Augusztus 31-én kísérik utolsó útjára Kerényi Imrét a Fiumei úti sírkert művészparcellájában. A gyászszertartáson Orbán Viktor miniszterelnök búcsúzik el az ország és a nemzet nevében a zseniális rendezőtől – és nagy kultúrharcostól, ahogy Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója nevezte.
Kerényi Imre 1943. szeptember 28-án született Csopakon. 1966-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakán, majd 1978-ig a Madách Színház rendezője volt. 1978 és 1980 között a Szolnoki Szigligeti Színház igazgató-főrendezőjeként, 1980-tól 1983-ig a Népszínház, 1983 és 1989 között pedig a Nemzeti Színház rendezőjeként dolgozott.
1989-től 2004-ig a Madách Színház igazgatója volt.
1968-tól tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1980-ban nála végzett például Igó Éva és Gáspár Tibor, 1984-ben Funtek Frigyes, Hirtling István, Mácsai Pál, 1988-ban pedig Nagy-Kálózy Eszter és Szervét Tibor is.
2011-től a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott volt. Szerkesztője volt a 2012-ben elindított Nemzeti Könyvtár-sorozatnak, amely a magyar írott kultúra legjavát mutatja be.
Kerényi Imre 1981-ben alkotta meg a Csíksomlyói passió szövegkönyvét, 18. századból fennmaradt passiójátékok felhasználásával. Ez alapján vitte színre a Csíksomlyói passiót a Várszínházban. A produkció több mint tíz évig volt műsoron, óriási sikert aratva. Az előadás az egész magyar kultúrában hatalmas hatást váltott ki.
A Csíksomlyói passiót Lengyelországban, Ausztriában, Németországban, Olaszországban és Franciaországban is bemutatták.
Ugyancsak ő volt, aki a városligeti siker után a Nemzeti Színházban megrendezte az István, a király új változatát Bubik István és Vikidál Gyula főszereplésével. Az előadást több mint kétszázszor játszották.
Nagy jelentőségű volt Lear király-, Bánk bán-, Amadeus-, Hegedűs a háztetőn-, Székely fonó- és Úri muri-rendezése is.
1999-ben a felújított Madách Színház nyitóelőadásaként Madách Imre Az ember tragédiája című művét mutatták be Kerényi Imre nagyszabású rendezésében.
Kerényi Imre a közéletben a rendszerváltástól vett részt aktívan, mindig a nemzeti oldalon politizált.
Szerepet vállalt az Ellenzéki Kerekasztal és a Nemzeti Kerekasztal munkájában is.
Az első szabad választáson az MDF képviselőjelöltje volt, tagja volt a párt országos választmányának is.
Igazán aktívan a Fidesz 2002-es választási veresége után kapcsolódott be a közéletbe.
Kezdetben
erőteljes, a jobboldali értékeket előtérbe helyező nyilatkozataival tűnt ki.
Tragédiaként élte meg azt, hogy újra a már letűnt szocialista világ tért vissza, és úgy érezte, minden erejével el kell mondania, hogy az ország érdeke az, hogy a Fidesz mihamarabb újra visszaszerezze a hatalmat.
A 2010-es kétharmados Fidesz-győzelem után a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízottá nevezte ki Orbán Viktor miniszterelnök. E minőségében
óriási munkát végzett a 2011-ben elfogadott, 2012-ben hatályba lépő új Alaptörvény, az új alkotmány népszerűsítése és terjesztése terén.
Az Alaptörvényt a nagyközönség számára az önkormányzatoknál és a kormányablakoknál kihelyezett Alaptörvény Asztalánál tette hozzáférhetővé.
Nevéhez fűződik a magyar írott kultúra legjavát egységes sorozatba gyűjtő Nemzeti Könyvtár-sorozat 2012-es elindítása is.
2014-ben pedig ő indította el a Magyar krónika című folyóiratot. A sorozat olyan emblematikus műveket juttatott el az olvasókhoz, amelyeket korábban a baloldali, szocialista kultúrpolitika eltagadott.
Rendszeres résztvevője volt a kötcsei polgári pikniknek, még halála előtt két hónappal, nagybetegen is elment.
Kerényi Imre nagy kultúrharcos volt, aki az évek múlásával egyre tisztábban és világosabban látta, hogy mi a feladata a magyar kultúra értékeinek megőrzése és a magyar kultúra megújítása terén
– mondta róla halála után Vidnyánszky Attila. A Nemzeti Színház főigazgatója, a Magyar Teátrumi Társaság elnöke kiemelte: Kerényi Imre jelentős színházi ember volt, akinek meghatározó előadásai mellett
a legnagyobb tette az volt, hogy 1981-ben elsőként vitte színre a Csíksomlyói passiót,
amely „egy megrázó és nemcsak a színházban, hanem a teljes magyar kultúrában is utat mutató előadás volt”.
Kerényi Imre nem érhette meg a Csíksomlyói passió augusztus 18-i bemutatóját a csíksomlyói Nyeregben. A bemutató óriási sikerrel zárult, 25 ezren látták a csíksomlyói Nyeregben, és novembertől a Nemzeti Színházban újra látható.
Kerényi Imre tehetségének egy másik arca volt, hogy olyan szolgálatot magára vállalt, amelyet a Nemzeti Könyvtár-sorozat jelentett – méltatta őt Mezey Katalin Kossuth-díjas költő, műfordító.
Az érzékenysége, tudatos építkezése a Nemzeti Könyvtár-sorozattal kapcsolatos munkában jelentős hozadékkal járt –
fogalmazott. Kiemelte: a sorozat egyik legnagyobb jelentősége, hogy olyan emblematikus műveket is eljuttatott az olvasókhoz, amelyeket korábban eltagadott a kultúrpolitika.
Kerényi Imrének még rengeteg dolga lett volna – emlékezett rá Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője. Tele volt csodálatos tervekkel. Színigazgatói és rendezői pályafutását egy egészen különleges vállalkozással, a magyar kulturális élet felvirágoztatása szándékával koronázta – volna meg, ha közbe nem lép a könyörtelen végzet – írta posztjában a barátja.
Nagyszerű életművet hagyott hátra, és egy olyan magatartásmintát, amit jó volt megismerni, és jó volna követni.
Büszkén, magabiztosan volt jobboldali és konzervatív, ugyanakkor derűsen kíváncsi az ellenoldal véleményére. Bencsik Gábor, a Magyar Krónika főszerkesztője azt írta, hálás a sorsnak, hogy hat éven át neki dolgozhatott.