Ez már nem egyszerűen hazug propaganda, hanem nyílt hergelés volt

Budapest, 2018. december 15. A budapesti kormányellenes tüntetés résztvevői és rendőrök a Kossuth téren 2018. december 14-én. MTI/Balogh Zoltán

Az elmúlt napok ellenzéki tüntetései alatt a balliberális médiahálózat megmutatta, hogy semmi más nem érdekli, csak az ócska uszítás. Az Indextől kezdve Soros blogján át a Mércéig mindenki totálisan kivetkőzött magából: konkrétan hergelték, uszították az embereket a kormány ellen, a függetlenség látszatára egy másodpercig sem figyeltek. 

Talán az egyik legfontosabb és legérdekesebb aspektusa a múlt hét szerdán kezdődött ellenzéki tüntetéseknek az volt: milyen szerepet játszott az ellenzéki média. A Kossuth téren és környékén Soros dühödt politikai aktivistái vandál módra kukákat gyújtogattak, szánkókat lopkodtak, és nem mellesleg több millió forintnyi kárt okoztak a magyar Országgyűlés épületében. A kérdés: mi vezetett az ellenzéki propagandasajtó szánalmas és ócska uszításához? Ahhoz, hogy a kérdésre egyértelmű választ kaphassunk, szükséges egy átfogóbb médiatörténeti áttekintés.

Frusztrált balliberális média

A rendszerváltást követően nemcsak a kommunista politikai és gazdasági elit, hanem a velük szoros összefüggésben lévő médiaelit is átmentette a hatalmát. Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy a balliberális beállítottságú lapok, televíziók és rádiók uralták a hazai média majdnem teljes egészét. Ezzel szemben a polgári oldal alig tudta hallatni a hangját, pár nyomtatott lappal szállt szembe a túlsúllyal, országos lefedettségű televízióról szó sem volt sokáig.

A rendszerváltás első húsz évében tehát egészen nyomasztó balliberális médiahegemónia alakult ki Magyarországon.

A 2010-ben felálló polgári kormány felismerte, hogy nemcsak jól kell kormányozni, az üzenetet el is kell juttatni az emberekhez. A kormányváltás után a nemzeti-konzervatív elit nekilátott annak, aminek magától természetesnek kellene lennie: helyrebillenteni a hazai médiaegyensúlyt. Mivel a balliberális poltikai és médiaelit úgy érezte, hogy saját területén, egész pontosan felségterületén érte támadás, ezért hisztériásan kezdte el hangoztatni, hogy megszűnt a sajtószabadság. Pedig ezzel ellentétben csak annyi történt, hogy

hosszú idő után eljött a sajtószabadság időszaka.

A nemzeti média felvette a versenyt a posztkommunista médiaelittel, és novemberben sosem látott erőt mutatott fel azzal, hogy egy alapítványba tömörült. A felzárkózás ellenére azonban továbbra is baloldali fölény van a tömegtájékoztatásban. Mindennek az ismertetése azért volt szükséges, hogy érthető legyen, milyen lelkiállapotban van az egykor nagyon erős balliberális tábor tömegtájékoztató szekciója. A frusztráltságuk pedig a napokban robbant igazán, amikor az ellenzék hívó szavára tüntetéssorozat zajlott, hiszen komoly lehetőséget láttak az utcai megmozdulásokban. Az eseményeknek a tálalása pedig megmutatta, amit eddig is sejteni lehetett:

a balliberális médiahálózat nem több, mint egy ócska hergelő gépezet.

Az Indextől kezdve Soros blogján át a Mércéig mindenki totálisan kivetkőzött magából, és konkrétan hergelték, uszították az embereket a kormány ellen, megfeledkezve az általuk rendszeresen hangoztatott független tájékoztatás elvéről.

