Kőszeghy Ábel önkormányzati képviselő, a debreceni Jobbik alapító tagja, a párt Hajdú-Bihar megyei alelnöke az Origóhoz eljuttatott közleményében felhívta rá a figyelmet, hogy
közel 16 év után kilépett a Jobbik Magyarországért Mozgalomból.
Hozzáfűzte, a debreceni szervezetből vele együtt öt tagtársa is távozott, akik szintén hosszú évek óta voltak tagjai az utóbbi időben balra tolódó pártnak.
Kőszeghy megjegyezte, hogy
a szervezet tagsága az ő kilépésükkel tíz fő alá csökkent, így a párt alapszabályának értelmében, 2020. február 28-i hatállyal megszűnt a debreceni Jobbik.
Hangsúlyozta, hogy eddig a Hajdú-Bihar megyeszékhelyi Jobbik alapszervezete volt Magyarország második legnagyobb Jobbik tagszervezete.
Kőszeghy Ábel saját és öt egykori bajtársa döntését azzal indokolta, hogy
az országos tisztújítás óta a Jobbikban kizárólag békétlenséget, leszámolásokat, a baloldalnak való megfelelési kényszert tapasztalnak, amihez már nem kívánnak asszisztálni.
Véleménye alapján „a Jobbik új vezetése privát beszélgetések képernyőfotói és titokban rögzített hangfelvételek segítésével zsarolja a megbízhatatlannak ítélt tagokat, akik nem értenek egyet a balra tolódással".
Kőszeghy szerint
a Jobbikban „diktatúrákat idéző besúgóhálózat épült ki".
Ha ez nem lenne elég, akkor még hozzáteszi, hogy „mindennek a tetejébe az új elnökség a tisztújítási kampányban elhangzottakkal szöges ellentétben kizárólag balliberális pártoknak tetsző kommunikációt folytat. A Jobbik vezetésében mára nyoma sem maradt a nemzeti, konzervatív, jobboldali értékrendnek".
A debreceni önkormányzati képviselő a párt haláltusájáért egyértelműen Jakab Péter Jobbik-elnököt teszi felelőssé, aki az „ősellenségnek" titulált Gyurcsány Ferenccel szövetkezik.
Ahogy arról az Origo beszámolt, szerdán Bogdán Szabolcs, a Jobbik debreceni elnöke, volt Hajdú-Bihar megyei sajtófőnöke lépett ki öt társával együtt a baloldal felé megfelelési kényszerben szenvedő pártból.
Bogdán és bajtársai döntésüket azzal indokolták, hogy
nem tudnak azonosulni a Jobbik jelenlegi irányvonalával, amelyet szerintük „bolsevik típusú leszámolások és a nemzeti értékelvű politizálás teljes feladása" jellemez.