Csütörtök este egészen szürreális élményben lehetett annak része, aki részt vett az I. kerületi vezetés által szervezett, úgynevezett civil fórumon. Ha az ellenzék azt gondolja demokráciának, amit a rendezvényen tapasztaltam, akkor semmi kétségem azt illetően, hogy az egyet nem értőket azonnal deportálják, ha kormányra kerülnek.
Minek mentem oda?
Egy I. kerületben lakó barátom szólt, hogy a kerületi lapban látott egy hirdetést, ami engem biztos érdekel, mivel korábban írtam cikket a Budai Vár épületeinek újjáépítéséről. Jól sejtette, azt reméltem, hogy egy érdekes szakmai vitán veszek részt a Hauszmann-tervről, ahol építészek, művészettörténészek ütköztetik a véleményüket. Tévedtem.
Csütörtök este elgyalogoltam a Kapisztrán tér 1. szám alatt levő I. kerületi városházára. Már a hirdetésben sem szerepelt, hogy a Várkapitányság részéről bárkit meghívtak volna, de ez egyszerű hanyagságnak tűnt. A helyszínen aztán kiderült, hogy a polgármesteri hivatal csak olyan „civileket" ültetett egy asztalhoz, akik garantáltan nem mondanak ellent az ellenzéki polgármesternek.
A Várkapitányságot bízta meg a kormány azzal, hogy a Hauszmann-terv keretein belül a második világháború vagy a kommunista diktatúra alatt lerombolt épületeket visszaépítse eredeti formájukba.
A Dísz tér 2. szám alatt állt egykor a külügyminisztérium épülete, amely a szovjet belövések következtében semmisült meg, ennek az épületnek a visszaépítése keltett vitát.
Mielőtt elindultam, felvettem a kapcsolatot a helyi Fidesz-képviselőcsoporttal, hogy megkérdezzem a véleményüket a témáról. Ezt azért tartottam indokoltnak, mivel úgy terveztem, hogy az I. kerület polgármesterét, V. Naszályi Mártát is megkérdezem, illetve a Várkapitányság képviselőjét is.
A fórum helyszínén azonnal kiderült, hogy a szervezők nem csak az előadók válogatását, de a közönségszervezést sem bízták a véletlenre, szinte csak olyanok jöttek, akik a polgármesterrel értenek egyet.
A Várkapitányság Zrt. közleménye
A budai Vár sem válhat csatatérré
Budapest, 2020. január 24. – A Várkapitányság nem kíván az I. kerületi Önkormányzat illetékességi körébe tartozó kérdésekbe beavatkozni. Ugyanakkor sajnálattal vettük tudomásul, hogy a kerület új vezetése nem hívta meg a Várkapitányságot arra a csütörtök esti rendezvényre, amelynek témája a Dísz tér történelmi megújulása volt. Ez az eljárás azért is különös, mert a Nemzeti Hauszmann Program fejlesztései nem tartoznak az önkormányzat illetékességi körébe, ezért joggal vetődhet fel a kérdés: milyen érdemi párbeszéd folytatható egy területről annak tulajdonosa, vagy illetékes képviselői nélkül?
A budai Vár a Nemzeti Hauszmann Programnak köszönhetően a történelmi újjászületés korszakát éli. A Váron sok sebet ejtett a 20. század, melyek begyógyítása elkezdődött. A nemzeti építészeti örökség rekonstrukciójának turisztikai jelentősége is van, hiszen a budai Vár a leglátogatottabb turisztikai célpont. Az alkotó munka sikere közös érdek. Akinek szívügye, hogy nemzeti örökségünket megújítva megőrizzük, joggal ért egyet azzal, hogy a budai Vár nem válhat csatatérré. Terveink transzparensek és megalapozottak: a régóta városképi sebként tátongó, a világörökségi ranghoz méltatlan Dísz tér 2. szám alatti jelenleg teljesen üresen álló telek rehabilitációjával több mint fél évszázados adósságot törlesztünk, amikor újjáépítjük a Vöröskereszt Egylet egykor volt impozáns székházát, amely bár a második világháború után teljesen helyreállítható lett volna, az 1950-es évek elejére inkább lebontották.