Nem érte váratlanul őket a tüntetés

Már az első napokban szembetűnő volt, hogy a balos médiát nem érte felkészületlenül a budapesti tüntetéssorozat. A Mérce már a szerdai vandálkodást megelőző szakszervezeti vonulást is sajátosan tálalta olvasóinak, hiszen a Simicska Hír TV-jében óriásit bukó Kálmán Olgával, Diószegi Nórával és Gulyás Mártonnal „közvetítették” a történéseket. Az ezt követő Kossuth téri megmozdulásokon kamerákkal felszerelt stábbal jelentek meg (ahogy a haveri média több tagja is), ahol arra vadásztak, hátha erőszakosan lépnek fel a rendőrök. Ennek az lehetett volna a célja, hogy szét lehessen kürtölni a világban, hogy elnyomó rendszer van, ami már a fizikai erőszaktól sem riad vissza. Arról nem igazán tájékoztatták olvasóikat, hogy több demonstráló is a téren sorfalat álló rendőrök provokálásával volt elfoglalva. Feltűnő volt, hogy tudósításaikban a legvulgárisabb rigmusokat szándékosan kiemelték, amivel olvasóikat szerették volna tüzelni, ebben a műfajban egyértelmű Soros blogja, a 444 vitte a prímet.

A demonstrációk alatt szinte végig, több napon keresztül élőzték a történéseket, akkor is, amikor már csak pár tucat tiltakozó volt az utcákon. Ezzel értelemszerűen

az volt a szándékuk, hogy felnagyítsák egy marginális, de hőzöngő ellenzéki csoport törekvéseit.

Azzal, hogy piedesztálra emelték az erőszakos tüntetőket, elhitették velük, hogy komoly erőt képviselnek, és a kormány megbuktatása nyolc hónappal a parlamenti választást követően legitim – és egyáltalán ilyen kevés emberrel megvalósítható – cél. Így akárhonnan nézzük, megkerülhetetlen szerepük volt az utcai randalírozásokban. A rendőrség profi és higgadt fellépése miatti kudarcuk pedig csak fokozta a dühüket.

Ellenzéki politikusokkal való összjáték

Talán az egyik legkézzelfoghatóbb jele volt az elfogult tájékoztatásnak, ahogy az ellenzéki média együtt lélegzett az ellenzéki politikusokkal. Az óriási ellenzéki bukást hozó választást követően jó ideig durcáskodtak, de mindez az elmúlt napokban semmivé foszlott. Ez főleg az MTVA Kunigunda utcai székházánál történt tomboláskor, és azt követően volt megfigyelhető. Ismert ellenzéki politikusok képviselői mivoltukra hivatkozva, megafonnal a kezükben mászkáltak ki és be a tévészékházba, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Szél Bernadették mindezt a Facebook segítségével élőben közvetítették a kint ácsorgó szimpatizánsoknak, aminek terjesztésében a balliberális média készségesen segített.

Az is észrevehető volt még, hogy ezek a sajtótermékek feltűnő gyorsasággal szállították az újabb és újabb, frissebbnél frissebb bejegyzéseket, amiből két dolog következhet: vagy egy komplett médiahadsereg ült a számítógép előtt csak erre fókuszálva, vagy égtek a telefonok, aminek a másik végén az ellenzéki politikusok álltak. Mindemellett csak és kizárólag irányított üzeneteket kaptak olvasóik. „Az ellenzékiek szerint megverték Varju Lászlót” – írta professzionális hangulatkeltéssel az Index, hogy aztán a bizonytalanságot fokozva hozzátegyék, „nem tudni mi történt pontosan, a live-okat indító ellenzékiek sem tudják”. Varju Lászlóval annyi történt, hogy nem sokkal később a saját két lábán sétált le az MTVA egyik lépcsőjén, és kiderült, haja szála sem görbült. Ugyancsak náluk történt meg az a sajtóetikailag erősen megkérdőjelezhető lépés, hogy mivel az egyik címük valakinek nem volt elég erős, fogták magukat, és nemes egyszerűséggel kicserélték. Így lett a „Csak a Momentum hirdetett tüntetést”-ből „Boldog karácsonyt, Miniszterelnök úrral folytatódik a tüntetési hullám.”

