Közösségi média: egyre erőszakosabban a szólásszabadság ellen

In medias res: „A Facebook, a YouTube, az összes közösségimédiás cég úgy korlátozza a szólásszabadságot a saját háza táján, úgy tilt ki a felületéről tetszőleges tartalmakat, ahogy jólesik, ezzel semmilyen törvényt nem sért" – foglalta össze a lényeget az egyik hazai baloldali hírportál 2018 augusztusában, amikor az amerikai elnökválasztás eredményét feltárni igyekvő „oknyomozók" a tengerentúlon éppen kezdték csúcsra járatni a „Facebook-faktor" témáját. Így kezdi írását Béky Zoltán. A Századvég Gazdaságkutató jogi szakértője elemzésének különleges aktualitást ad, hogy a Facebook - többek között a Soros-egyetem alapító dékánja, Sajó András közreműködésével - valamiféle bíróságot hozott létre, ami megmosolyogtató és nagyzoló elnevezése ellenére újabb veszélyt jelent a konzervatív vélemények számára. Mint többször megírtuk: a 2019-es önkormányzati kampányban a Facebook gátlástalanul cenzúrázta a magyarországi, nem baloldali médiumokat. Szerzőket tiltott le, cikkeket nem engedett közölni, hirdetni is gyakorlatilag lehetetlen volt. A hivatalos Facebook-magyarázat szerint 72 órán át vizsgálták, hogy megjelenhet-e egy politikai cikk hirdetése vagy sem. És általában nem. Gyakran még az így elavulttá vált cikkeket sem engedték - pénzért sem - hirdetni. Az Origo, a Magyar Nemzet, a Hír TV, a 888.hu, a Ripost, a Lokál, a Pesti Srácok vagy a Demokrata lényegében nem tudott náluk hirdetni, mert a Facebook nem engedte.

Nem halogatható tovább a nemzetállamok beavatkozása

Az elmondottak alapján a Facebook-cenzúra jelenlegi helyzetét az alábbiak szerint lehet összefoglalni:

• Csak 2018. április végétől léteznek hivatalosan nyilvánosságra hozott „moderálási szabályok, elvek" a Facebooknál, amelyek mellett továbbra is léteznek nem nyilvános cenzúrázási utasítások a cégvezetés részéről.
• Eme nyilvános szabályok és elvek sokszor nem egyértelműek, illetve a szólás-, véleménynyilvánítás- és sajtószabadságot garantáló hazai jogszabályi rendelkezésekhez képest jelentősen szűkítik a hazai felhasználók jogait, azaz olyan cselekvéseket is tiltanak, amit az Alaptörvény és a többi vonatkozó hazai jogszabály enged.
• E nyilvános szabályokat a Facebook a gyakorlatban bármikor felülírhatja (pl. aktuális politikai megfontolások, illetve ideológiai szempontok alapján), így a szabályok érvényesülése kiszámíthatatlanná, előre nem láthatóvá válik (pl. hogy várhatóan törölnek-e majd egy bejegyzést vagy nem).
• A nyilvánosságra hozott szabályok és elvek alkalmazása teljesen szubjektív, esetleges, kiszámíthatatlan; nem lehet tudni, hogy kik, milyen rendszerben, milyen felhatalmazás alapján és milyen (külső) kontroll mellett végzik.
• A fenti módszerek összességükben azt eredményezik, hogy a Facebook felhasználói (beleértve a közszereplőket, illetve médiumokat is) nem merik ezen a felületen – mint világszerte és itthon is meghatározó súllyal jelen lévő nyilvános fórumon – közzétenni tényleges véleményüket vagy akár bizonyos (közérdekű) információkat, tényeket sem.

  A gyakorlati példák azt mutatják, hogy ez az „öncenzúra-hatás" már hatékonyan érvényesül itthon is, mert a felhasználók többsége nem kívánja kockáztatni a kizárását erről a fórumról. Sajtótermékek tekintetében ez még fokozottabban érvényesül, hiszen ezek jellemzően üzleti vállalkozások is, amelyek számára komoly anyagi hátrányt is jelent, ha ezen a csatornán keresztül nem tudnak eljutni a nyilvánossághoz.

• A problémát tovább mélyíti a Facebook által a napokban bejelentett „legfelsőbb bíróság" intézménye – ami lényegében az igazságszolgáltatás privatizációja. Egy nemzetállamok felett álló testület dönthet így olyan ügyekben, amelyek állampolgárok alkotmányos jogainak érvényesülését érintik.

• Ugyanakkor, a jelenlegi koronavírus-járvány élesen rávilágít arra, hogy tényleges, pánikkeltő ál- és rémhírekkel, valamint az azokra rákapcsolódó politikai dezinformációs tevékenységekkel szembeni fellépésre a Facebooknak sem eszközei, de láthatóan igazi szándékai sincsenek.

Illusztráció Forrás: AFP/Olivier Douliery

A Facebook sok esetben értelmezhetetlen, bármikor megváltoztatható, valamint a szolgáltató által is teljesen kiszámíthatatlanul, szubjektíven (kimondható: önkényesen) alkalmazott,

a hatályos magyar jogszabályi rendelkezésekkel kifejezetten szembemenő „szabályzata" kiválóan alkalmas a közvélemény hatékony befolyásolására olyan „közéleti" témákban, amelyek egy társadalom demokratikus működése szempontjából alapvetően meghatározók.

Így nem véletlen, hogy ennek kapcsán egyesek – nyilvánvalóan politikai előnyszerzés céljából - itthon is megkérdőjelezik azt a jogi alapvetést, hogy egy multinacionális szolgáltatónak be kell tartania a szolgáltatás célországának jogszabályait. (Lásd pl. azon véleményeket, hogy „egy magánvállalkozás a saját szolgáltatásán belül azt engedélyez és tilt, amit csak akar".) Vagy baloldali, véleményformáló portálok kifejezetten ünneplik a Facebook új, felügyelőtanácsról szóló bejelentését.

A Google Magyarország székházánál, Budapest II. kerületében tüntet a Pesti Srácok szerkesztősége és a támogatók a Google ellen, miután a Google törölte a lap YouTube-fiókját, majd az új fiókot is 2020. február 20-án. Forrás: Origo

A tény azonban, hogy egy külföldi magánvállalkozás saját „szabályzatával" felülírja a szolgáltatása igénybevételének helyszínét jelentő ország jogszabályait, alkotmányos rendjét, gyakorlatilag az adott

állam szuverenitásának egyértelmű csorbítását, semmibevételét

jelenti, amely helyzetre az érintett államoknak kell minél hamarabb határozott választ adniuk.

Itt az ideje, hogy az európai nemzetek megállítsák a tech-cenzúrát.

Béky Zoltán jogász, a Századvég Gazdaságkutató jogi szakértője