Hajléktalanoknak egész más József Attilát szavalni

Csuja Imre és Nagy Gábor a Jószolgálat-díj mögött

Interjú Csuja Imre színművésszel és Nagy Gáborral, a Magyar Vöröskereszt főigazgató-helyettesével a Jószolgálat-díjról.

Csuja Imre és Nagy Gábor a Jószolgálat-díj mögött Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Mennyire érzékeny ember szociálisan Csuja Imre?
Csuja Imre
Alapvetően jó szándékú embernek tartom magam, az vagyok, ezt talán kijelenthetem. Próbálom a szabad időimet nem csak magamra, hanem másokra is fordítani. Kéthavonta eljárok önkéntes ápolóként mentőzni egy rohamkocsira. Látom, ez mindenkit meglep (mosolyog), igaz, nem is szoktam hirdetni. 12 órás műszakokat húzok le a mentősökkel, így közelről látom, hogy milyen megterhelő munkát végeznek, azok, akik hivatásuknak választják mások segítését. Ezek az emberek olyan megoldhatatlannak tűnő helyzetek százait oldják meg napról napra, amik elől a társadalom többsége rögtön elfordulna.

Csuja Imre és Nagy Gábor Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Mit szólnak a páciensek, amikor meglátják önt a mentőautóban?
Aki felismer az örül, de hála Istennek nem mindenki ismer fel. Viszem a mentősök kellékeit, amolyan segédmunkát látok el, vagy ülök a mentőben és fogom a beteg kezét, rámosolygok és annyit mondok, hogy azt a maszkot tessék visszatenni... Erre sokan azt mondják: hú, én milyen emberségesen bántam velük, pedig szerintem ez a minimum. Figyelemmel, emberséggel, nyugalommal kell a bajban lévő emberhez szólni.

Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Ez is egyfajta szociális munka?
Nagy Gábor
Igen. A szociális munkásokra kevés figyelem irányul a mindennapokban. Velük valahogy kevesebbet foglalkozik a közvélemény, pedig ők azok, akik a legtöbbet segítenek a rászorultakon. Mindenki tudja, hogy vannak, de mégsem emelik ki úgy például, mint egy egészségügyi dolgozót, ezért nagyon fontos az ő teljesítményük elismerése is. Amiért itt vagyunk, a Jószolgálat-díj egy jó kezdeményezés erre. Mivel különböző kategóriákban jutalmazza majd az intézményben, és az intézményeken kívül dolgozókat, olyanok munkáját is elismeri, akiket eddig nem nagyon tekintettek példának. A szociális munka rétegmunka, nem találkozik velük bárki – főként csak akik tényleg rászorulnak.

Nagy Gábor szerint egyedülálló ereje lesz a Jószolgálat-díjnak Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Hogyan keresnek önkénteseket? Vannak, akik maguktól jelentkeznek?
Szerencsére vannak segítőkész emberek akik jelentkeznek szervezetünkhöz. Mindig van egyfajta kihívás a szervezetben, hogy fejlődjünk, innovatívak legyünk. Olyan megoldásokat próbálunk ki az elmúlt időszakban, melyek kívül helyezkednek az intézményes kereteken és nagyban támaszkodnak az önkéntesekre, az önkéntességre. Az intézményes szociális munkában például nNagyon sokszor ugyanis az a probléma, hogy a rászoruló emberek mellett nincs igazi támogató közeg, ami egy átlag ember mellett ott van (barátok, család). Egy hajléktalan nőnek, vagy egy átmeneti otthonban élő családanyának az is a problémája, hogy nincs, akivel a helyzetét át tudná beszélni, nincs aki támogassa. A szociális munkás persze ott van, de ő sokszor inkább hivatalos szereplőnek tűnik a rászoruló szemében. Egy olyan programon dolgozunk most például, amelyben az önkénteseink amolyan „barátnői" lehetnek egy ilyen helyzetben lévő nőnek, akikkel hétköznapi dolgokat lehet csinálni, kirándulni, esetleg moziba járni. A gyerekek nélkül programot csinálni, ez például nagyon fontos a családok átmeneti otthonaiban élőknél; együtt van a család, természetesen ez a legfontosabb, de mindannyian tudjuk, hogy azon túl, hogy az ember családanya – egyéni lény is, ezekre a szükségletekre is próbálunk megoldást találni. És ezekre keresünk vagy próbálunk bevonni önkénteseket. Jó szándékú embereket, akik segítenek ebben, akár tartósan.

