Tegnap lemondott parlamenti mandátumáról Szávay István, miután múlt hét szerdán nyilvánosságra került egy hangfelvétel, amelyen egy zsidó nő megverésével dicsekedett. Nem igazán lehet világrekordnak nevezni, amennyi idő alatt meghozta döntését, mindenesetre közösségi oldalán úgy ünnepelték a lemondását bejelentő bejegyzés alatti kommentfelületen, mintha egy erkölcsi világsztár lenne. Tódultak a Szávayt éltető hozzászólások, egy azonban kiemelkedett mind közül. A HVG szexuális erőszakkal fenyegetőző kisújságírója vette a bátorságot, és gyakorlatilag mindenki szeme láttára szolidaritást vállalt az antiszemita politikussal.
„Nem tudom, hogy a lemondásban a zsidózásnak is szerepe van-e vagy csak a tisztújítás körüli kavarásnak. Azért remélem, hogy az előbbinek is” – kezdte baráti hangnemben, hogy aztán hozzátehesse, hogy „liberális” oldalról is értékelik a zsidózó politikus lemondását.
Amennyiben így van, akkor ... szeretném, ha egyértelmű lenne, hogy ún. »liberális« oldalról is van, aki értékeli a gesztust.
Nem ez az első eset, hogy a magát függetlennek és objektívnek tartó médiamunkás saját gondosan felépített várát dönti romba. Korábban Vona Gábor egyik Facebook-bejegyzése alatt produkált hasonló teljesítményt, akkor Tállai Andráson, a Pénzügyminisztérium parlamenti államtitkárán gúnyolódtak együttes erővel.
Hogy a Jobbikkal kapcsolatos álláspontja jelentősen megváltozott egy ideje, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy
A barátság egy tavaly év végi Vona-interjúval kezdődött, amelyben a HVG kisújságírója olyan izzasztó kérdéseket tett fel a miniszterelnöki székre hajtó egykori antiszemita politikusnak, hogy „a Jobbik ismét belekerült a politikai viták sűrűjébe. Ön szerint mi az oka?” Nemcsak a finom kérdésekben volt segítőkész, hanem, ha kellett, akkor kisegítette ilyen és ehhez hasonló mondatokkal:
„a pártja jelen pillanatban nem tűnik annyira félelmetesnek.”
Miután a beszélgetést elkészítette, komoly magyarázkodásba kezdett, és elhatárolódott interjúkészítő énjétől. „Az interjút én csináltam, ami nem garancia arra, hogy az én cipőm Duna-parti másolatába néhány évtized múlva egy akkori ifjú jobbikos nem fog beleköpni” – írta bejegyzésében.