Semjén Zsolt kifejtette:
megmaradtunk az évszázadok viszontagságai után, harcokban, leigázásokban, három részbe szakadásban, csonkításban, mindenben, hát akkor most is maradjunk meg a globalizáció könyörtelen világában. Az ünnep emlékeztet, de üzen is: megmaradni!
A miniszterelnök-helyettes kitért arra is, hogy jól döntött a rendszerváltás után az első szabadon választott Országgyűlés, amikor törvénybe iktatta a nemzeti ünnepeket. Meg kellett ezt tennie, hiszen
a sok évtizedes kommunista diktatúra el akarta törölni a múltat, ki akarta törölni még az emlékét is a nemzet emlékezetéből, vagy kisajátítva próbálta meghamisítani.
Semjén Zsolt kiemelte azt is, hogy 1848 és 1956 összetartozik, mindkettő szabadságot akart az idegen elnyomók ellen, és mindkettőt vérbe fojtotta az idegen túlerő. A bukás ellenére mégis mindkettő nemzetmegtartó volt, hiszen kivívta a világ rokonszenvét és csodálatát, megváltoztatta az országot és jövőjét is. Úgy fogalmazott, hogy
'48 nélkül nincs nemzeti újjászületés, nincs kiegyezés, '56 nélkül nincs rendszerváltozás.
Semjén Zsolt hozzátette: abban talán mindenki egyetért, hogy március 15. a legkedvesebb és legtisztább nemzeti ünnepünk. Ez azonban nem volt mindig így, a szabadságharc vérbe fojtása után évtizedeken keresztül szóba sem jöhetett a nyilvános ünneplés, mindenki csendben, családi körben emlékezett a szabadságharcra.
A miniszterelnök-helyettes emlékeztettet, hogy Erdélyben és a Partiumban évtizedeken keresztül ennél rosszabb volt a helyzet, hiszen nyilvános ünnepségekről vagy iskolai megemlékezésekről szó sem lehetett,
a magyar emberek szívében és lelkében azonban ott élt az eltitkolt ünnep, kitörölhetetlenül.
Semjén Zsolt kijelentette, hogy felemelő együtt ünnepelni és emlékezni, bár az anyaországban és a világon sok helyen lengenek a zászlók és „mosolyognak a kokárdák”, „nekünk és csak nekünk” itt, a piros-fehér-zöld mellett egy kis fekete szín is vegyül az emlékekbe. Arad mindörökre bevéste magát a magyar történelembe.
Semjén beszédében hangsúlyozta, hogy
nem vagyunk kevesebbek egyetlen más népnél sem, nem fogadhatjuk soha el, hogy vannak jogok, amelyek Európában, az Európai Unióban másoknak járnak, nekünk pedig nem. Hogy van olyan, amit másnak szabad, nekünk nem.