Ez itt a kérdés: beavatkoztak-e a titkosszolgálatok a magyar rendszerváltásba?

Vágólapra másolva!

A jelentős történelmi korszakról leginkább akkor kaphatunk teljes képet, ha azzal is tisztában vagyunk, hogy mikor, mivel és hogyan avatkoztak be az eseményekbe a titkosszolgálatok. Ez igaz napjainkra, ahogy a rendszerváltás idejére is igaz. Vajon a 30 évvel ezelőtti folyamatot is megpróbálták befolyásolni a szervezetek? Ez itt a kérdés, ez volt a kérdés az M5 november 11-i adásában.

Origo

Vágólapra másolva!

rendszerváltás M5 Ez itt a kérdés titkosszolgálatok

Borvendég Zsuzsanna, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának történésze arról beszélt, a forrásokból kiderül, hogy volt befolyásolás, manipulálás, de a legfontosabb annak tisztázása, ki akarta, hogy legyen.

A titkosszolgálat nem feltétlenül önjáró, ha jól tudom, tehát politikai megrendeléseket teljesít, tehát hogy milyen politikai érdekek, csoportok álltak a háttérben, ki adta az utasításokat, az már más kérdés

- kezdte a beszélgetést, majd kiemelte, nincsenek kétségei afelől, hogy az állambiztonság, főleg a politikai rendőrség beleszólt a különböző pártok alakulásába, sőt, megpróbált beépülni ezekbe.

Elmondta, hogy ő olvasott olyan 1989-ben született belügyminisztériumi utasításokat, amelyben leírják, hogy milyen módszereket kell alkalmazni az állambiztonságon belül csak modellváltásnak nevezett folyamatban.

Konkrétan '89 nyarán született talán olyan utasítás, amiben leírják, hogy mostantól nem a szigorúan titkos tisztekre, nem a hivatalos állományra kell támaszkodni, hanem arra kell törekedni, hogy a civil hálózatot felkészítsük, és gyakorlatilag megfuttassunk tehetséges embereket, elsősorban a médiában, akik továbbra is a mi érdekeinket fogják képviselni"

- mondta.

Földi László ebben az időszakban operatív tisztként tevékenykedett, tehát aktív volt a titkosszolgálatban. Azt mondta, arról nem merne nyilatkozni, hogy az elhárítás hogyan fogta föl a rendszerváltás folyamatát, mivel az elhárítás és a hírszerzés, akkor is és ma is két különböző logika szerint felépülő eszköz a politika kezében, amit a kormány irányít.

Földi László és Borvendég Zsuzsanna az M5: Ez itt a kérdés című műsorában, 2019. november 11-én Forrás: MTVA

"A hírszerzés egyértelműen készült arra már egy-két évvel korábban, hogy Magyarországon változás lesz. Azt nem tudta megmondani, hogy ennek konkrétan milyen politikai következményei lesznek vagy milyen formában fog bekövetkezni, de nagyjából végiggondoltuk és azt mondtuk, hogy két lehetőség van. Az egyik, hogy a titkosszolgálatot úgy, ahogy van, elzavarják. A másik,

ha a titkosszolgálat, a hírszerzés felkészül arra, hogy ha egy másik modell, politikai modell kerül hatalomra, akkor politikai értelemben mi fogja érdekelni a világról,

hiszen a hírszerzés nem Magyarországon dolgozik, nem Magyarországot térképezi fel, hanem külföldön és a magyar külpolitikai érdekeknek megfelelően próbál információkat szerezni és pozíciót építeni" - magyarázta és azt is elárulta, hogy mire jutottak.

Rájöttek, hogy vannak olyan irányok, ahogy fogalmazott, „magyar történetiségi politikai értelemben", amelyekkel a szocializmus idején egyszerűen nem lehetett foglalkozni a világpolitikai helyzetből, vagyis a szövetségi rendszer miatt. Arról is beszélt, hogy a magyar titkosszolgálatok betartották, amit kellett. Később kiderült, hogy

nem minden szervezet cselekedett így a volt szocialista országok közül és különösen nem Magyarország irányában, aminek egyik történelmi hátterét Trianonban látta.

