Mezőcsát egyik eldugott utcájában történt a tragédia. A ház romjainál piros-fehér szalag jelzi:
nem biztonságos közelebb lépni.
Az önkormányzat munkatársai naponta többször is ellenőrzik, hogy betartják-e az előírást, és senki sem merészkedik a romok közé. A ház közelében többen is kint álltak a házuk előtt. Egy karján gyereket tartó asszonyról kiderült, hogy az áldozat sógornője, hiszen a férfi felesége a testvére volt, így jól ismeri a családot.
Az asszony azt mondta, az áldozat és a gyújtogató is rokonai voltak egymásnak, amellett, hogy lakótársak is. Az áldozat egyedül nevelte a három gyerekét, mert a felesége meghalt.
Szülés közben agyvérzést kapott,
a kislány pedig betegen született. Mivel nem kapott elég oxigént az agya, sem beszélni, sem járni nem tudott rendesen.
A férfi gyesen volt otthon a másfél éves kislánnyal, de amikor tudott, munkát is vállalt. Mindent megadott a gyerekeinek, amit csak tudott. Rendszeren jártak iskolába, nem hiányoztak az órákról. A férfi anyósa többször is mondta neki, hogy szívesen nevelné a három gyereket, de a férfi nem engedte neki.
A tragédia napján a gyújtogató és áldozata születésnapot ünnepeltek, éjszakába nyúló mulatság volt.
Hallottuk, mert úgy bömbölt a zene, nem is szóltunk... mulatnak, kész, nem törődtünk vele. Majd úgy éjjel egy óra körül jöttek-mentek a kocsik, tűzoltók, a kutya nagyon ugatott. Füstölt a ház...Gyorsan fogtam, kifutottam, a kaput se lakatoltam le.”
A szomszéd végignézte, hogy a nagyobbik lány kirohan az égő házból. Ekkor az apja utána kiabált még, hogy vigye ki az öccsét is, de a lány nem mert visszamenni már:
félt, hogy ő is bennég.
Az apának sikerült kimenekítenie a kisfiát.
A fiú majdnem meghalt, úgy hozták ki, tiszta korom volt az arca...”
Az apa még egyszer visszament, hogy másfél éves kislányát is megkeresse. A karjánál fogva emelte ki a kiságyból, majd elindult vele az udvarra. Ekkor egy égő gerenda leszakadt és ráesett a férfira.
Mindenütt keresték a férfit, aki felgyújtotta a házat. A bozótban bujkált, amíg rá nem találtak a rendőrök. Az asszony elmondása szerint a gyújtogató ekkor még hevesen tagadta, hogy bármi köze lenne a tűzhöz.
Reggelig itt volt a kapunk előtt, két rendőr őrizte”
- mondta. Azt is elmondta, hogy a gyújtogató rendszeresen ivott, lakott a szőlőhegyen és az utcán is. A házában élő családot pedig többször megfenyegette már.
Veszekedtek, civakodtak. Szemtől szembe megmondta nekik, hogy felgyújtja őket. Azt is mondta, hogy addig csinálja ezt velük, amíg nem takarodnak ki a házából. Legalább akkor ott hagyta volna, vagy magába rágyújtja azt a rohadt házat. Nem a kicsit, aki beszélni meg menni sem tudott.”
Ezt két helyi férfi is megerősítette. Azt mondják, hogy a gyújtogató nemcsak megfenyegette a családot, de egyszer már meg is próbálkozott vele. Akkor azonban sikerült időben eloltani a tüzet.
Nem így akarta ő ezt. Ő csak azt akarta, hogy elégjen a lakás”
- mondta egy középkorú férfi.
Ő ott volt, amikor a szerencsétlenség történt. Segíteni próbált a gyerekeknek.
Nem tudtam bemászni sehol. Be akartam menni a gyerekért, de nem tudtam. Felhúztam magam az ablakon, de nem sikerült bejutni az égő házba”
- mesélte fejét csóválva.
A másik férfi hitetlenkedve beszélt: „Mindannyiunkat megrázott ez az egész történet. Szegény kislány beteg is volt, nem kapott elég oxigént az agya születésekor, de egy nagyon szép kislány volt. Amikor kijöttem ide reggel, láttam, hogy le van zárva az út, kérdeztem mi történt, mondták és még nekem is
a könny kicsordult a szememből.
Nem akartam elhinni...”
Ő úgy tudja, hogy amikor a gyújtogató elmenekült a helyszínről, a benn égett férfi testvére találkozott vele először. A szomszédok és a helyiek mind elítélik a mezőcsáti gyújtogató tettét.
Az más, amikor valaki elmegy betegségben, mert az az élet rendje. De ez nem az! Az biztos, hogy nem épelméjű vagy tiszta lelkű ember, aki ilyet megtesz. Csaba egy büdös köcsög volt. Elnézést a kifejezésért, de nem tudok rá mást mondani”
– mondta a fiatal férfi.
Megkapja a méltó büntetését”
- tette hozzá a középkorú szomszéd.
Garázda!”
- ezt már egy helyi kocsmáros mondta a gyújtogatóra, aki mindkét férfit jól ismerte. A családapát egy becsületes embernek írta le.
„Az élet úgy szép, ha mindenki becsülettel éli” - szól hozzá az egyik vendég, aki kifejtette a véleményét a történtekről:
Embertelen munka ez! Ha valaki valakinél lakik, hát akkor azt mondom, hogy menjetek el, nem maradhattok itt. Nem, hogy éjszaka két órakor begyújtom a szőnyeget!”
Azt is elmondta, ő hogyan büntetné meg a gyújtogatót.
Elfogtam volna, felhasogatom az ereit, bepaprikáztam volna, hadd kínlódjon, utána lelocsoltam volna benzinnel és meggyújtottam volna.”
Az egyik szomszéd azt mondta,
a 14 éves lány sokkot kapott a tragédia után.
Most is szólongatja az apját, felváltva sír és nevet. Máskor meg arról beszél, hogy haza kell mennie, hiszen biztos felkelt már a húga. Öccsével együtt ő is a nagybátyjához került.
Az áldozatokat a hétvégén temetik. A gyújtogató tegnap előzetesbe került.