A létszámmal való trükközés

A 2002-es parlamenti választás két fordulója között megtartott Fidesz-tüntetés óta állandósult a számháború egy-egy komolyabban vehető megmozdulás után. Akkor minimum több százezren vonultak ki a Kossuth térre, a szervezők szerint kétmillióan vettek részt a polgári Magyarország melletti kiálláson, azonban az ellenzék érdekeit szolgáló RTL Klub csupán pár ezer emberről tudósított nézőinek. A napokban fordult a kocka: a balliberális média jóval barátibban állt a demonstrációkon részt vevők számához, nemegyszer alaposan felszorozva azt. Már a szakszervezeti vonuláskor belelendültek: amikor majdnem mindenki legfeljebb két-, maximum háromezres létszámról cikkezett, a Soros-közeli Mérce azzal örvendeztette meg olvasóit, hogy a szervezők szerint tízezren vettek részt a sétában. A számokkal való bűvészkedésnek nem lett vége, sőt, minden eddiginél jobban ráhúztak:

minden egyes megmozduláson alaposan felülbecsülték a tömeg méretét.

A vasárnapi „gigademonstráció” alatt a következő hangzatos szalagcímek jelentek meg:

• „Április óta nem volt ekkora tömeg” (Brékingelt a HVG)
• „Öt-tízezer ember zsúfolódott be az Alkotmány utcába” (444)
• „Ezrek tüntetnek az MTVA székháznál” (HVG)

Csakhogy szerkesztőségünkhöz befutott egy vasárnap késő este készült kép, ami a köztévé épületéből felülről készült, megmutatva a kint álldogáló „tömeget”.

Forrás: Origo

Egy másik meg a vonuló tüntetőket kapta el felülről, amit szintén vasárnap este készítettek. Ez alapján erősen kérdéses, hogy egyáltalán ezren voltak.

Forrás: Facebook

Magyarán a balliberális média tudatosan magasabb számokról tudósított annak érdekében, hogy valós tömeghatást érjen el. Sikertelenül, persze.

Szerepükből kivetkőzött újságírók próbálták hergelni az embereket

Az elmúlt napok történései kapcsán mind közül a legdurvább azonban az volt, ahogyan a magukat függetlennek, és objektívnak hazudó újságírók totálisan kivetkőztek magukból: az őrületig hergelték magukat, gyakorlatilag politikai aktivistává vedlettek át. A HVG kisújságírója több alkalommal is kiment az utcára, de nem azért, hogy a munkáját végezze. Helyette inkább Facebook-live-on keresztül reklámozta a tüntetést a Kossuth téren, illetve más helyszíneken. Ezzel nyilvánvalóan azt sugallta, ha már ő is itt van, akkor mindenkinek itt lenne a helye.

A HVG kisújságírója a Kossuth téren. Nem a hivatalos munkáját végezte Forrás: Facebook

A balliberális propagandisták múlt hét szerda óta nem kevés, kifejezetten hergelő szándékkal írt anyagot termeltek. Ennek egyik csúcspontja a Soros György-féle Mérce munkatársához köthető, aki konkrétan számonkérte az ellenzéki politikusokon, miért nem folyamodtak durvább eszközökhöz. Nem azért éjszakáztatok az MTVA-ban, hogy utána ellenzéki kerekasztalt játsszatok – írta, egészen odáig merészkedve, hogy a köztévé előtti produkció nulla volt. A következőket vetette papírra a bevándorláspárti milliárdos beosztottja: „De ehhez nem tüntetések kellenek, hanem olyan demonstrációs eszközök, amik a Fidesz politikusainak, és rendszerének a húsába vágnak. Sztrájk, egész pályás blokádok, ipari parkok körbe kerítése, épületfoglalások, és hosszan lehet sorolni a lehetőségeket.”