A csütörtök este történtek ellenére továbbra is úgy gondoljuk, hogy a „rossz szomszédság török átok". Ezért a magunk részéről változatlanul a kinyújtott, segítő kéz politikáját tartjuk követendőnek. Az öncélú csatározások zsákutcás törekvéseiben azonban senkinek sem tudunk és nem is kívánunk partnerei lenni.
A Várkapitányság kezelésében lévő zöldfelületek megújítása, a terület autómentesítése, a Várba vezető sétányok, lépcsők, parkok felújítása, az infrastruktúra modernizálása, és a magyar építészet egykori remekeinek újjászületése az itt élők életminőségét, értékgyarapodását és történelmi közvagyonunk jövőbemutató fejlesztését egyaránt szolgálja.
A Várban élőknek joguk van ahhoz, hogy a Nemzeti Hauszmann Program fejlesztéseivel kapcsolatban hiteles, pontos és naprakész információk alapján formálhassanak véleményt. Sajnálatos, hogy a Budavári Önkormányzat vezetése csütörtöki fórumán ezeket az elveket mind megsértette. Ez intő jel számunkra, ezért a jövőben még kiemeltebb figyelmet fordítunk a budavári polgárok és az idelátogatók széleskörű és hiteles tájékoztatására. Ebben a törekvésünkben továbbra is partnerként tekintünk mindenkire, aki az építő és alkotó párbeszéd oldalán áll.
Az alaphangulatot azzal próbálták megadni, hogy kezdés előtt
az egyik főszervező-moderátor, Tamási Miklós, becsmérlő megjegyzéseket tett arra a néhány idős emberre, akiket fideszesként azonosított.
A viselkedése nem hagyott kétséget azt illetően, hogy arcról tudja, hogy ki tartozik hozzájuk, és ki az ellenség.
Az első megszólaló V. Naszályi Márta volt, aki a beszélgetés drámaiságát azzal a megjegyzésével garantálta, hogy a telekre a kormány akár atomtemetőt is építhet. Hogy ez hogyan jutott eszébe, az rejtély.
A "szakértők" részéről Csomay Zsófia építész szólalt meg először és mondta el, hogy szerinte miért rossz ötlet a külügyminisztérium épületét eredeti formájában megépíteni. Bár azzal egyetért, hogy valamit kell építeni a foghíjtelekre, azonban semmi esetre sem azt, ami a Hauszmann-tervben szerepel. A legerősebb érvét egy durva vizuális merénylet formájában fejtette ki: a külügy egykori épületének visszaépítéséhez látványtervnek egy olyan képet választott az „elfogulatlan" szakértő, amelynek előterében éppen nyilasok és náci katonák sorakoznak a Dísz téren, háttérben a külügyminisztérium épülete. Így fog kinézni a tér, ha visszaépítik az épületet! – mondta. Értsd: ha a kormány visszaépíti eredeti formájába az épületet, visszajönnek a nácik. Építés egyenlő nemzetiszocializmus. Mi lenne jellemzőbb a nácizmusra, mint a régi épületek helyreállítása...
A zavaromat tovább növelte, hogy Csomay Zsófia úgy mondta fel a szövegét, mint aki a leckét szavalja a tanárnőnek. Mondókája vége felé már minden harmadik mondatnál V. Naszályi Mártára nézett, hogy nem hibázott-e valamiben.
Amikor a fórum után érdeklődtem, hogy miért a „németes" képet választotta, illetve szerinte ez etikus magatartás volt-e, az idős nő azt válaszolta, hogy nem talált más képet. Azt már nem is firtattam, hogy az ismert, urbanizmussal foglalkozó blog logójának használatára kapott-e engedélyt.
Faggatózásomra azonban végül mégis elismerte, hogy nem volt véletlen a képválasztás, amivel kapcsolatot akart teremteni a monarchia idejében épült épület és a náci tömeggyilkosságok között, mint "független" szakértő.