Modellváltás

Az köztudott, hogy a kelet-német titkosszolgálat, a Stasi hálózatot épített ki hazánkban, de a szovjetekhez hasonlóan a románoknak rendkívül széles „telepített rendszere volt" Magyarországon, ügynökök tömegével. A rendszerváltás után a csehek kevésbé, de a szlovákok kifejezetten aktívak voltak hazánkban.

Ehhez képest hazánknak még Erdélyben sem volt hírszerző hálózata, nem hogy a szomszédos országokban.

Ezeket, Földi László elmondása szerint, a rendszerváltást követő években kellett kiépíteni, amit a határon túl élő magyarok helyzete indokolt.

Ezután egy bejátszott interjú részletben Gálszécsy András, az 1990. december és 1992. február közötti időszak polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli minisztere beszélt arról, hogy

nagyon kevesen voltak elkötelezettek a szocializmus iránt a szervezeten belül.

Azt mondta, körülbelül 80 olyan emberről tud, akiket Boross Péternek, az Antall-kormány polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszterének kellett elküldenie az állományból, mert egyszerűen nem akartak maradni.

A többi, „pár ezer ember" megmaradt és eleinte nagyon bizonytalan volt, mivel nem tudta, hogy mi lesz vele és hogy alakul majd a rendszerváltás. A miniszter felidézte,

ezek az emberek azt remélték, mivel ők értenek hozzá, a munkájukra is biztosan szüksége lesz az új rendszernek.

Gálszécsy Andásnak jelentettek a hírszerzők, hozzá tartozott az Információs Hivatal, a belső titkosszolgálat, amit most Alkotmányvédelmi Hivatalnak hívnak, akkor Nemzetbiztonsági Hivatal volt a neve és a szakszolgálatok is. A vezetőjüket a helyén hagyta. Az első lépés az volt, hogy bemutatták neki a szervezeteket, amelyekről semmit sem tudott.

Amikor a miniszterük lettem, elmentem minden egérlyukba. Az első évet jóformán azzal töltöttem, hogy minden szervezeti egységhez elmentem"

- tette hozzá.

És amíg a beosztott vezetők beszámoltak a munkájukról, Gálszécsy András a tiszti gyűléseken igyekezett megnyugtatni a dolgozókat, hogy senkit nem fognak kirúgni.

Azt mondtam, nem tartom őket büdös kommunistának azért, mert ott dolgoznak, mivel ők tisztviselők, nem politikusok. Aki úgy érzi, hogy nem tud az új rendszerben tisztességesen dolgozni, az jobb, ha magától elmegy. Én mindenkit leszerelek, aki el akar menni, de aki itt marad, az tisztességesen dolgozzon tovább az ország érdekében. Ebben maradtunk az emberekkel"

- mondta.

Földi László, titkosszolgálati szakértőként ehhez annyit tett hozzá, hogy nem maradt minden régiben attól, hogy a munkatársak nagy részét nem cserélték le, mivel a struktúra átalakult. Ez pedig a napi tevékenységben is érezhető volt.

Sok spekuláció van arról, hogy ők vajon mennyre voltak aztán később kerékkötői adott esetben az új politikai iránynak. Én azt gondolom, hogy voltak ilyen rendszerek. A titkosszolgálatból elküldeni úgy embereket, hogy tulajdonképpen szabadjára engedem őket, az nagyon veszélyes dolog, mert rendkívül sok információval rendelkeznek"

- magyarázta Földi László, majd azt is hozzátette, hogy ez különösen amiatt fontos, mert akiket elküldtek, aktívak voltak, ők irányították a titkosszolgálatokat, a belső elhárítást, a kémelhárítás rendszerét, ismerték az egész országot, a politikai elitet.

Azokat is ismerték, akik korábban hatalmon voltak és később újra hatalomra kerültek.

Emellett kiemelte, hogy ezekben a rendszerekben az együttműködés jelen maradt.

Azt mondta, nem ellenőrizte őket senki,

ami az egykori hírszerző szerint hiba és annak tudható be, hogy a korabeli politikusok amatőrök voltak ezen a területen. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy nem kell érteniük hozzá. Az egykori műveleti igazgató szerint a politikusoknak azzal kell tisztában lennie, hogy akiket megbíznak egy szervezet vezetésével, jók szakmailag, és a hazájukat szolgálják,

nem elvtelenül és gondolkodás nélkül, valamelyik eszme vagy rendszer kiszolgálói.

