Nagygécről sokan, sokszor írtak. 1970-ben az árvíz elmosta a falut – akkor még közel nyolcszázan éltek ott. Az árvíz után azt javasolták az embereknek, hogy ne költözzenek vissza. Sőt az akkori Minisztertanács építési tilalmat rendelt el. És ez így is lett,
a kilencvenes évek végére összesen két ember maradt Nagygécen.
Most hatan vannak, mert azóta egy család odaköltözött, állatokat nevelnek. Majd többen úgy gondolták, hogy be kellene népesíteni ezt az egyébként szép falut, elkezdtek Falunapokat tartani, és változatlanul várják, hogy újabb családok költözzenek ide. Felújították a templomot, felépítettek egy látogatóközpontot, és egyre többen nézik meg a falut. És többen tervezik, hogy Nagygécre költöznek.
Többször írtak az újságok Bözsi néniről is,
a kis falu egyfajta jelképe lett.
Ő az a nagyon kedves, idős asszony, aki nem volt hajlandó elköltözni, és hűséges maradt a szülőfalujához. Az ő házuk nem vályogból épült, és túlélte az árvizet. A férje hamar meghalt, a lánya már nem itt él, így ő egyedül gazdálkodik a házához tartozó kis kertben.
A miniszterelnök a csengeri uszodaavatás után tehát úgy döntött, hogy meglátogatja Bözsi nénit. Amint megérkezett, nagy csokor virággal köszöntötte. Bözsi nénit láthatóan foglalkoztatta a nyugdíjemelés kérdése, elég hamar szóba is hozta, sőt valósággal kiprovokálta a választ. Orbán Viktor azt mondta, hogyha minden szám, vagyis a gazdasági mutatók az év végén megfelelően alakulnak, akkor újabb nyugdíjemelés jöhet.