Csuja Imre színművész Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Színészként hogyan tud leginkább segíteni a nehéz sorsú, vagy nagyon beteg embereken? Hogyan került kapcsolatba velük?
Csuja Imre
Kollégám – aki földim is egyben – Tóth Simon Ferenc miután kapcsolatba került a Máltai Szeretetszolgálattal, egyszer elhívott a máltaiak hajléktalanszállóként üzemeltetett vonatszállójára az előadói estemmel. Ami azért nem egy habkönnyű villámtréfa-gyűjtemény. Babits: Jónás könyve; József Attila, Ady, Kosztolányi, Vörösmarty-versek... aztán többször is voltam a vonaton vele. Először olyan volt nekem ez az egész, mint az extrém sport, egy picit meg is ijedtem tőle. Aztán ez hamar elszállt, azon gondolkoztam: mégis mi történhet? Akik ott vannak, beülnek engem meghallgatni, ők lesznek a közönség. Egyszercsak ott ült előttem 70-80 végtelenségig kiszolgálatatott, magáramaradt, hajléktalan ember a „kultúrkupéban". Elkezdtem nekik mondani a verseket egymás után. Egészen másképp hangzott ott az, hogy "Vasútnál lakom, erre sok vonat jön-megy..." (József Attila: Eszmélet; 1933-34 tele), mint ha egy elegáns művelődési házban mondtam volna. Mintha csak ők maguk írták volna azt a verset. Aztán a Himusz, a Szózat ... ott, egy külvárosi, sötét pályaudvaron egy vagonban, a a társadalom leginkább magukra hagyott tagjaival.... na, az egy életre meghatározó élmény. Volt olyan, aki a Babits Jónás könyvéből egy egész hosszú szakaszt mondott velem végig, láttam, ahogy az ajkaival formálta a szavakat. Nem műveletlen, ostoba emberek ültek ott velem. Persze ehhez az is kell, hogy én is kilépjek a jólfésült, színpadi színész szerepéből, egy farmernadrágban meg egy kockás ingben úgy tudjak ezekhez az emberekhez odafordulni, akikhez egyébként nem fordul már senki, mintha csak egy lennék közülük. Amikor a Batthyány utcai idős – és hajléktalanszállón elkezdtem mondani a Szózatot, ott katatón, mozdulatlan és régóta szótlan emberek a kerekesszékeikben a harmadik sortól félhangosan végigmondták – vagy legalábbis motyogták velem. Na, ennek van ereje. De hát ezért nem jár nekem csokoládé – ahogy a Pál utcai fiúkban mondják. Nagyon szívesen megyek, ahova csak hívnak, és hála Istennek sokat hívnak. Én pedig hiszek benne, hogy ez egy olyan gesztus, ami Csuja Imrének nem kerül semmibe, őket pedig az emberi méltóságukban hihetetlenül megemeli. Azt mondják: ilyenkor kicsit megint embernek érzik magukat. Lehet, hogy egy órára szól csak, vagy arra az egy estére, de legalább annyi ideig is éri egy olyan élmény, amitől másnap reggel lehet, hogy nem úgy ébred, hogy mindent fel kellene adni. Ha már meg vagyok áldva ezzel a népszerűséggel, akkor arra akarom használni, ami másoknak is jó.

A JÓSZOLGÁLAT-DÍJRÓL:
A Twickel-Zichy Mária Terézia Alapítvány országos és nemzetközi szinten – kiemelt figyelemmel a magyar–német kapcsolatok elmélyítésének szándékára – népszerűsíti, alkalmanként szervezi a rászorulókért végzett szociális munkát. Ezen tevékenységének keretében alapították a díjat, amelyet minden évben, névadója Twickel-Zichy Mária Terézia február 10-i születésnapján ad át a szociális munka területén kiemelkedő munkát végzőknek. A díjat szakmai partnerként támogatja mind a 7 nagy magyarországi segélyszervezet: a Katolikus Karitász, a Magyar Református Szeretetszolgálat, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, a Magyar Vöröskereszt és a Johannita Segítőszolgálat.

Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Akkora szervezet, mint a Vöröskereszt esetében is van idő minden sorsra, minden egyes történetre?
Nagy Gábor
Számos társadalmi problémára meg vannak az intézményes válaszok (lakhatás biztosítása, étkeztetés, stb.) ezzel együtt a minden egyes kliens külön esetet jelent és külön esetmendzsmentet, amelyre azonban jellemzően nincs elég munkatársunk. Az elmúlt időben éppen ezért nagyon sokat foglalkoztunk azzal, hogy hogyan lehet közösség-alapú tevékenységekett végezni önkéntesek bevonásával. Vannak erre nagyon jó példaként már működő helyi kezdeményezések, ahol együtt elő emberek kis Vöröskeresztes alapszervezetet, közösséget működtetnek. Ezekre általánosan jellemző, hogy helyi lakosok segítenek a helyi rászorultakon (közös fözéseket szerveznek, önkéntesként felújítanak szociális bérlakásokat, stb. Ez azért is jó, mert nem kell várni az állami segítségre vagy valamelyik nagy szervezet beavatkozására, hanem ott helyben, helyi erőforrásból oldják meg a problémákat, ez csoda... És ez is szociális munka - csak intézményen kívüli, ezért sokak számára szinte láthatatlan.

A díjra megfelelő ajánlással országos szinten bárki nevezhet a www.joszolgalatdij.hu weboldalon található adatlap kitöltésével, 2016. október 31-ig. A díjra olyan személyek és intézmények jelölését várják, akik szociális területen végeznek kiemelkedően példaértékű munkát, a kiírásban megjelölt kategóriák valamelyikében (családokért végzett szociális munka, kisebbségekért végzett szociális munka, fogyatékkal élőkért végzett szociális munka, idősekért végzett szociális munka, hajléktalanokért végzett szociális munka). Lehetőség van civil közösségi kategóriában az intézményrendszeren kívül, szociális területen sokat tevő közösség elismerésére, valamint életműdíjra való felterjesztésre is. A zsűri által kiválasztott díjazottakon kívül egy díj a közönségszavazatok alapján is átadásra kerül. A Jószolgálat-díjjal a szakmai és emberi elismerésen túl több százezer, összességében megközelítőleg 10 millió forintos tiszteletdíj is átadásra kerül majd a 2017. február 10-én megrendezésre kerülő átadó ünnepségen.