A pártot már a választás előtt is a széthúzás és a belháborúk jellemezték. Emlékezzünk csak kicsit vissza arra, hogy milyen szépen távolította el Botka László miniszterelnök-jelöltet a saját pártja, mivel a szegedi polgármester nem volt hajlandó összeállni Gyurcsány Ferenc DK-elnökkel.
És mint utóbb kiderült, még Botka miniszterelnök-jelöltsége során megkeresték a nem épp a lojalitásáról híres, zuglói polgármestert, Karácsony Gergelyt, hogy vállalja a jelöltséget. Aztán persze közös erővel Botkát jégre is tették.
A választási hajrában aztán elindult a jól megszokott baloldali komédia – kiegészülve a Jobbikkal –, hogy legyen-e összefogás, és ha igen, kivel, és kivel nem.
Bár a hódmezővásárhelyi választás felébresztette az ellenzéki reményeket, a nagy tárgyalási és visszalépési – vagy épp nem lépési – hullám során kiderült, hogy ezek a fiúk és lányok csak épp egymást gyűlölik jobban az elvileg leváltani tervezett Fidesznél.
A már-már követhetetlen egyezkedést követően eljutottunk a választásokig, amely valamennyi ellenzéki pártnak nem hozott túl szép eredményt, az MSZP-Párbeszéd szövetség pedig épphogy bejutott a maga 11,91 %-val a parlamentbe.
És jó baloldali párthoz híven, nem tanulva a választás eredményéből, az új parlament felállásával ugyanott folytatták, ahol a választások előtt abbahagyták: maguk építése helyett egymás legyilkolásával voltak elfoglalva.
Emlékezetes, hogy alig pár nappal, hogy megalakult az MSZP új szövetségesének, a Párbeszédnek a frakciója, máris távozott Bősz Anett, a frakció egyik tagja, ami miatt - ha a független és mindenre kész Mellár Tamás nem menti meg őket - már az első héten megszűnhetett volna a Párbeszéd-frakció.
Az ok az volt, hogy az amúgy a Fodor Gábor által fémjelzett liberálisokhoz tartozó Bősz Anett „nem látott garanciát a liberális értékek érvényesülésére”.
A háttérben azonban csúnyább dolgok is húzódtak, hiszen kiderült, hogy Molnár Gyula, Karácsony Gergely és Fodor Gábor fű alatt megegyeztek, hogy az MSZP évi 60 millió forinttal támogatja a mérhetetlen Liberálisokat.
Persze erről az MSZP elnökségét, vezető testületeit elfelejtették tájékoztatni.
Nem kell nagy politika-szakértőnek lenni, hogy megállapítsuk, hogy a csapatszellem nem az igazi a szociknál. Így vágnak hát neki a vasárnapi tisztújításnak.
De az MSZP-re jellemző módon az elnökjelölés sem ment simán. Hiszen eredetileg három jelölt volt: Mesterházy Attila, a párt volt elnöke, Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezetője, és Kunhalmi Ágnes, a párt XVIII. kerületi képviselője. Meg persze Szanyi Tibor negyedikként, aki jól megmondta a magáét, aztán mégsem indult el az elnökségért.
No, eddig minden szép és jó lenne, azonban a párton belül népszerű Kunhalmi valamilyen rejtélyes – talán csak szocialista logikával érthető – oknál fogva az utolsó pillanatban visszalépett.
Azonban a szociknak ezt sem sikerült szépen csinálni, hiszen Kunhalmi egyik jelöltet sem támogatta visszalépésével, hanem rábízta a mögötte álló küldöttekre a döntést.
Egy szó, mint száz, az MSZP háza táján mindig áll a bál, csak időközben épp a választópolgárok támogatása tűnt el mögülük.
A - végleges - jelöltek személyéről szólva pedig: Mesterházy Attila korábban már négy évig vezette a szocialista a pártot, nem sok sikerrel.
Ez alatt a négy év alatt két alkalommal miniszterelnök-jelöltként is sikerült lebőgnie, de az elnöksége alatt lezajlott két országgyűlési választás két Fidesz-kétharmadot hozott.
Az MSZP-t olyan botrányok övezték elnöksége alatt, mint a „felejthetetlen” bajai videóhamisítási ügy, vagy épp Simon Gábor ügye, aki 2014-ben csúnyán lebukott a külföldi számlákon pihentetett sok-sok milliónyi pénzével, amiről persze senki nem tudta, hogy honnan is jutott hozzá Simon.
A másik jelölt, Tóth Bertalan 2016-ban lett a szétesőben lévő párt frakcióvezetője, akinek a nevéhez szintén nem sok szocialista siker köthető.
Tóth egyébként korábban Pécs alpolgármestere is volt, és a helyi buszflotta eladása miatt szépen összeugrott volt párttársával, Komáromi Istvánnal, aki azt állította, hogy Tóth tudott a város számára rendkívül kedvezőtlen szerződésekről.
Emiatt rágalmazási per is volt a két szocialista politikus között, amit végül Tóth elbukott. De 2007-es rejtélyes visszalépése és állítólagos megvesztegetése miatt is magyarázkodnia kellett a frakcióvezetőnek.
Hát így állnak a szocialisták egy nappal a tisztújítás előtt.