Ezután szóba kerültek azok a fiatal, több nyelven beszélő, sokat utazó hírszerzők is, akik ismerték a kapitalista országokat és ezért kevésbé voltak fogékonyak a kommunista propagandára. Ők nem akartak elmenni a szervezettől és semmiképpen sem hittek a korábbi eszmében.

Nagyon sokan örültek a rendszerváltásnak, de nem tudták, hogy mi lesz velük, hiszen egy korábbi rendszer katonái voltak és ennek meg lehettek volna a következményei

- tette hozzá Földi László.

Az új rendszer főpróbája

Borvendég Zsuzsanna emlékeztette a többieket a taxisblokádra, amelyet az új titkosszolgálati rendszer főpróbájának nevezetett.

Ebben már profi módon szervezték meg a hírek terjedését, azt, hogy milyen álhíreket terjesztenek a társadalomban, például. hogy a kormány bele akar lövetni a tömegbe, meg a katonaságot akarja bevetni. Ezek a toposzok a mai napig élnek a taxisblokáddal kapcsolatban, ami nekem egyértelműen titkosszolgálati eszközökre utal"

- mondta.

Földi László szerint a taxisblokád esetében a belső hálózat helyett inkább a külföldi hírszerzőkre kellene fókuszálni.

A rendszerváltást megelőzően egy rendkívül kemény, külföldi hálózatépítés folyt, nyugati irányból Magyarország politikai elitje körében. Ennek főleg az SZDSZ volt a célpontja, hogy így fogalmazzak, ők voltak a hálózat alap emberei "

– magyarázta, majd kifejtette, hogy a rendszerváltás indulásának pillanata, amikor a magyar titkosszolgálat még nem működött, nem volt védett az ország, a külföldi hálózatoknak vagyis az ellenségnek „elképesztő lehetőséget" kínált.

Ha nincs védelem, azonnal támadunk, ez a szabály a titkosszolgálatnál"

- tette hozzá.

Magyarország kifosztása

Ha egy ország gyenge és védtelen, megtámadható és nem csak politikai, vagy hírszerzői értelemben. Borvendég Zsuzsanna: A kádári Magyarország titkos élete című könyvében,

a hazánk számára nem éppen előnyös, nemzetközi gazdasági összefonódásokat tárt fel.

Ő írt először a Winter Bankról, arról a Bécsben székelő, magánpénzintézetről, amelyet Simon Moskovics, egy Magyarországról emigrált kereskedő vásárolt fel a század közepén. Felidézte, hogy ez az intézet már az ötvenes évek elejétől a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokat finanszírozta, elsősorban azt az árucsere-forgalmat, amely a két nagy blokk között kialakult.

"Nekem határozott elképzelésem, hogy

a vasfüggönyön menő gazdasági csatornák egyik fő árama Magyarországon keresztül vezetett

és ez a tőkeáramlás valami irtózatosan nagy pénzeket folyatott át a Kárpát-medencén keresztül. Több nagybank lehetett e mögött, tehát nem a Winter Bank az egyetlen, de a Winter Bankról lehet tudni, hogy kifejezetten olyan pénzügyi körök álltak mögötte, amelyek például Fekete Jánost, a Magyar Nemzeti Bank alelnökét támogatták, aki az ő érdekeiket képviselte.

A Winter Bank volt az egyik nyugati, pénzügyi központ, amely részt vett Magyarország kifosztásában"

- magyarázta a történész és azt is hozzátette, hogy ezek a pénzügyi körök már a nyolcvanas évek közepétől igyekeztek felépíteni a jövő politikai elitjét Magyarországon, méghozzá azért, hogy változás után az ő érdekeiket is képviselje valaki. Borvendég Zsuzsanna megjegyezte, hogy a magyar hírszerzés és a CIA online elérhető adatai alapján

a kiválasztottak közül sokan lettek SZDSZ-esek, őket pénzelték.

