Van olyan, hogy segítőtudat?
Szalóki Ági:
Nekem embertudatom van. Olyan családban nevelkedtem, amelyben az, hogy segítséget nyújtunk, mindig természetes dolog volt. A dédnagymamám, amikor eljött a karácsony, nemcsak nekünk sütött bejglit, hanem az egész körfolyosós Szövetség utcai ház valamennyi magányos lakójának is. Azt hiszem, örököltem ebből a szemléletből. Az édesanyám vezette a Szociális és Egészségügyi Minisztérium első ügyfélszolgálatát. Személyesen találkozott azokkal az emberekkel, akiknek segítségre volt szüksége. Nevelőapám a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola szociális munkás tanszékének vezetője volt hosszú évekig, és ma is tanít... Szóval azt hiszem, nem is kell magyaráznom, miért is csatlakozom ehhez az ügyhöz. 20 éve énekelek, és körülbelül ennyi ideje veszek részt különböző civil szervezetek munkájának népszerűsítésében. Ami a hétköznapokat illeti, úgy gondolom, hogy ahol tudok, ott segítek, mert ez nemcsak másoknak jó, hanem nekem is.
Látszik valamiféle előremutató tendencia, nő a segíteni akarók száma Magyarországon?
Lutár Balázs:
Tendenciát megfigyelni abban a mikrovilágban, amiben vagyunk, nagyon nehéz, mi egy kis szeletét látjuk csak a társadalomnak. Szervezetünk akciói kapcsán elmondhatjuk, hogy, annyi jót tapasztaltunk az emberektől, hogy úgy tűnik, a segítségnyújtás vágya nagyon sok emberben ott van, csak azt nem tudják, hol van szükség rá. A Református Szeretetszolgálat több programjával van jelen a nehéz körülmények között élő emberek életében. Azért látom nagyon jónak, ami ezzel a díjjal történik, mert egészen emberi szinten példát lehet mutatni abban, hogy ki-ki a saját maga környezetében, a saját eszközeivel, idejével, anyagi lehetőségeivel hogyan tud segíteni másokon.
Szalóki Ági:
Rendszerszintű gondolkodásra van szükség az egész országban. Berettyóújfaluban Ritók Nóra az iskolájában megvalósítja ezt; az Igazgyöngy Alapítvány működése legalábbis ezt bizonyítja. Nóra képzőművész-pedagógus, aki valódi szociális szakemberként vezeti az iskolát, és koordinálja a családsegítőket, védőnőket, szociális munkásokat, valamint a pedagógusokat és az iskolába járó gyerekek szüleit is, sőt a rendőrséget is bevonta az együttműködők körébe. A jól koordinált munkának köszönhetően Nóráék számtalan problémát meg tudnak oldani, ráadásul az együttes problémamegoldás közösséget is épít.
Mi van azokkal, akik nem mernek segítséget kérni?
Lutár Balázs:
Bátorság kell elsősorban ahhoz, hogy fel tudjuk vállalni, hogy olyan élethelyzetben vagyunk, vagy olyan problémánk van, amelyben segítségre szorulunk. Akikkel én találkozom, azokban sok esetben már le kell bontani egy kialakult szorongást, szégyenérzetet, amiért segítséget kell kérniük. Nekem a szerepem a kapcsolatunkban, hogy megmutassam: ez nem végállomása, hanem kezdete egy folyamatnak, ami még ebben a szakaszban változást fog hozni. Mindenképpen. Ehhez ő is kell, de társat kap maga mellé abban, hogy a helyzetén változtatni tudjon. Ezért fontos a szolgálat maga. Ha valaki segítségért fordul hozzánk az ne azt érezze, hogy megalázkodnia, szégyenkeznie kell, hanem tudja: ez egy lehetőség, egyenrangú félként ül egymással szemben mindkét ember. Nincs különbség kettőnk között, egyikünk sem jobb vagy rosszabb a másiknál, nem is ítélkezünk senki múltja miatt. Azt nézzük meg, hogy ebből a hozott helyzetből hogyan lehet indulni – mert mindenki maga hozza a kérdéseit és a problémáit, melyekre választ és megoldást szeretne.
Szalóki Ági hogyan segít?
Szalóki Ági:
Sokszor és sokféle segítségre van szükség. Igyekszem hasznossá tenni magam. A legfontosabb talán az, hogy képes legyek felismerni azt, ha segítségre van szükség. A másik, ami legalább ilyen fontos, hogy képes legyek azt is helyesen megítélni, van-e lehetőségem, kellő tudásom, erőm a segítségnyújtáshoz. Ha felemésztem magam a segítségnyújtással, legközelebb biztosan nem fogok tudni segíteni, sőt én is segítségre fogok szorulni. Számos esetben azonban a segítségnyújtás egyszerűbb, mint gondolnánk. Főként akkor látszik a megoldás egyszerűsége, ha van bennünk együttérzés. A Menhely Alapítvány egyik munkatársától megkérdeztem, hogy mivel tudok leginkább segíteni a hajléktalan embereknek? Azt mondta: lehet leadni ruhát, ételt, pénzt, de a legfontosabb az, ha odafordulunk magához a hajléktalanhoz, és megszólítjuk, beszélgetünk vele.
