A „Csendlegyen” úrtól a Gróf kartársig

Vágólapra másolva!

Gyerekkoromban imádtam utazni. Különösen Afrikába. Szétnéztem a Serengeti parkban, a Viktória-tónál, a kenyai nemzeti parkokban, de Nairobiba is ellátogattam. Képzeletben, persze. A valóságban nem utaztunk sehová – hogyan is utazhattunk volna a nyolcvanas évek közepén. A képzeletbeli utazásaimat könyvek által éltem át – évekig rendszeres olvasmányaim voltak Széchenyi Zsigmond afrikai vadásznapló-jegyzetei, és Joy Adamson könyvei. Szüleim támogatták ebbéli hóbortomat, és rendszeresen megvették Széchenyi és Adamson könyveit nekem – már amelyiket meg lehetett vásárolni abban a pici Békés megyei városban, ahol felnőttem. Joy Adamson Elzájáról láttam is egy filmet. Széchenyi Zsigmondról viszont nem – pedig tudom, hogy régebben már készült, de nem jutott el hozzám. Amikor megtudtam, hogy az idén dokumentumfilmet forgatnak a leghíresebb magyar vadászról, kutatni kezdtem, hogy kik és hogyan készítik majd. Rövid időn belül egy asztalnál ültem Vida Józseffel, a filmet támogató Takarékbank elnök-vezérigazgatójával, Lajos Tamás producerrel, és Vágvölgyi Bencével, aki a film megálmodójaként vesz részt a munkában. Ahogyan beszélgettünk a filmtervről, a célokról, az értékmentésről és Széchenyi személyes történeteiről, újra utaztam Afrikában. Azt hiszem, ez a film egyedülálló lesz. Már nagyon várom.

Vági Barbara

Vágólapra másolva!

dokumentumfilm Lajos Tamás Széchenyi Zsigmond

Fontos az értékmentés, a hagyományok őrzése

„Ki másról forgatnánk dokumentumfilmet, ha nem gróf Széchenyi Zsigmondról” – mondja mosolyogva Vida József, a Takarékbank elnök-vezérigazgatója – aki maga is vadász –, amikor arról kérdezem, hogy miért pont a híres vadászról készítenek filmet. Aztán elmeséli, hogyan kezdődött.

Egy ritka fotó Széchenyi Zsigmondról forrás: Vágvölgyi Bence

„Vágvölgyi Bence keresett meg minket néhány hónappal ezelőtt a film tervével. Emlékeztetett, hogy 2018 januárjában ünnepeltük Széchenyi Zsigmond születésének 120. évfordulóját, és 2017-ben volt ötven éve annak, hogy meghalt – tehát éppen itt az ideje, hogy készüljön alapos, hiteles dokumentumokkal, soha nem látott filmrészletekkel egy dokumentumfilm. Azt tudtuk, hogy többen már megpróbálták feldolgozni a híres magyar vadász életútját, de úgy gondoltuk, mi máshogyan közelítjük meg ezt a páratlan életutat. Egy természetfilmbe burkolt, Széchenyi életét bemutató, utazásokkal teli, eredeti dokumentumokkal alátámasztott, izgalmas, hiteles filmet szeretnénk készíteni. Így állítanánk emléket Széchenyi Zsigmondnak. A filmben nemcsak Afrikát szeretnénk bemutatni, hanem azt is, hogy a fekete kontinens akkoriban, Széchenyi idejében milyen volt, és most milyen.”

Vida József, a Takarékbank elnök-vezérigazgatója fotó: Talán Csaba

Gróf Széchenyi Zsigmond 1898-ban született Nagyváradon és 1967-ben halt meg Budapesten. Vadász, utazó, író volt, a magyar vadászirodalom klasszikusai között tartják számon. Vadászott Európában, Afrikában, Indiában és Alaszkában is.

Az életútja meglehetősen kalandos és egyben megrázó is. Grófnak született, ifjúkorától már vadászott és persze barátjával, Almássy gróffal szórakozott, aztán az ötvenes évek elején, a deklasszáció idején kitelepítették egy tanyára, végül rehabilitálták, és egy teljesen megváltozott habitusú „bölcs öregemberként”, azaz Bwana Mzeé-ként– ahogy Kenyában a helyiek szólították -- tért vissza Afrikába egy 1960-as évekbeli gyűjtőútra.