Az uszító különítményhez csatlakozott az Indexnek az az újságírója, aki ellen az ügyészség vádat emelt októberben. A vasárnapi köztévé előtti tüntetés másnapján minden határt túllépve jobboldali médiaszemélyiségek ellen hergelte olvasóit. A Vele szeretnének beszélni az ellenzéki tüntetők elnevezésű propagandaanyagban kijelölte a portál táborának, kit is kell utálni, ki tehet minderről, és ki a felelős a helyzetért. A szovjet mintát idéző megfélemlítési kísérletnek nem volt vége, hiszen kiderült, nemcsak az MTVA igazgatóját kell gyűlölni, hanem egy magyar olimpiai bajnok bokszolót is. „Kovács Kokó Istvánon számon lehetett volna kérni a köztévé tartalmait” – hívta fel a figyelmet az Index munkatársa, aki azt rótta fel az ellenzéki képviselőknek, miért nem beszélgettek el komolyabban a sportolóval, hiszen rálátása van a köztévé működésére. Annyira feldobták a vasárnapi események, hogy mindezek után még az óbudai jegyzőbe is sikerült belekötnie, aki csak szimplán a feladatát végezte.

Szállították a kamuelemzéseket

A megmozdulásokkal kapcsolatos ellenzéki médiastratégiának újabb vonulata volt:

a kamuelemzések.

„Ez már Orbán rendszerének ellenzéke” – hirdette az Index címlapsztorijában, hogy aztán öt pontban bizonygassa, milyen komoly tüntetéssorozatról volt szó. „Jó egy héttel ezelőtt még nem sok előjele volt annak, hogy vasárnap ezrek vonulnak a közmédia székházához” – így indított az írás (láttuk fent az „ezreket”), hogy aztán levezesse azt, pár nap alatt minden megfordult a magyar politikában, és annak ellenzéki térfelén.

Utólag nézve különösen megmosolyogtató volt az anyag, ilyen pontokról lehetett olvasgatni: a rendszer és nem a kormány ellenzékeként viselkednek, az ellenzék diktálja a napirendet. Három nappal korábban egy hasonló stílusú írás bukkant fel ugyanezen a portálon. Ez ugyanazt az üzenetet hordozta: itt valami egetrengető dolog van készülőben, ezért ebben mindenkinek részt kell venni. Ilyen újdonságok voltak megfigyelhetőek a szerző víziója szerint az ellenzéki tüntetéseken:

• „Nagyon fiatal a tömeg”
• „Jóval indulatosabb a tömeg, mint korábban” (klasszikus hergelés)
• „Sokkal több a dobálás” (Klasszikus hergelés)
• „Szimbolikus terek elfoglalása”
• „A rendőrök teljes tanácstalansága” (nyilvánvaló hazugság és klasszikus hergelés)
• „Nemzetközivé vált a tüntetés” (ami valójában azt jelentette, hogy a kényszeres Facebook-élőzésnek Magyarországról olyan kevés nézője volt, hogy számban ezt elérte Soros európai hálózatának létszáma, akiknek aztán rendszeresen angolul, franciául tartottak összefoglalót).

Soros blogja sem szeretett volna lemaradni az élbolyból, ezért ők is csatlakoztak a kamuelemzők táborához. Így született meg az „Ezek már nem olyan tüntetések, amilyeneket megszoktunk” című anyag. Ha a műből egyetlen mondatot kellene kiemelni, akkor ez lenne az:

a tüntetők jelentős része már sokkal dühösebb, sokkal kevésbé elégszik meg a békés sétálással, mint korábban, a rendőrök pedig úgy kezdtek el könnygázazni, ahogy már évek óta nem.

Ahogy látni lehet, itt is a dühösségen volt a hangsúly, aminek a célja megegyezett a komplett balliberális uszítógyár céljával: az emberek tudatos hergelésével.

Ezek után különösen nevetséges volt, milyen kevés embert – és főleg kiket – sikerült utcára vinniük. Valódi dolgozókat elvétve lehetett látni köztük: Soros egyetemének diákjai, bűnözők és hardcore pártaktivisták voltak köztük.