Néha nehezen fordítom le a bennem lévő ihletet papírra

Vágólapra másolva!

Thomas Kornél az egyik legsikeresebb fiatal magyar karmester. 2018-ban második lett és két különdíjat nyert az Opera Nice Nemzetközi Karmesterversenyen. Ennek folyománya, hogy nemrég a világhírű Opéra Nice Côte d'Azurban vezényelhetett is, ami óriási dolog. Ezenfelül korábban szintén második lett az Atlantic Coast Nemzetközi Karmesterversenyen. Közben pedig a 2017-18-as évad óta a Savaria Szimfonikus Zenekar asszisztens karmesteri pozícióját tölti be. Nemrég egy kortárs amerikai darabon dolgozott együtt Vajda Gergellyel az Operában. A vírus miatt több előadása is elmaradt, de ezt az időt sem töltötte tétlenül, új művet komponált szerelmének. A darab premiere a Kutztown Egyetemen lesz. Nem véletlen ott, Thomas Kornél felesége ugyanis ott professzor.

Mágó Károly

Vágólapra másolva!

opera zeneszerző Thomas Kornél

Most pont az Egyesült Államokban van. Mivel tölti a napjait?

Sokat komponálok.

Ez az újrafelfedezés időszaka, amikor sok időt töltök azzal, hogy ne a karmesteri munkára koncentráljak. Akkor ugyanis kevés idő marad a zeneszerzésre. Most ezt próbálom bepótolni.

Írtam is egy művet a feleségemnek, ezt ősszel fogják bemutatni, a Kutztown Egyetemen, ahol ő professzor. Egyébként túl vagyok a Magyar Állami Operaház új produkciójának; a Ments meg, Uram! című amerikai kortárs operának az előbemutatóján. Sajnos a koronavírus miatt a többi előadás elmaradt. A produkciónak én voltam a másodkarmestere. Ezt a produkciót a fantasztikus Vajda Gergely vezényelte. Az Opera légkörében természetes a kavalkád, ez nem baj, sőt néha kell is!

Thomas Kornél Fotó: Csudai Sándor - Origo

Az adrenalin miatt?

Többek között azért is. A budapesti opera reggeli-esti próbáin kívül, mellett, Szombathelyen is próbáltam. És az elmúlt időszakban a Nemzeti Filharmonikusoknál is tartottam előpróbákat két különböző projektben.

Asszisztens korábban volt már három zenekarnál is, a Denveri Filharmonikus Zenekarnál, a Lamont Szimfonikus Zenekarnál, illetve a Szent István Király Zeneiskolai Szimfonikus Zenekarnál. Akár rutinosnak is mondhatjuk önt.

Utóbbi az első zenekarom, kis kóstolgató volt nekem. Imádtam. Később, Bécsben végeztem karmesteri szakon, majd továbbtanultam az Egyesült Államokban. Ezenkívül több mesterkurzuson és fesztiválon is részt vettem. Ezeken mind nagyon sokat tanultam.

Képzeljen el egy nagy Lego várat. Egy szép és stabil várhoz minden egyes Lego kocka fontos és számít. Minden lehetőséget meg akartam kapni, szerezni. Mindenhol megszereztem valami tudást.

Amennyire lehetett, tiszta lélekkel és aggyal mentem a kurzusokra, félrerakva az addigi elképzeléseimet, és így mindig tanultam valami újat. Természetesen nem mindig könnyű fizikailag és szellemileg befogadni új információkat, de mindig igyekeztem.

Ki a jó karmester, aki kiváló hangszeresből lesz dirigens, vagy az, aki mindig is ez akart lenni, ezt tanulta?

Számomra a zene iránti alázat a legfontosabb. A próbákon előfordulhatnak zenei harcok, viták, de ez mind azért van, hogy kimagasló koncertek születhessenek. A cél az, hogy ne csak a közönséget varázsolja el az élő zene, de a zenekari művészeket is. Szerintem csak ez számít. Próbálok, amennyire csak lehet, a legkorrektebb lenni a zenéhez.

Én mindig a zenéhez fűzöm az összes példámat, az összes harcomat. Amit én szeretnék átvinni, az mindig a partitúrában van.

A karmesterség is egy olyan szakma, amelyet éveken keresztül tanulni kell. Így természetesen egy kicsit nehéz elfogadni, amikor egy remek, nagy művész kiképzés nélkül elkezd vezényelni. Viszont, ha inspirálja a zenészeket és a közönséget, és csodát varázsol a koncerteken, akkor elfogadom.

Mi volt az ön alaphangszere?

Hatévesen kezdtem hegedülni, majd sokkal később áttértem a zongorára, mivel a bécsi akadémián hangsúlyosan kötelező volt. Az átállás nem volt könnyű, de szerencsére a konzis éveimben a zeneszerzés szak miatt a hangszer nem volt idegen tőlem.

