„Úgy nőttem fel, hogy nem volt apám" - ezzel kezdte élettörténetét annak a 13 éves galgahévízi lánynak a bátyja, aki saját magát, illetve a családját próbálta megvédeni agresszív apjától, amikor hátba szúrta egy családi veszekedés közben. A kislány anyját a torkán, a fiatalabb bátyát hasba szúrta az apa, mielőtt meghalt. Ők túlélték az esetet, de öccsét egyelőre még kórházban kezelik.
Tulajdonképpen apám halálán nincs mit feldolgozni. Soha nem voltam vele jóban, mióta nem lakom otthon, nem is kerestem a társaságát. Szerintem egy ilyen agresszív, beteg ember nem érdemli meg, hogy apának nevezzék. Ha a húgom nem szúrja le önvédelemből, az egész családot megöli."
A fiatal férfinak három testvére van,
egy nővére, egy öccse, és a tizenhárom éves húga. Turán dolgozik egy élelmiszerüzletben, ahol nemrég öccse is elkezdett dolgozni, akit most a kórházban ápolnak. Hihetetlen lelkierejét bizonyítja, hogy a történtek ellenére rendszeresen bejár dolgozni.
Egyszerűen muszáj. Főleg így, hogy az öcsém a kórházban fekszik, így most mondhatni, kettőnk helyett is dolgoznom kell. Igazából én csak anyámat, illetve a testvéreimet sajnálom, hogy miken kellett keresztülmenniük az alkoholista, agresszív apám miatt. Mert ha egyszer ivott, azonnal bekattant az agya, féltékenységi jeleneteket rendezett, ha anyám szóba mert állni egy másik férfival, és többször meg akarta ölni az egész családot. Egyik évben például amikor még iskolába jártam, nőnapon egy csokor virág helyett kis híján agyonverte anyámat. De ez nem egyszeri eset volt. Milliószor volt rá példa, hogy haza kellett rohannom, hogy megvédjem őt az apámtól. De nemcsak őt, hanem az egész családot rettegésben tartotta. Az a durva, hogy ha épp nem ivott, senki meg nem mondta volna róla, normális, civilizált embernek látszott."
Amikor kérdeztem, hogy mi vezetett végül a családi drámához, ezt felelte:
Azon az estén is úgy volt minden, ahogy szokott. Hazaállított részegen, és ordítva közölte, hogy mindnyájukat megöli, majd késsel támadt anyámra és az öcsémre, aki védeni próbálta őt. Tehát, úgy érzem, nem volt más választása a húgomnak, sőt, hogy őszinte legyek, nem érzek mást, csak megkönnyebbülést. Hogy nem kell többé rettegnie tőle sem anyámnak, sem nekünk."
Elmondta továbbá, hogy anyja már otthon van, ő megúszta enyhébb sérüléssel, viszont nyilván időbe kerül, amíg túlteszi magát a történteken.
Testvére viszont egyelőre még kórházban van,
állapota súlyos.
A húgának pszichológus segít feldolgozni a lelki traumákat,
amin keresztülment.