Nem halott fehér férfiak termése

Demeter Szilárd írót decemberben nevezték ki a Petőfi Irodalmi Múzeum új, ideiglenes főigazgatójának. Terveiről, irodalomról, irodalmi és politikai vitákról is kérdeztük.

- Szokták mondani, hogy a magyar irodalom megosztott. Mind az irodalmi múlt értékelésében, mind maguk a jelenkori szerzők megítélésében – sőt, egymás között is – vannak politikai ellentétek. Ezt Ön is így látja?

- Árnyalnám a kérdést: a magyar irodalom – hál’ Istennek – természete szerint elbírja a világnézet-különbségeket, tehát a magyar irodalom nem megosztott. Az irodalmi élet igen. Évszázados múltra visszatekintő lökdösődés folyik. Unalmas is lenne, ha mindenki ugyanazt a nótát fújná.

- Van egy olyan vélekedés, hogy ez baj, ez egy szerencsétlen állapot. Önnek erről mi a véleménye? Lehetséges, hogy ez egy teljesen természetes folyamat?

- Ez természetes állapot, és addig nincs is baj ezzel, amíg a magyar alkotóknak van legalább egy közös premisszájuk, mert csakis így lehet értelmes a vita. Ha ez hiányzik – és most a felszínes oda-vissza vádaskodásokra pillantva úgy tűnik –, akkor már csak a süketek párbeszédének lehetünk tanúi. Egyre hangosabban beszélnek el egymás mellett. Önmagában még ez is lehet érdekes vagy szórakoztató, csak éppen nem megy általa elébb a világ.

- Ön – amellett, hogy a magyarországi regionális napilapok hétvégi mellékleteként megjelenő Előretolt Helyőrség irodalmi magazinjának az alapító főszerkesztője, majd lapigazgatója volt – író is. Ez a tény Ön szerint könnyíteni vagy nehezíteni fogja a munkáját?

- A PIM-es pozícióm fogja nehezíteni az írói munkámat. Még az egész történet előtt jelöltek József Attila-díjra, de ahogy „kenyérbe estem”, megkértem az előterjesztőt, hogy vonja vissza a jelölésemet. Nehezen tudnám védeni magamat azon menetrendszerűen érkező váddal szemben, hogy a státusom okán, és nem irodalmi munkásságom miatt kaptam volna meg, ha úgy ítélnek. Vagy például írom – írnám, ha lenne rá időm – az első székely cyberpunk regényemet (nagyon élvezem!), de ha elkészül végre, és én még mindig a PIM vezetője leszek, akkor fogalmam sincs, hogy hol adhatnám ki anélkül, hogy a kiadót ne kezdenék el vegzálni a vélt érdek-összefonódások miatt. A billentyűzetet ugyan nem akasztom szegre, de egy kicsit zárójelbe teszem az írói szerepjátékot. Szerencsére a rockzenekarom kezdett úgy szólni, ahogy szerettük volna már a legelején, megérett egy szintugrásra, így a következő években zenészként kapcsolódok ki inkább. (Ez a két hobbim van, az írás és a zenélés.)

- Milyen kapcsolata van a magyar irodalmi szervezetekkel? Találkozott már velük? Ha igen, milyenek az első tapasztalatai?

- Az első munkahetemen találkoztam a Magyar Művészeti Akadémia irodalmi tagozatának vezetőjével, Mezey Katalinnal, a Magyar Írószövetség elnökével, Szentmártoni Jánossal, valamint a Szépírók Társaságának elnökével, Szkárosi Endrével is. A JAK és a FISZ elnökeit jövő hétre szeretném meghívni a PIM-be. Orbán János Dénessel elég fura lenne, ha nem beszélnénk hetente, tekintve, hogy albérleteinkben szomszédok vagyunk. Szőcs Gézával, a Magyar PEN Club elnökével még csak telefonon beszéltem, ha kiszabadulok az első hetek darálógépezetéből, akkor alaposabb munkaebédre szeretném meghívni, mert eddigi életútja alatt számtalanszor bizonyította, hogy jó gondolatai, ötletei és meglátásai vannak. De találkoztam a két legnagyobb kiadói csoport, a Líra és a Libri egyes vezetőivel is, illetve a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnöke, Gál Katalin is megtisztelt azzal, hogy Nyáry Krisztián elnökségi taggal meglátogatott a PIM-ben.

Demeter Szilárd Forrás: Talán Csaba

Amennyit megbízott főigazgatóként elmondhattam, annyit elmondtam mindenkinek. Jeleztem, hogy ha van ilyen, hogy kultúrharc, akkor a fókusza nem ott van, ahol az általános vélekedés szerint lenne. Azt is egyértelműsítettem, hogy világéletemben saját ágenda szerint mentem előre, nem szorulok arra, hogy mások mondják meg, miről mit gondoljak, tehát lehetőleg ne kérjenek számon rajtam olyasmit, amit nem én mondtam, vagy írtam. Ha lesz bármiféle mondandóm, majd elmondom, eddig se fogtam vissza magam, ha a helyzet úgy kívánta. Nem mellesleg érdektelen, hogy személy szerint mit gondolok egyik vagy másik írói érdekcsoportosulásról, vagy úgy általában az írószervezetekről, vagy hogy mi a véleményem külön-külön a szerzőkről, a PIM vezetőjeként elsősorban a magyar kultúra, ezen belül a magyar irodalom, következésképpen az olvasók, illetve a magyar írók egészének érdekeire kell tekintettel lennem. A sorrend nem véletlen. Azzal az ígérvénnyel váltunk el, hogy amennyiben én nyerem meg a főigazgatói posztra kiírt pályázatot, úgy újra találkozunk.