Ön a harmincas évei elején jár, ebből adódóan általában a legtöbb zenekari tag idősebb önnél. Egy-egy vitánál a kornak van jelentősége?

A respekt egy olyan dolog, aminek ki kell alakulnia. Nyilván az elején az embernek nehezebb a dolga. Most már három éve dolgozom Szombathelyen, tudják, hogy dolgozom, hogy mit szeretek, hogy mit hogy akarok.

Általában az érett, tapasztalt karmester a hatvanas éveiben jár, ezt mint fiatal karmester, el kell fogadni.

Ezért célom mindig, hogy minden egyes próbán nagyon felkészülten legyek jelen, és mindig tudatosan, okosan és önbizalommal tele próbáljak.

Amikor átnéz egy partitúrát, a fejében egy hegedű szól?

Zongorával nézem át, és belül éneklem az egészet.

Dudorászós fajta?

Tudok az lenni. (Nevetés). De nem próbákon, otthon, egyedül. Van egy „rendes" zongorám, és egy elektronikus is, hogyha hajnal háromkor kell átnéznem egy partitúrát, akkor a szomszédok ne meneküljenek el. Akkor fülhallgatóval a fejemen játszom.

Ön mennyire ragaszkodik ahhoz, ami a kottában van, illetve mekkora teret hagy saját magának?

Az apukám barokk zenész volt, aki Salzburgban a nagyon híres Nikolaus Harnoncourt-nál tanult autentikus régi zenei módszerekről. Otthon ezzel a mentalitással nőttem fel, és Bécsben is ezt hangsúlyozták a tanáraim. Tehát

nemcsak a partitúra hangjait tanulmányozom, hanem azt is, hogy mi van mögötte. Történelmileg mi történik, amikor a darab íródott? Milyen művészi mozgalmak történtek a darab korszakában?

Ha épp Brahms- vagy Schumann-szimfóniát tanulok, akkor megpróbálok hozzáférni Brahms és Schumann levelezéséhez. Hátha találok olyat, ami segít a szimfónia további megértéséhez. Persze majdnem minden darabhoz fűződnek jó és rossz tradíciók, és minden országban ezek mások. A karmester feladata kiválasztani, melyik tradíciókat hanyagolja és melyiket folytassa. A felvételek néha abban tudnak segíteni, hogyha a karmester közvetlen a zeneszerzővel dolgozott. Mint például Bruno Walter Mahler szimfóniáinak felvételei, vagy Pierre Monteux Stravinsky Petruska felvétele.

És azt hogyan éri el, hogy ne utánozzon?

A sok kutatással, tanulással, tapasztalattal és meghallgatással együtt az embernek összeforr egy saját véleménye. Tehát ez úgy mondván egy közös út a régi mesterek és köztem.

És mi van akkor, ha az ön darabját játsszák?

Azért jó kortárs szerző művét játszani, mert mindig fel lehet hívni, meg lehet kérdezni, hogy hogyan is akarja. Most is volt egy olyan amerikai kortárs darab, amelyben nem volt minden egyértelmű a kottában, és én írtam neki egy e-mailt, és a válaszból kiderült, hogy mit hogyan kell játszani. Kiderült, hogy a kottában tényleg voltak elírások.

Így könnyű, ezt egy Mozart-darabbal nem lehet megtenni...

Ez így van.

Visszatérve az eredeti kérdésre, megsértődne, ha az ön darabját nem úgy játszanák, ahogy ön akarta?

Nem, mert ha működik, ha van varázs, és megvan az atmoszféra, akkor elfogadom. Lehet, hogy úgy szól jobban, lehet, hogy a kottaírás káoszában valamit nem vettem észre.

Az én zeneszerzési tapasztalataim során azt vettem észre, hogy néha nehezen fordítja le az ember a saját agyában forgolódó ihleteit papírra.

Az eredeti ötlet érdekében gyakran szerkeszteni és variálni kell, vagy néha friss üres papíron kell újrakezdeni. Mahler is az első próbák és előadások után többször átírta szimfóniáinak részleteit, hogy véleménye szerint jobban szóljon. Új hangszerelést, új dinamikákat kapott a mű. Ez az élő zene varázsa.

Ha már dinamika, mekkora lendületet adott az, amikor két éve második lett egy híres nemzetközi versenyen, valamint ugyanitt két különdíjat is kapott. Ez előtt szintén egy komoly nemzetközi versenyen harmadik lett. Ezek a karrierjét hogyan befolyásolták?

Ezek mind nagyon fontosak voltak, a második verseny egyik hozománya, hogy most Nizzában vezényelhettem. Minden fontos része a karrieremnek. Minden azon múlik, hogy az ember kikkel tud megismerkedni, hogyan tud építkezni.