Az elnök-vezérigazgató azt is elmondta, hogy azért is szerették volna ezt a filmet elkészíteni, mert akik gyerekként, vagy fiatalként olvasták a gróf könyveit, nem tapasztalhatták meg Afrika csodáit. Nem is utazhattak az emberek – még Bécsbe sem, nemhogy Afrikába. Maradt tehát a könyv – az egyetlen ablak a világra - és a képzelet. Többek között Széchenyi könyvei hozták el az olvasóknak azt a képet, amelyet most a természetfilmekben látunk. Ezen kívül Széchenyi Afrikája egy korszak lenyomata.
„A vadászíró második könyvében, az Afrikai tábortüzek-ben olvastam néhány napja két idézetet, amelyek nagyon megragadtak. Az első így szól:

„Nagyot fordult itt a világ, mióta utoljára erre jártam. Nagyon meglódult. Akkoriban két szálloda volt mindössze, egyik csendesebb a másiknál, meg egyetlen kopott kis bank. Azóta három vadonatúj, négyemeletes szálló nőtt ki a földszintes épületek bátortalan soraiból, liftes, jazzbandes, rádiós kaszárnyák -- és két hatalmas bankpalota, melyekben a márványcsarnokon kívül pénz is van.

Ez pedig a második idézet:

„Pedig a természetben nincs kisebb vagy nagyobb csoda. A gombatelepét ápoló termitakertész semmivel sem csodálatosabb a – mit is említsek hamarjában – mondjuk a saját bélműködésünknél, pedig utóbbin, minthogy megszokott, eszünkbe sem jut csodálkozni. Csak olyankor, mikor szemünk véletlenül megakad egy ismeretlen virágon, egy idegen állaton, mikor beletévedünk annak soha nem sejtett életkörülményeibe, csak olyankor eszmélünk rá a csodára, csak olyankor marad tátva a szánk.

Éppen ez a két idézet mutat rá arra, hogy mennyire fontos ezt a filmet leforgatni. Egyrészt a változások ténye, másrészt a természet csodája miatt.”

Egy asztalnál a film alkotóival fotó: Talán Csaba

A Takarékbank első emberét ezek a gondolatok indították el. Azt mondja, ezekben a sorokban minden benne van. Ezért gondolták, hogy elmennének, és újra megnéznék, filmre vennék azt, amit akkor, 100, illetve 50 éve Széchenyi Zsigmond láthatott.
„A dokumentumfilm gróf Széchenyi Zsigmond utolsó Afrika-szafariját mutatja be. Így leginkább Kenyában forgatunk majd. 1956-ban egy tűzben megsemmisült a Nemzeti Múzeum Afrika-kiállításának összes darabja, ezért a szocialista korszakban – 1960-ban, illetve 1963-ban – Széchenyit kiküldték, hogy hozzon újakat. Lényegében megrendelték ezeket – és természetesen olyan embert küldtek Afrikába, aki jól ismerte a körülményeket, volt ezirányú tapasztalata és kapcsolatrendszere. Széchenyi elutazott tehát, de azzal szembesült, hogy az az Afrika már nem ugyanaz, mint az évtizedekkel azelőtti. A mostani filmben ez is megjelenik, hogy megint eltelt ötven év – az első útjához képest pedig közel 100 -, és milyen óriási változások álltak be ez idő alatt. Lényegében Széchenyi Zsigmond archív anyagai alapján egészen a húszas évektől mostanáig tudjuk dokumentálni a történteket."

A dokumentumfilm elkészítéséhez a gróf özvegyének visszaemlékezéseit, eredeti fotódokumentációit és egy egészen egyedülálló film- és képanyagot is felhasználnak a gyártók.

A vadász az utolsó portyára a feleségével, Hertelendy Margittal ment el, aki lefotózta és filmre vette az eseményeket.

„Széchenyi Zsigmond özvegye 94 éves kora ellenére jó egészségben van, és segíti a munkánkat, amit ezúton is szeretnénk megköszönni neki. A film elkészítéséhez dokumentumokat, fotókat és egyedülálló filmeket bocsátott a rendelkezésünkre. Ezeket beépítjük a történetbe – azt hiszem, olyan, soha nem látott érdekességeket mutatunk majd be, amelyek a múltat a jelennel összekapcsolják."
Miután megszületett a film ötlete, Vida József találkozott – egészen más ügyben – dr. Lajos Tamás operatőr-producerrel. Elmesélte neki, hogy a grófról készítenének filmet.

„Először kétkedve fogadta, de mire a beszélgetésünk végére értünk, meglátta benne a csodát. Mondta, hogy meg lehet, sőt, meg is kell csinálni a filmet. De bárkivel beszélgettem eddig az alkotás tervéről, a legtöbben először kétkedve fogadták. Aztán mindenkinek eszébe jutott a gyerekkora, amikor olvasta a gróf könyveit, feltolultak az emlékek, és felcsillant az emberek szeme. Szóval Lajos Tamást kértem fel, hogy legyen a film producere. Aztán bővült a kis társaságunk, és nagyszerű szakemberek álltak mellénk. Olyan személyeket kértünk fel, és vállalták el a feladatot, akik hisznek a filmben, ismerik Széchenyi Zsigmond történeteit."