Ugyanakkor a jelenség nem csak a kelet-közép-európai blokkra érvényes, 1957-ben a nyugat-német szabaddemokratákat is támogatták.

Az Antall-kormány idején már 20 milliárd dolláros volt a hitelállomány. A pénz, amit korábban felvettek nem feltétlenül arra ment el, hogy az emberek életszínvonalát növeljék. A történész azt állítja, ez az érdekcsoport ellopta a pénzt, amihez voltak titkosszolgálati kapcsolataik is. Ezt arra alapozza, hogy olyan bűncselekményeket követtek el, amelyeket egy pártállami diktatúrában a megfelelő ismeretségek nélkül, láthatatlanul nem lehetett volna elkövetni.

„Ezekhez kellettek titkosszolgálati eszközök is. Már csak azért is, mert külföldre menni nem lehetett csak úgy, hogy kiváltom az útlevelet és eltávozom, hiszen nem lehetett átjárni a vasfüggönyön akárkinek, ebből kifolyólag kellett, hogy legyen titkosszolgálati fedés is, de inkább azt állítom, hogy

volt egy pénzügyi-gazdasági érdekcsoport,

amelynek tagjai voltak a pártállami elit egyes politikusai, tagjai voltak különböző külkereskedelmi vállalatoknak egyes vezetői, tagjai voltak egyes pénzügyi, bankár szakemberek. Ezt a csoportot külkereskedelmi lobbinak neveztem el, akik egy olyan rendkívül erős, érdekérvényesítési hatalommal bírtak a Kádár-rendszerre, amivel

gyakorlatilag 1972-től vállalatokat tudtak alapítani Nyugat-Európában

akkor, amikor a szocializmusban még a magántulajdon is csak egy rendkívül szűk és rendkívül korlátozott módon létezhetett"

- magyarázta Borvendég Zsuzsanna és elárulta, hogy ez Moszkvának is jó volt, hiszen ezek a vállalatok embargós műveleteket is el tudtak végezni.

Szerinte a 1968-as új gazdasági mechanizmus „elgáncsolásában" is ők a „hunyók."

Dunagate-botrány

Szóba került a III/III-as ügyosztály is, amely a kilencvenes évek elejéig volt aktív, egész addig, amíg ki nem robbant a Dunagate-botrány, a rendszerváltás idején lezajlott lehallgatási-ügy. Az az időszak, amikor nagy számban semmisítettek meg titkosszolgálati iratokat. Az SZDSZ és Fidesz képviselői 1990. január 5-én tettek feljelentést ismeretlen tettes ellen amiatt, mert a Belügyminisztérium Állambiztonsági Szolgálata titkos eszközökkel és módszerekkel nyomozott ellenük, vagyis ellenzéki pártok, szervezetek képviselőivel szemben.

Ez a lehallgatás, leleplezés vetett véget a szocialista besúgók működésének.

A műsorból kiderült, hogy pontosan hogyan.

Felvételről szólalt meg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) főigazgatója, Cseh Gergő Bendegúz. Elárulta, hogy 1989. december 18-án Pallagi Ferenc, a BM III-as főcsoportfőnökségének vezetője kiadott egy utasítást, amelyben az állt, hogy sürgősen meg kell semmisíteni bizonyos dokumentumokat. Néhány nappal később külön utasítás érkezett arról, hogy erről a műveletről nem szükséges jegyzőkönyvet felvenni.

Ebből adódóan nincs forrásunk arra, hogy ez mégis, milyen mennyiséget érintett. Ami viszont ennek egy másik oldala, és ezt nem is nagyon szokták emlegetni: az, hogy nem kellett jegyzőkönyvet felvenni a megsemmisítésről nem csak azt jelentette, hogy számolatlanul zúzhatták le az iratokat, hanem azt is, hogy nem is feltétlen kellett lezúzni, mert nem kellett azt bizonyítani, hogy le van zúzva az irat, hanem azt akár el is lehetett vinni

- mondta, majd megemlítette, több forrás szól arról, hogy '89 decembere és '90 januárja között tömegesen tüntették el, szó szerint táskákba pakolták, így hordták ki az élő ügyeket a Néphadsereg úti központból és a Belügyminisztérium épületéből.

