Pénteken egy hosszabb cikkünkben elemeztük azt, miért volt nagyon rossz húzás Puzsér Róberttől, hogy elfogadta a „régi baloldal” által erőltetett előválasztást. Mivel a nem hivatalos főpolgármester-jelölt eddigi kampányát láthatóan arra építette fel, hogy magát a politikai eliten kívülről érkezőnek, valamint a hazai „szoclib netwörk” (MSZP-DK) kérlelhetetlen ellenfelének állította be, így óriási taktikai ballépés volt részéről, hogy meglehetősen laza feltételekkel elfogadta a balos mainstream játékszabályait. Puzsér feltehetően úgy taktikázott, hogy az általa megadott követelmények elfogadhatatlanok lesznek mind a szocialisták, mind Gyurcsány Ferencék számára, és így olyan pozícióban tud mutatkozni, hogy ő a párbeszédre képes jelölt.
Csakhogy Puzsér kikötéseit sokféleképpen lehet jellemezni, de szigorúnak egész biztosan nem.
Ez pedig annyit jelentett, hogy a humorista csak látszólag szabta a feltételeket, valójában csak alkalmazkodott a látszólagos politikai ellenfeleihez és azoknak a stratégiájához. Feltehetően Puzsér is észlelte, hogy nem ez volt élete húzása, így mai Facebook-bejegyzésében újból nekifutott: egyrészről új feltételeket szabott az általa korábban élesen ellenzett előválasztás kapcsán, másrészről ultimátumot intézett régi ellenfeléhez, Karácsony Gergelyhez. „A szocialisták hallani sem akarnak internetes szavazásról. Ijesztő nekik, hogy esetleg nem ötezer nyugdíjas párttag, hanem ötvenezer budapesti nyilvánít véleményt” – kezdte a „szoclib netwörk” elleni látszólagos hadviselését mai posztjában, hogy aztán a sorok között elfogadja a szocialisták és a Párbeszéd által kitalált előválasztás intézményét.
Karácsony Gergővel kevés kérdésben értek egyet – internetdemokrácia kapcsán azonban nincs köztünk vita
– folytatta békülékeny hangnemben, majd minden bizonnyal taktikai okokból újabb elvárásokat fogalmazott meg az előválasztás intézményével kapcsolatban.
Ezek a kikötések egyértelműen szigorúbbak, mint a korábbiak voltak, Puzsér tehát igyekezett korrigálni a korábbi komoly kampányhibát. Csakhogy a humorista egyúttal komoly engedményeket is tett a szoclib netwörknek:
Készen áll elfogadni akár a vegyes rendszert, ami azt jelenteni, hogy az előválasztás folyamatában lenne „személyes elem” (pecsétes papír, személyes részvétel stb.) is.
Majd a legvégén felszólította Karácsony Gergelyt, hogy képviselje azt a sajtóban és a nyilvánosságban, hogy az online választás a huszonegyedik századi megoldás.
Egyre inkább úgy fest, hogy a humorista professzionális politikusként csiki-csukizik az előválasztás kapcsán: amikor politikailag hasznos, akkor kritizálja a „régi baloldal” képviselőit, amikor meg engednie kell, akkor gesztusokat tesz feléjük.