Megint hazugságon bukott le az ellenzéki propagandamédia

Megint hatalmas nagy hazugságon érték Szauer Péter hetente lebukó ellenzéki propagandalapját, a hvg.hu-t. Már felsorolni is nehéz lenne a hazudozásaikat: ez az a lap, amelyik Havas Henrik egyetlen büszke tanítványának kínosan nevetséges álriportját közölte a Billy Elliotról, ahol a másként gondolkodókat féregnek hívó, és nekik megerőszakolást kívánó kisújságíró dolgozik, és amely tulajdonosuk magánvitájáról riportot ír, eltitkolva, hogy egyéni érdekeket szolgálnak ki. És ez csak néhány példa. Most a Széchenyi-díjasok (egyáltalán: a sikeres és nagyra tartott, megbecsült tudósok) iránt érzett gyűlöletük miatt kezdtek újabb hazudozásba, hamisan vádolva az Innovációs és Technológiai Minisztériumot. A minisztérium közleményét teljes egészében közöljük, minden kiderül belőle.

Minden ízében hamis képet fest a tudományos alkotói járadékot bevezető törvénymódosításról, az azt életre hívó kormányzati szándékokról a hvg.hu tegnapi cikke. Az írás szerzője a vitán felül segítő szándékú kezdeményezést nem átallja támadásként beállítani. Pedig, ha már a kérdezésre nem vette a fáradtságot, elég lett volna a szabályozás parlamenti tárgyalása során elhangzottaknak utánajárnia. Így arra is ráébredhetett volna, hogy kényszeres túlteljesítésben van, az innovációs tárca javaslatát ugyanis még az ellenzéki képviselők is egybehangzóan támogatták.

Az elfogadott törvénymódosítás egy régóta fennálló egyenlőtlen helyzetet szüntet meg. A Kossuth-díj és a Széchenyi-díj egyformán a kiemelkedő szellemi tevékenységet nyújtó alkotók iránti társadalmi megbecsülést juttatja kifejezésre. Előbbihez azonban már hosszú ideje művészjáradék kapcsolódik, míg a tudósok eddig nem részesültek efféle rendszeres és kiszámítható juttatásban. A 65 év feletti Széchenyi-díjasok számára most elérhetővé tett tudományos alkotói járadék kiteljesíti az elismerésekhez kötött, a díjazottak anyagi biztonságához való hozzájárulást szolgáló gondoskodást.

Célt téveszt az a sugalmazás is, hogy az új járandóság költségeit a Magyar Tudományos Akadémiának kellene előteremtenie, kigazdálkodnia. A szükséges fedezetet az akadémikusi és MTA doktori díjakhoz hasonlóan a kormány biztosítja, a központi költségvetés terhére intézkedik a kifizetéseket és a kapcsolódó adminisztráció ellátását finanszírozó forrás rendelkezésre bocsátásáról.

Prózai oka van annak is, hogy az MTA tagjai nem részesülhetnek az új járadékban. Ők ugyanis akadémiai tagként életük végéig a járadék összegének három-négyszeresét kitevő, közel 500 ezer forintos havi tiszteletdíjra jogosultak. Nem is beszélve a kormány által biztosított egyéb jóléti támogatásokról (pl. üdülési támogatás, idős akadémikusok gondozása, elhunytak tiszteletdíjának részleges kifizetése az özvegyek számára stb.) Semmiképpen nem szorulnak tehát rá arra a juttatásra, amely a nem akadémia tag Széchenyi-díjasok számára azonban érdemi segítséget jelent.

A hvg.hu csúnyán lyukra futott, csak remélni lehet, hogy a lapban és munkatársaiban lesz annyi tisztesség, hogy tévedésüket beismerve megkövetik azokat az idős tudósokat, akiket egy nem létező támadás vélt eszközeiként kevertek kabátlopási ügybe.