- Nagyon általánosnak tűnő kérdés, de valamennyire logikus is: mi ön szerint a Petőfi Irodalmi Múzeum feladata?

- Mutassa meg, hogy a magyar irodalom nem „halott fehér férfiak” termése. És vigyázzon arra, hogy ne is váljék azzá.

- És hadd kérdezzünk meg a másik végletről is. A konzervatív oldalon – de talán mondhatjuk, hogy általában az irodalombarátok körében – erős megütközést keltett, amikor a Magyar Időkben Szakács Árpád publicisztikájából kiderült: a 24 nevű oldal ellenzéki publicistája, az irodalmárnak erős túlzással nevezhető Karafiáth Orsolyának irodalmi estje volt a PIM-ben, de szerepelt ott Veiszer Alinda riporter (azzal az indokkal, hogy szereti a könyveket) és a DK politikusa, a magát kvízprofesszornak hívó Vágó István. Tervezi őket meghívni?

- Karafiáth Orsolya publicistaként, hogy is mondjam, nem egy Ady Endre, szóval nem látom okát annak, hogy ilyen minőségében meghívjam. Nem tudom, ír-e még verseket, de ha igen, és a versei elfogadható minőségűek, akkor viszont annak nem látom okát, hogy bárki magyar alkotó előtt bezárjam a magyar irodalom házának a kapuját. Veiszer Alindát nem ismerem, tudom, hogy műsorvezető, vagy valami efféle, de egyetlen műsorát sem láttam. Mindegy is, ha íróként bejelentkezik, akkor megmutathatja magát, persze. Újságíróként meg a szólásszabadság jegyében jöhet sajtótájékoztatóra, ez ilyen egyszerű. Vágó Istvánról annyit tudok, hogy basszusgitározik. Tehát ha a zenekara irodalmi jellegű műsorral turnézik, és ha a PIM-ben lesznek ilyen jellegű rendezvények, akkor nem venném el az örömét, hogy a Károlyi-palotában pengethet. De politikusként nem az a formátum, aki meghatározó módon alakítaná a magyar kultúra, ezen belül a magyar irodalom sorsát, szóval a főigazgatói íróasztal mögül nézve nem látszik a radarképernyőn.

- Engedjen meg egy személyes kérdést: gondolunk akár klasszikus, akár kortárs, akár magyar, akár világirodalomra is – Ön mit, kiket szeret olvasni?

- Ha mindenkit fölsorolnék, akkor itt ülhetnénk reggelig. Mindenevő vagyok, gyermekkorom óta nagyon szeretek olvasni. Szoktam is mondani, hogy inkább olvasó vagyok, mint író. Ha muszáj pár nevet kiemelnem, akkor a magyar irodalomból Mikszáth, Arany, József Attila, Pilinszky, Tamási Áron, Örkény. A nagy öregek közül Szilágyi István. Vagy Spiró György, ő például jó regényeket ír. A fiatalabbak közül Lövétei Lázár László, Cserna-Szabó, akinek a hangját kedvelem. Háy János, Kemény István, Térey, Márton László. Vagy, kövezzenek meg a jobboldalon, de én Grecsó Krisztián szövegeit is bírom, van bennük lélek. Kukorelly Endre szövegei mutatták meg fiatalabb koromban, hogy mi mindent lehet kezdeni a magyar nyelvvel. Ki ne felejtsem Nagy Koppány Zsoltot, aki nemcsak, hogy jó prózaíró, de akkora alázattal dolgozik, hogy az ember akaratlanul is leveszi a kalapját, ha laptop mögött látja.

Demeter Szilárd Forrás: Talán Csaba

Molnár Vilmos csíkszeredai írónak még a mosócéduláit is elolvasnám. Nem szokás emlegetni elitebb körökben, de Kondor Vilmos krimiírótól többet tanultam Budapestről, Magyarországról, mint a történelemkönyvekből. És persze Rejtő, aki egy zseni volt. A világirodalomból valamiért kedvelem a latin-amerikai írókat, Joseph Heller egy félisten, Thomas Mann a másik, volt egy olyan korszakom, amikor csak őt olvastam, pár éve pihentetem. Steinbeck. Umberto Eco Foucault-ingája máig meghatározó olvasmányélményem. Rilke, na ő már egészen isten, a versírásról miatta tettem le, találkoztam a költeményeivel, mondom magamnak, ezek után nem lehet verset írni. Illetve lehetni lehet, de minek. Asimov, mekkora univerzumot teremtett az a pasas. Vagy ott van Stanislaw Lem, micsoda humora van. Samuel Beckett és Gombrowicz. Nem is folytatom, mert kezdem nagyon sajnálni azt az időt, amit nem olvasással töltök.