Európa legnagyobb szárazföldi emlősének számító állatfaj a természetben már kipusztult,
de állatkerti populációkból sikerült visszatelepíteni a természetbe.
A feljegyzések szerint a növényevő patások egészen a 18. századig éltek Magyarországon - az utolsó példányt 1790-ben ejtették el - , nem sokkal ezután szinte egész Európából eltűnt, csak a lengyelországi Bialowieza őserdejében maradt párszáz egyed.
Ám az egyetlen megmaradt populáció élőhelye a világháborús frontvonalban feküdt, így létszámuk folyamatosan csökkent: 1916-ban már csak 150 állatból állt a bölénycsorda,
1919. február 21-én pedig egy vadorzó ölte meg az utolsó bölényt a bialowiezai őserdőben.
A megmentésükre alapított Nemzetközi Bölényvédelmi Társaság számba vette az összes, állatkertekben fellelhető állatot és
végül 56 fogságban élő egyedet gyűjtöttek össze és kezdtek el szaporítani, majd fokozatosan visszatelepíteni a bialowiezai őserdő egy védett területére.
Ma ilyen visszatelepített állományok élnek a lengyel bialowiezai erdőben, Fehéroroszországban, Litvániában, Oroszországban, Ukrajnában, Romániában és Szlovákiában, valamint betelepítették a korábbi elterjedési területén kívüli Kirgizisztánba is.
Jelenleg mintegy ezer példány él szabadon, a világ állatkertjeiben 178 bika és 290 tehén él az állatkerti törzskönyvi program keretében. Az Európai Fajmegőrzési Program keretében Nyíregyházán öt egyedet tartanak Európa legnagyobb testű szárazföldi emlőséből.