Európában a rendkívüli az általános, de Magyarországon az általános is rendkívüli

A COVID-19 járvány eddig példátlan kihívások elé állította az Európai Uniót és tagállamait. A hagyományos eszközök és megoldások nyilvánvalóan alkalmatlannak bizonyultak a járvánnyal szemben. Alkotmányos hagyományaiknak és a járványügyi helyzetnek megfelelően valamennyi tagállam speciális intézkedéseket léptetett életbe, hogy sikerrel léphessen fel a válsághelyzet kezelése érdekében.

Magyarország veszélyhelyzeti intézkedéseit heves és összehangolt támadás érte az ellenzéki pártok, egyes nemzetközi civilszervezetek és nemzetközi intézmények részéről. A támadások jórészt az intézkedések ismeretének teljes hiányáról vagy azok tudatos eltorzításáról tanúskodnak. Gyakran elhangzik azonban az is, hogy a magyar intézkedések kirívóak a többi uniós tagállam hasonló rendelkezéseivel összehasonlítva, és nem felelnek meg az európai standardoknak. Még a többi szereplőhöz képest visszafogottan nyilatkozó és állítólag valamennyi tagállam rendkívüli intézkedéseit nyomon követő Európai Bizottság is úgy fogalmazott, hogy a magyar helyzet „különös aggodalomra ad okot." Ehhez képest a magyar kormány szerint Magyarország csak azt teszi, amit Európában mindenki más, sőt nálunk az Országgyűlés ellenőrzési jogosítványai még bővültek is az alaptörvényi szabályozáshoz képest. Akkor hol van az igazság?

Azt sajnos nem tudjuk, hogy a Bizottság mire alapozza Magyarországgal szembeni „különös aggodalmát", ugyanis az ígéretek ellenére az objektív és tárgyilagos összehasonlító elemzéssel az intézmény továbbra is adós. Lehet, hogy az ítélet megelőzte a tárgyalást. De az is lehet, hogy ilyen elemzés tényleg létezik, csak még nem érett meg az idő a nyilvánosságra hozatalára, mert még nem sikerült mindenkibe kellően belesulykolni, hogy nálunk valami nagyon nincsen rendjén. Ha ezt megtörtént, akkor már mindegy, mi van az elemzésben, nem fog érdekelni senkit. Magyarország addig sem tud védekezni, mert kinyilatkoztatásokkal és sejtetésekkel nehéz vitatkozni, ha nem látszik, mire is alapozzák azokat.

Úgy tűnik azonban, hogy a magyar kormány állításai mögött valóban alapos összehasonlító elemzések állnak. Az Origo információi alapján érdekes kép bontakozik ki. Magyarországon tényleg nincsen semmi különös látnivaló a rendkívüli jogrend szabályozása, bevezetése és alkalmazása szempontjából. Viszont látnivaló bőven akad más tagállamokban, ha alaposabban körülnézünk.

A Magyarországon bevezetett veszélyhelyzet az Alaptörvényben szabályozott rendkívüli jogrend. Egyes tagállamok alkotmányos berendezkedése viszont vagy egyáltalán nem ismer különleges jogrendet, vagy azok a jelenlegi körülmények között nem alkalmazhatóak. Így ezekben az országokban egyedi jogalkotással kellett megteremteni a rendkívüli intézkedések bevezetésének jogalapját.

Igen változatos megoldások alakultak ki arra, hogy a rendkívüli intézkedések elfogadásához szükséges veszélyhelyzet elrendeléséről melyik állami szerv dönt. Rendszerint ez a kormány, de meghatározott időn túli fenntartásához általában parlamenti felhatalmazás szükséges. Vannak azonban olyan megoldások, ahol a speciális helyzetnek nincsen időbeli korlátja, vagy annak fenntartása kizárólag a kormány döntésétől függ.

Azokban a tagállamokban, ahol az alkotmány rendelkezik rendkívüli jogrendről, ott általában egyúttal alkotmányos korlátokat is meghatároz, amelyek rendkívüli jogrend idején sem léphetők át. Egyes országokban ugyanakkor ezek a korlátok feltűnően rugalmasak, és van, ahol csak a parlament feloszlatásának tilalmára terjednek ki. Szinte minden tagállami szabályozás rendelkezik arról, hogy egyes alapjogok rendkívüli jogrend idején sem függeszthetőek fel és nem korlátozhatóak. Más esetekben a korlátozás szükségességének és arányosságának fontos kontrollja a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága. Vannak azonban olyan tagállamok, amelyek a járványhelyzetre tekintettel derogációt jelentettek be az Emberi Jogok Európai Egyezményével szemben, amelynek érvényesülése felett a strasbourgi bíróság őrködik. Tehát ezek az államok elképzelhetőnek tartják, hogy egyes alapjogokat a szükséges és arányos mértéknél súlyosabban korlátozni fognak. Magyarország nem tartozik közéjük.

A Magyarországgal szemben megindított politikai támadásokat a tények eddig sem különösebben befolyásolták. De a remény hal meg utoljára. Talán érdemes lenne az összehasonlításokat is összehasonlítani, és akkor a hitviták helyett érdemi vitákra is sor kerülhet, ha a járvány legsötétebb napjait már magunk mögött hagytuk.