„Sokan gondolhatták, hogy saját életbiztosításnak tekintik, akár zsarolási potenciálnak tekintik, akár arra gondoltak, hogy a zúzógép a Belügyminisztériumban nem elég hatékony és inkább majd elégetik ők vidéken. Ez az, amiről nagyon nehéz számokat vagy információkat mondani, de azt tudjuk, hogy

nagyon rövid idő alatt ki kellett üríteni a páncélszekrényeket, a korabeli utasítások szerint meg kellett semmisíteni a korabeli hálózati naplókat, azt, amelyiket a köznyelv az ügynök-nyilvántartásnak szokott nevezni, az operatív tisztek személyi dossziéit, jelentéseit és az ellenzéki pártok, mozgalmak megfigyelésével kapcsolatos összes dokumentumot.

Pont azokat az élő ügyeket, amelyek kézben voltak még a rendszerváltás idején"

- tette hozzá, majd arról beszélt, hogy azért a Dunagate-botránynak vannak bizonytalan pontjai. Az viszont közismert, hogy 1989 karácsonyán, a Néphadsereg úti központban ketten őrködtek. Az egyikük volt Végvári József, aki hazaküldte a társát, így egyedül maradt döntéshozó pozícióban az épületben, ő engedte be a filmeseket és újságírókat.

Ez vagy annak a jele, hogy teljesen dezorganizálódott a szolgálat és ilyen alapvető baklövéseket követett el vagy annak, hogy több is van e mögött, mint egy egyszerű újságírói trükk, és ez egy előre megszervezetett akció volt, de erre bizonyíték nincsen"

- magyarázta, aztán hozzátette, hogy két dolog biztosan kiderült. Az egyik az, hogy nagyszabású iratmegsemmisítés zajlott, amit sikerült leállítani.

A másik pedig az, hogy törvénytelenül folytatják a pártok és mozgalmak megfigyelését.

Ezt is abbahagyták, amit szerinte mindenképpen a Dunagate-botrány kirobbantóinak a javára kell írni. Azt mondta, elképzelni sem tudja, hogy ha ez nem lett volna, mennyi irat semmisült volna még meg ebből a korszakból.

Borvendég Zsuzsanna ehhez annyit tett hozzá, hogy, hogy bár minden forrásnak örülnek a szakemberek, a szervezet alapvetően grafomán állományból állt, így sok információ más iratokban is megtalálható. Az egykori hírszerző pedig azt is megmagyarázta, miért nem elég, ha szóban adják-veszik az információt.

„A titkosszolgálati tevékenységének nagy része tulajdonképpen Btk.-s, ha belegondolunk, hiszen

a magyar Btk. szerint lopni, csalni, hazudni, embert ölni nem szabad, sőt, büntetendő cselekmény akár külföldön, akár Magyarországon követi el a magyar állampolgár.

Ehhez képest van egy szervezet, amelyik törvényi felhatalmazás alapján teszi, teheti mindezt, de nem öncélúan. Ahhoz, hogy ne is legyen öncélú, elképesztő dokumentáltság állapotába kell kerülnie. Én, mint operatív tiszt vagy vezető, szabadon nem garázdálkodhatok a lehetőségemmel. Mindent meg kell tennem az információ megszerzéséért, de azért az információért, ami az ország védelme szempontjából releváns" - magyarázta Földi László.

Az ügynöklista meséje

Gálszécsy András az úgynevezett ügynöklistáról is elmondta a véleményét egy korábbi felvételen. Az egykori miniszter elárulta, hogy „ügynök névsor nincsen". Ez egy általános tévhit, nincs ábécébe foglalva az ügynökök neve. Voltak fizetettek és kényszerítettek, de nem szedték őket egy listába össze.

Azt is hozzátette, hogy a politika nem jó célra használja ezt a „mesét".

Megemlítette, hogy azok közül, akiknek a neve korábban ügynökként felmerült, sokan nem voltak azok. Ugyanakkor azt is elárulta, hogy voltak olyan foglalkozások, amelyeknél mindenki besúgó volt.

