A tanárok számára mindig megvan a lehetőség arra, hogy különböző módszerekkel a diákok számára átélhetővé tegye a történelmet.

GDP és „polgári Magyarország” – képbe kerülnek az iskolások Fotó: Talán Csaba

A most megjelent tananyagot át lehet-e írni 1-2 vagy akár 5-10 év múlva? Mi kell ahhoz, hogy átírják?

A múltban történt események már nem változnak, azonban a folyamatosan múló idő mindig új kérdéseket vet fel a múlt értelmezésével kapcsolatban. Így a múlt más-más rétegei kerülhetnek az érdeklődés középpontjába. Mondok egy példát. Hosszú évszázadokig a történészeket nem érdekelte más, csak az uralkodócsaládok története és a háborúk. Ma már érdekli őket a nők története, az egészségügyi helyzet, a gyerekek nevelése.

Ezekkel az új érdeklődési irányokkal és kutatásokkal új megvilágításba kerülhet a múlt is. Minden kor mást és mást talál fontosnak a múltból, és arra fókuszál.

Ahogy mondtam: a múlt lezárult, de a múltról szóló történelem folyamatosan változik.

A Sziget Fesztivál is tananyag lett Fotó: Talán Csaba

Politikai szempontból nem írhatják át a tananyagot?

Tudomásul kell vennünk, hogy a különböző eszmei irányzatok, politikai erők nemcsak a jövőért, hanem néha a múlt értelmezésében is gyakran szemben állnak egymással.