És miért?:
Egyre jobban érzem, hogy milyen súlya van az idő múlásának. Nincs idő a sopánkodásra és a késlekedésre, a cselekvés ideje van, ezért, ha megtehetem, beszélek erről a csatornámon keresztül, ahol esetleg több tízezer embert elérek. Az értékek eltolódnak. Kevésbé jó a PR-ja annak, hogy milyen érték az együttérzés, milyen a segítségnyújtás, az erőszakmentesség, az együttműködés. Most itt a Jószolgálat-díj, ami egy példaértékű összefogás. Hasonló területen tevékenykedő szervezetek összefognak, és azt mondják, hogy kérem szépen, van itt egy olyan szakma, ami ritkán kap figyelmet vagy különösebb elismerést. Őket és a munkájukat népszerűsíteni, felhívni rájuk a figyelmet, nagyon jó dolog.
Minden probléma megoldható, amivel az utcáról bemegy a Református Szeretetszolgálathoz valaki, aki tenni is akar, hogy megváltozzon a helyzete?
Lutár Balázs:
Nem, de éppen ezért fontos a prevenció, ami ebben az esetben tájékoztatást jelent, hogy tudjanak a rászorulók a saját lehetőségeikről. Mondok egy példát: van egy család, akik kilakoltatásközeli helyzetben vannak. Ha nem tudnak felmutatni semmilyen lehetőséget, hogy együtt lakjanak – a gyerekek akár kiemelésre is kerülhetnek.
Ez a legrosszabb, ami egy családdal történhet?
Igen. A szegénység bizonyos formáit – azt, hogy lejjebb adunk, kevesebből élünk – meg lehet szokni, de ha a szeretteinktől megfosztanak minket, az olyan sebeket okoz mindenki életében, amit nem lehet meggyógyítani. Az emberek nem tudják, hogy hova fordulhatnak krízishelyzetben, pedig ilyenkor mi, szociális segítők tudunk segíteni, tudjuk, hogy a családot nem fogják szétszakítani, ha például felveszik őket egy intézménybe vagy más, fenntartható lakhatáshoz jutnak. A döntés-előkészítésben van jelen a szakma. Abban, hogy azok az információk rendelkezésre álljanak a családnak, amelyek alapján felelősségteljesen tud döntést hozni, és a megvalósításhoz szükséges elérhető eszköz is legyen. Egy kollégám fél évig keresett kiadó lakást egy roma családnak Borsodban. Dolgos emberek voltak, tenni akartak, ott álltunk mellettük, és még így is nagyon nehéz volt olyan tulajdonost találni, aki hajlandó volt bizalmat szavazni egy újrakezdő családnak.
A JÓSZOLGÁLAT-DÍJRÓL:
Meddig maradnak ilyenkor egy család mellett?
Amíg el nem érjük a kitűzött célt. Ha vállalást teszünk, akkor teljes mellszélességgel kiállunk amellett. A család leginkább azért volt hálás, hogy együtt maradhattak.
Valójában akkor mégis minden probléma megoldható, csak idő kérdése...
Amit lehetőségünk van odaadni – odaadjuk. Amit kaptunk – továbbadjuk. Ez a küldetése a Református Szeretetszolgálatnak.
A díjra megfelelő ajánlással országos szinten bárki nevezhet a www.joszolgalatdij.hu weboldalon található adatlap kitöltésével, 2016. október 31-ig. A díjra olyan személyek és intézmények jelölését várják, akik szociális területen végeznek kiemelkedően példaértékű munkát, a kiírásban megjelölt kategóriák valamelyikében (családokért végzett szociális munka, kisebbségekért végzett szociális munka, fogyatékkal élőkért végzett szociális munka, idősekért végzett szociális munka, hajléktalanokért végzett szociális munka). Lehetőség van civil közösségi kategóriában az intézményrendszeren kívül, szociális területen sokat tevő közösség elismerésére, valamint életműdíjra való felterjesztésre is. A zsűri által kiválasztott díjazottakon kívül egy díj a közönségszavazatok alapján is átadásra kerül. A Jószolgálat-díjjal a szakmai és emberi elismerésen túl több százezer, összességében megközelítőleg 10 millió forintos tiszteletdíj is átadásra kerül majd a 2017. február 10-én megrendezésre kerülő átadó ünnepségen.
Korábbi interjúk a témában itt és itt.
További részleteket a joszolgalatdij.hu oldalon talál.