Körbepillantottam, mi a közönség és a polgármester reakciója. Attól tartottam, hogy csak én látom, ami történik. A kép hosszú percekig látható volt a kivetítőn, a társaság összetételéről sokat elmond, hogy csak néhányan szisszentek fel a nyilvánvaló otrombaságon.
Csomay Zsófia után, Pákozdi Imre szólalt fel, Ő azzal riogatott, hogy milyen rettentően megnövekszik a Vár forgalma az épület használatbavétele után.
Ellenvéleményt nem volt alkalmunk meghallgatni, mindent megtettek, hogy azt a látszatot keltsék, mintha a közvélemény a polgármester asszony mögött állna.
A fórum végén szót kérő fideszes önkormányzati képviselő egy olyan építészt szólított meg a hallgatóság köréből, aki támogatja a külügy épületének visszaépítését. Természetesen az Ybl-díjas építész nem kapott szót.
Tamás Miklós moderátor szerepét illetően azt hittem sokáig, hogy az ellenvéleményen lévőkkel való gorombáskodásra szerződtette a polgármester, az előadás egésze alatt ugyanis tétlenül ült az asztal bal sarkán. A fórum végéig kellett várni, hogy megtudjuk, milyen szerepet szántak neki a műsorban. Akkor azonban egyszeriben elővett egy ügydöntő "népszavazási" eredményt - legalábbis ő annak tartotta az üdítős kupakkal lebonyolított szavazást, ami alapján kiderült, hogy a jelenlévők 36:3 arányban a polgármesterrel értenek egyet. Mint utólag kiderült, a bejáratnál kihelyezett színes kupakokkal lehetett szavazni. Annak, aki tudott róla.
Teljesen olyan volt, mint az 1947-es kékcédulás választás, amikor a kommunisták a névjegyzék és a szavazatok manipulálásával csalták el a választást.
De hogy a Facebookon közvetített esemény nézőit még inkább meggyőzzék arról, hogy a lakosság az építkezés ellen van, gyorsan egy nyílt szavazásra is sor került.
Ekkor egy vidéki szavazókörben éreztem magam, valamikor az ötvenes években.
Tamási „ki ért egyet azzal..." kezdetű három kérdésből álló szavazást terjesztett a közönség elé. A kérdések olyanok voltak, hogy azokra nem lehetett másképp felelni, csak úgy, hogy a kérdező szándékának megfeleljen.
Nem lehetett büntetlenül kimaradni a komédiából. Tamási az előttem ülő idős asszonyt számon kérte, hogy miért nem szavaz, miért nem ér tegyet? És amúgy is, hogy mer nem lesütött szemmel ülni?
Ekkor egy pillanatra én is kiestem a szerepemből. Enyhén megemelt hanggal kértem arra, hogy engedje, hogy mindenki úgy és akkor szavazzon, amikor akar.
A fórum végén beszélgettem a Fidesz-frakció két tagjával, őket nem rázta meg az esemény, azt mondják, kezdenek hozzászokni. A Fidesz-frakció tagjai meg vannak győződve, hogy a
résztvevőket úgy szervezték, hogy biztos legyen az ellenzéki többség, azonban ilyen komikus kivitelezésre ők sem számítottak.
Mivel a fórumnak semmilyen tétje nem volt, illetve zömében V. Naszályi Márta emberei vettek részt azon, az egésznek az értelmét a Facebook-propaganda adhatta.
Az esemény végén megkérdeztem V. Naszályi Mártát is, hogy miért alakult ki az az érzésem, hogy nem bízta a véletlenre a „civilek" és a szakértők kiválasztását, és esélyt sem adott az ellenvélemény megjelenésének? V. Naszályitól azt a választ kaptam, hogy olyan embereket hívtak, akik elmondják a valóságot. A polgármester ítélete szerint nem kell ütköztetni a véleményeket, nekik van igazuk, és itt most ez el lett mondva.