A legviccesebb feminista most nem kornyikálgatott, hanem cirkuszolt

„Majd én is megszólalhatok?” – tette fel a kérdést L. Simon László fideszes országgyűlési képviselő és tegnapi minőségében interjúalany az ATV studiójában, miután egy álló percen keresztül hallgatta a feminsta aktivista hisztériáját, amiben egy darab kérdés sem volt. „Majd mindjárt” – érkezett a „riporteri” válasz. Egészen sajátos forgatókönyv lépett életbe: a vendég hallgatta, ahogy egy első látásra is személyiségzavaros nő hosszasan elmondja a véleményét. Mit véleményét – gyalázkodásnak szánt csacsiságait.

L. Simon László, fideszes országgyűlési képviselő volt tegnap este az ATV Egyenes Beszéd Kontra című beszélgetős műsor vendége, ami önmagában nem számít világszenzációnak, hiszen jó párszor volt az ellenzéki tévéstúdióban, viszont ha a vele szemben ülő kérdezőket (?) nézzük, akkor bizony változik a képlet. Hárman voltak ugyanis. A műsorvezető Rónai Egon volt, az egyik kérdező a magáról gyakran egyes szám harmadik személyben író Csuhaj Ildikó (ezt még meg is értjük, annyira tiszteli magát), a harmadik a magyar médiapiac egyik legviccesebb figurája. Az a feminista, aki korábban az ATV-ben arról beszélt, hogy az se baj, ha iszlamizálódik Európa, tavasszal pedig a választások utáni, infantilis ellenzéki tüntetésen – sajnos, nincs rá jobb szó – irgalmatlanul kornyikált. Aki bírja, javasoljuk, hallgassa meg.

Feministánk (illetve ebből megélni próbáló hősnőnk, hiszen feltehetően nem feminista, miért éppen az lenne) kiemelkedő pályafutásáról két dolgot lehet feljegyezni: a 2014-es parlamenti választásba úgy beleélte magát, hogy vetkőzést ígért szavazatokért cserébe (szerencsére nem történt meg!), és ő tette fel azt a Vágó Istvánt is megszégyenítő kérdést, miszerint „mi lesz akkor, ha Európa muszlim lesz?”. Mármint úgy értve, hogy szerinte azzal semmi baj nem lenne.

A kultúráról volt szó, na, hát ehhez a tüntetésen a bartóki népdalt kíséret nélkül óbégató nő tényleg ért. Ez focis példával élve nagyjából olyan, mintha Pep Guardiolának Urbán Flórián előtt kellett volna beszámolnia a tiki-taka rejtelmeiről. Az előzmények adottak, kanyarodjunk is rá!

Sajtótörténet: L. Simon hallgat, énekesnőnk beszél

„Ha végigmondhatom a gondolatom” – ha választani kellene egy mondatot, amivel hűen vissza tudom adni a beszélgetés szellemiségét, akkor ez az L. Simon-felkiáltás lenne az. Ugyanis a politikus a pofátlanság határát súrolva elkezdett a kultúráról beszélni a kultúráról szóló beszélgetésben. Ami sok, az sok, gondolhatta énekesnőnk, és azonnal kiabálni kezdett, szerencsére csak prózában.

Mert azért azt nem nehéz belátni, hogy egyenesen sértő, bántó, hogy egy interjúalany ki szeretné fejteni a véleményét egy kérdésben, ami miatt meghívták. „Az első kultúrpolitikai könyvem 2007-ben azzal a címmel jelent meg, hogy Versenyhátrány, az volt az alcíme, hogy a kultúrpolitika fogságában. A Magyar Írószövetségben dolgoztam, amit módszeresen szét akartak verni politikai alapon. Ne haragudjon, de az életünk arról szólt 2002 és 2010 között, hogy bizonyos embereket, és szervezeteket hátrányos helyzetbe igyekeztek hozni, és ebből a helyzetből szerettünk volna valamilyen módon kitörni. És nem kértünk mást, mint az esélyegyenlőség megteremtését” – Ezek azok a mondatok, amiket nem kellett volna mondania a fideszes képviselőnek, ugyanis a beszélgetés első tíz percében meglepően inaktív (lámpalázas) énekes szónokasszony is el kezdett ébredezni. Az aktivista a független színházak beszántását kezdte el taglalni (egyébként a „beszántás” is hazugság), amire L. Simon egy példát szeretett volna hallani, majd áttérve a kőszínházakra, megkérdezte, hogy Tarlós István mégis hány színházigazgatót váltott le. Meggyőző válasz híján ezt követően arról ment a vita, hogy hány darab színházigazgató kinevezése körül volt „kavarás”, ami egy rekordhosszúságú monológot váltott ki a feminista aktivistából.

Aktivistánk világcsúcsot dönthetett a kategóriában, ugyanis amikor L. Simon réveteg módon, egy nagyon finom közbeszólással a kérdésnek álcázott leteremtés 34. másodpercében jelezni próbálta, hogy alapvetően ő az interjúalany, nem gondolta volna, hogy ezzel újabb harminc másodperces fejmosást kap.

Ekkor ugyanis ismét megpróbált közbeszólni, aminek ez az azonnal klasszikussá váló pengeváltás lett a vége:

• L. Simon: Majd én is megszólalhatok?
• Aktivistánk: Majd mindjárt.
• L. Simon: Jó. Rendben.

Mint ahogy ennyiből látszik, nem lehet csak úgy szimplán megszólalni egy vendégnek egy aktivista jelenlétében, azért keményen meg kell harcolni.

Kérdése is lesz?

– tette fel énekesnőnk monológjának 1 perc 10. másodpercben a fideszes politikus. De ez sem jött be. „Ez egy ellenvetés volt! – tette hozzá a kérdező. Majd kicsivel később Rónai Egon megkísérelte megoldani a problémát: „Vegye ezt kérdésnek.” Nem nyerte el a tetszését meglepő módon L. Simonnak az új módszer, miszerint a kérdezők beszélnek, a vendégek hallgatnak.
Adnak-e lehetőséget arra, hogy egyáltalán a véleményemet kifejthessem? Föltett egy kérdést, elkezdtem rá válaszolni – majd hosszasan sorolta, milyen aggályai merültek fel az elmúlt másfél perccel kapcsolatban, ezt követően visszatértek Tarlós Istvánra és a színházigazgatókra. Amikor L. Simon László ismét szeretett volna szóhoz jutni (válaszolni), énekesnőnk eltorzult arccal azt sziszegte, kétszer is: nekem nem mondhatja meg egy fideszes, hogy mit csináljon egy újságíró.

Mármint, hogy kérdezzen, és hagyja az interjúalanyt válaszolni, ezt akarta a fideszes kultúrdiktátor és az oktatásegészségügy gyilkosa javasolni. Nem sikerült.

Javasoljuk, hogy aki nem hiszi, nézze meg a beszélgetést az ATV honlapján. Tényleg érdemes.