„Azt gondolom, hogy aki ebből kimarad, az nem jó lóra tesz. Azok az élmények a fontosak, amelyeket megél az ember. Ha részt veszünk ebben a történetben, akkor elmondhatjuk, hogy részesei voltunk egy maradandó alkotásnak, ami 10-20 vagy akár 50 év múlva is érték lesz, az akkori emberhez szól majd, és akár ihletet adhat a jövő vadászainak vagy filmeseinek, hogy újra felkeressék Széchenyi vadászatainak helyszíneit. Ezen kívül azért is fontos ez a film, mert már most a harminc éven aluli korosztály is alig ismeri a grófot. Hiszen nem látták filmen. A fiatalok inkább a mozgóképre érzékenyek. Ha megnézik majd az alkotást, megismerik a nemzetközileg is elismert vadász életútját, kalandjait, akkor fenntarthatjuk az emlékét” – mondta Vida József.
A filmben persze nemcsak az afrikai vadászatokat és kalandokat mutatják be.
„Végtelenül érdekes Széchenyi Zsigmond élete. Gondoljunk csak bele: valaki grófnak születik a Széchenyi családba. Fiatalon sokat szórakozik Almássy gróffal, járják az éjszakát, aztán már a húszas években vadászni jár Afrikába, ahol éjjel rászól az afrikaiakra, akik hangoskodnak, hogy csendet kér, mert aludni szeretne, mire a helyiek elnevezik őt – Bwana Kelele - Csendlegyen úrnak. Aztán hazajön, majd az ötvenes évek elején munkakerülőnek, közveszélyes csavargónak nyilvánítják, kitelepítik egy tanyára. Később rehabilitálják, és újra elküldik Afrikába trófeákért – ahol már bölcs öregembernek hívják az afrikaiak. Itthon pedig „Gróf kartársnak”. Micsoda fordulatok egy ember életében! Nagyon tanulságos."
Arra a kérdésre, hogy miért támogatja a Takarékbank ezt a hatalmas produkciót, az elnök így válaszolt: „A Takarék Csoport kiemelt feladata a hazai értékmentés, értékközvetítés. Szeretjük és tiszteljük a hagyományokat, s igyekszünk azokat megőrizni. Azért is különösen fontosak a tradíciók, mert a takarékszövetkezetek az ország legrégebbi pénzintézetei. Létrehozásuk egy másik gróf, Károlyi Sándor nevéhez fűződik, ráadásul a hagyományőrzésben a vadászatnak mindig is fontos szerepe volt a történelem során. "
Ám a hagyományok csak úgy maradhatnak hosszú távon is életben ebben a rohamosan fejlődő, változó világban, ha meghallják az idők szavát, ha meg tudnak felelni a modern kor kihívásainak is. Ezt tesszük most a Takarék Csoportban is, ahol az évtized talán legjelentősebb hitelintézeti átalakulását, megújulását hajtjuk végre, és amelynek eredményeként hagyományos értékeink megőrzése mellett eljutunk a korszerű termékeket, digitális bankolást is kínáló működésig.

„Zsiga ment volna, de a Széchenyi nem engedte"

„Ezek az utolsó kenyai vadászaton forgatott, szupernyolcas filmre készült felvételek, amelyet gyakorlatilag néhány rövid snittet kivéve nem láthatott a nagyközönség" – mutat Lajos Tamás producer, nemzetközi hírű operatőr a filmtekercsekre.

A soha nem látott filmtekercs fotó: Talán Csaba

Azt mondja, ő már látta a felvételeket, sőt, digitalizálták is az anyagot, ami rendkívül érdekes. Csaknem két órányi felvétel készült az afrikai kalandokról.

„Amatőr, színes felvételek, jó minőségben megőrizve. Az biztos, hogy exkluzív tartalom lesz. Ezen kívül soha nem látott fotók, érdekes naplórészletek lesznek még a filmben, amelyek szintén kuriózumnak számítanak. Az anyag jelentős részét az özvegytől, Mangi nénitől kaptuk, de mi is kutattunk múzeumokban, gyűjteményekben.

Lajos Tamás, nemzetközi hírű operatőr, a film producere fotó: Talán Csaba

Augusztus 18-án utazik a stáb Kenyába, ahol a forgatócsoport egyebek mellett az ikonikus Uganda-vasút Széchenyi által is használt vonalán, a vonaton utazva mutatja meg a gróf utolsó vadászatának helyszíneit.
„Vágvölgyi Bence, a film ötletgazdája meglehetősen alaposan ismeri a környéket, a helyszíneket. Az ő, és a film rendezője, Lerner János helyismerete a biztosíték arra, hogy hitelesen mutatjuk majd meg a híres, ikonikus helyeket. Az egész filmben jelentős szerepet kap a vonatút, a vonatozás kapcsán meséljük majd el a filmben a gróf életét – egy tágabb kitekintésben, megmutatva azt, hogy mi minden változott az elmúlt közel száz évben. Ez filmesként és természetkedvelő vadászként is érdekes kihívás lesz. Szép keretet ad majd a műnek.”