Az első parlamentben, az MDF országgyűlési képviselőinek egy olyan 20-22 százaléka az előtte besúgó volt

- mondta, majd felidézte, hogy a társadalom minden rétegében voltak besúgók, így kerülhettek be a parlamentbe is megválasztott képviselőként. Ugyanakkor szerinte sokan nem voltak zsarolhatók, mivel kevés ember besúgói munkájáról maradt fent kézzelfogható dokumentum bizonyítékként.

Idegenek és hazaárulók

Borvendég Zsuzsanna megemlítette azt az angol pénzügyi csoportot, amely 2012-ben közzétette a 20, offshorozásból legnagyobb veszteséget elkönyvelő ország nevét.

Ezen a listán előkelő helyen van Magyarország. 1980-2010 között 242 milliárd ment ki offshore cégekbe külföldre, ami a korabeli államadósság háromszorosát jelenti"

-mondta a történész, majd gyorsan azt is hozzétette, hogy azért neki ilyen listája nincsen. Ő egyetlen bűncselekményt tudott nyomon követni az állambiztonsági iratok alapján. Arra van bizonyítéka, hogy az 1989-es költségvetési hiány 20 százalékát biztos ellopták, de mint mondja, ez csak egy bűncselekmény és annak is csak egy töredéke.

Szóba került a modern kor, amelyben fanatikus, szélsőséges, dzsihádban hívő muszlimokkal kell szembenéznie a nyugati országoknak.

Ha egy terrorista felbukkan Magyarország közelében, akkor az elhárító mindent megtesz, hogy ne jöjjön be az országba, nehogy valami galiba legyen, a hírszerzés pedig mindent megtesz, hogy bejöjjön, hogy mellé tudjon épülni és esetleg be is szervezze, hogy aztán utána nyomon tudja követni a potenciális elkövetési pozíciókat, tehát ezek más műfajok. A CIA-FBI vita is többször ebből fakad"

- árulta el Földi László, aki a katonák helyzetét egy másik történeti problémaként nevezte meg. Azt mondta, a rendszerváltást követően a katonai biztonsági szolgálatnak nem volt funkciója, ugyanakkor az ott dolgozók is szerettek volna életben maradni, pénzt keresni és ezzel elindult egy harc.

„Ez a harc az információk megszerzése során az egymás elleni, ki a gyorsabb című történet, erre jön egy politikai vezetés, amelyiket az egészet nem is érti és tulajdonképpen be lehet hálózni, ilyen csúnya kifejezéssel élve, azzal, hogy ki a jobb. Ez egy nagyon rossz időszak volt.

Nem összedolgoztak a szolgálatok, hanem egymás irányába, egymás ellen.

Az, hogy ma itt tartunk, hogy 2010-ben még lehet offshore veszteségről beszélni, az azért van, mert máig azt gondoljuk, hogy a hálózatépítés káros dolog. Nem, a hálózatépítés az alapja a titkosszolgálatnak.

Tehát, ha nem építünk hálózatot, erkölcsi kifogásunk van az ellen, hogy valaki ügynök lesz, vagy egyáltalán csak együttműködik a titkosszolgálattal, akkor nincs titkosszolgálat.

Nem az operatív tiszt az, aki végre tudja hajtani a feladatot, az információhoz hozzáférést, hanem a hálózat maga" -mondta.

Az, hogy Magyarország kritikus helyzetbe került napjainkban az úgynevezett háttérhatalom befolyásolásán keresztül, annak köszönhető, hogy erősek a külföldi hálózatok és nem is akármilyen szinten képviseltetik magukat hazánkban.

A mai parlamentben is nagyon sok ügynök van, csakhogy nem magyar és ez a nagyobb baj, mert ők hazaárulók. A Magyarországon beszervezett magyar állampolgár, azért, hogy védje Magyarországot, együttműködjön a magyar titkosszolgálattal, az a hazának a védelmét jelenti, de az, aki külföldi érdekek alapján végez tevékenységet és engedi magát beszervezni, mindegy, hogy milyen eszmei alapon, az hazaáruló"

- mondta.

Földi László szerint az országot azzal lehetne megvédeni, ha elfelejtenénk, hogy „nem sikk" a hálózatépítés, és végre hozzáfognánk.