Raub Emőke egy kirándulóhajót vezet január óta. Tegnap este is dolgozott, a véletlen folytán ő is egy dél-koreai csoportot vitt. (Az elsüllyedt Hableány hajón is dél-koreaiak utaztak, a két csoport tagjai azonban nem ismerték egymást.)
Magát az ütközést a kapitány nem látta, azt azonban azonnal hallotta, ahogy egy arra járó hajó kapitánya bemondja a rádióba, hogy ember a vízben.
Ezután már csak a vízben kapálózó embereket láttam, semmi mást.
Szándékosan nem indult el arra, nehogy a hajója alá kerüljenek az emberek. Közben szólt két kollégájának, hogy azonnal menjenek menteni.
Két embert sikerült kimenteniük. Közben mentőgyűrűket szórtak szét a vízben. (Ez az úszógumihoz hasonló eszköz, amelyet pont a hasonló esetekre fejlesztettek ki). A többi, közelben lévő 8-10 hajóról is ezt tették, 10-20 ilyen is landolt a vízben.
Közben annak a két embernek, akiket kifogtak a vízből, a legénység két tagja fogta a kezét, miközben kapaszkodtak a másik kezükkel. A Duna vízállása nagyon magas, és a sodrás is az átlagosnál jóval erősebb. Kiemelni nem lehetett a vízbe esett embereket, ugyanis a hajóperem nagyon magas, így addig tartották őket, amíg egy motorcsónak meg nem érkezett értük.
Közben a kapitány próbálta úgy kormányozni a hajót, hogy könnyű legyen őket tartani, és ne sodródjanak be a vízbe. Még akkor is lehetett attól tartani, hogy a hajó alá kerülnek.
Ők az elsők között voltak, akik elkezdték menteni a bajbajutottakat.
Ordítozást lehetett hallani, a vízbe esettek kapálóztak. Mindenki próbált menekülni azok közül, akik a vízbe estek. Nem gondolkodtam, csak csináltam, amit kell
– mondja Emőke.
Azt is mondja, példátlan összefogást látott a hajósoktól. Mindenki próbált úgy állni a hajójával, hogy a lehető legtöbb embert ki tudja menteni.
Közben folyamatosan hallgatták a rádiót, és mondták be, hogy mi történik.
Végül az ott lévőknek 7 embert sikerült kimenteniük, később a szakemberek hét ember holttestét találták meg, 21 embert továbbra is keresnek.