Vida József és Lajos Tamás fotó: Talán Csaba

Lajos Tamás azt is elmesélte, hogy

amikor Széchenyi Zsigmondtól 1956 után megkérdezték, miért nem hagyta el az országot, a gróf állítólag azt válaszolta: „Zsiga ment volna, de a Széchenyi nem engedte.”

A producer szerint a vadászaton, az afrikai életen túl is fontosabb ez a mondat, hiszen az elkötelezettség, a hazaszeretet, a Magyarországhoz való ragaszkodás sugárzik belőle. Ez is egy fontos mondanivalója lesz a filmnek, amely a jövő nyárra készül el.
„Példaértékű a Takarékbank kezdeményezése, és nagyon nagyvonalú. 35 éves pályafutásom alatt soha nem tapasztaltam, hogy egy magyar nagyvállalat az ügy iránti elkötelezettségből ilyen jelentős témát finanszíroz. Példaértékű ez a vállalkozás, és fontos gesztus a számomra, amit az alkotók, a nagyközönség és a magam nevében is szeretnék megköszönni" – tette hozzá a producer.

Afrika szép, de a magyar bükkösöknél nincs szebb

Vágvölgyi Bence természetkutató, szafariszervező, a film ötletgazdája azt mondta, hogy zömében azokat a helyszíneket keresik meg, ahol az utolsó útján járt Széchenyi Zsigmond. Persze nem minden helyszín lesz teljes mértékben egyező. Mivel életrajzi film készül, a korábbi, fiatal korában bejárt helyszíneket is megmutatják. Azokat a tájakat, amelyek megjelennek a gróf könyveiben.

„Nagy kérdés volt, hogy 2018-ban hol érdemes forgatni, ahol látunk is valamit. A változások ugyanis jelentősek az ötven, sőt, száz évvel ezelőtti állapothoz képest. Az utolsó útja után a gróf is megírta, hogy az 1930-as útjaihoz képest mennyire más a '64-ben látott Afrika. Már nem is tud azonosulni azzal, ami ott van. Más a vidék, más a táj, más a környék. Éppen ez a film célja egyebek mellett, nevezetesen, hogy rávilágítsunk arra, meddig mehetnek majd el ezek a változások. Sokszor gondolkodom azon, hogy szívesen megkérdezném-e a gróftól:

Zsiga bácsi, most mit írnál, ha látnád a jelenlegi helyzetet?

Egyébként többnyire nemzeti parkokban és vadvédelmi területeken forgatunk majd, de lesz jó néhány valóban ikonikus helyszín is" – mondta Vágvölgyi Bence. Aztán azt is hozzátette, hogy azért a változásokban mindig ott van a változatlanság is.

„Számos vendéglátóhely, szálloda, klub a mai napig üzemel Kenyában azokon a helyszíneken, ahol a gróf járt annak idején a feleségével. Ezek közül jó párat megtaláltunk, és meg is mutatjuk majd a filmben, hogy most hogyan néznek ki. Ráadásul a színes filmfelvételen- amelyet Mangi néni készített az utolsó úton – is megtalálhatók ezek a helyek – vagyis meg tudjuk mutatni, hogy akkor hogyan néztek ki, és most milyenek.”

Ritka fotó Széchenyi Zsigmondról forrás: a film alkotói

A forgatócsoportot természetesen helyi segítők kísérik majd, akik tisztában vannak a helyi eljárási rendekkel.
„Ez rendkívül fontos, nagyon sok lehetséges problémából ki tud minket segíteni, ha van velünk valaki, aki beszél a helyiek nyelvén, közülük való és ismeri a szabályokat. Afrika nem egyszerű vidék, kellenek a helyi segítők. Egyébként Széchenyi Zsigmondnak is mindig voltak helyi kísérői."
A gróf szinte minden könyvében utal arra, hogy Afrika szép. Persze jó a vadászat is, de a magyar bükkösök és a magyar gyöngyvirág illata nem pótolható semmivel, és — ahogy leírja egyik könyvében -- lelkiismeretfurdalása van, hogy nincs Magyarországon márciusban, amikor üdvözölnie kellene az erdő királynőjét, a szalonkát. A különös, kalandokkal teli afrikai, indiai, alaszkai vadászatai során mindig ott bujkál a honvágy: Magyarországra vágyik vissza.
A film alkotói nemcsak a gróf életét és afrikai útjait varázsolják majd vissza, de egyúttal bemutatják Széchenyi Zsigmond hazája, Magyarország és a természet iránti soha el nem múló rajongását.