A napokban újabb komoly botrány rázta meg a magyar közéletet. Kádár Barnabás, a Momentum alapító tagja, Fekete-Győr András pártelnök régi bizalmasa és az olimpiaellenes kampány vezetője azt tanácsolta az idősebb korosztálynak, hogy maradjon otthon szavazáskor, bízza inkább a fiatalokra a döntést. "Úgyis mi szenvedjük meg annak következményeit" - indokolt a radikális baloldali politikus, aki nem titkolta el, mit gondol a szüleit-nagyszüleit soraiban tudó generációkról. Később természetesen elmagyarázza, hogy miért nem akarja, hogy az idős emberek szavazzanak: szerinte az általa nem kedvelt konzervatív politikusok a nyugdíjasok szavazataival győztek, győznek. (Zárójelben jegyezzük meg: ezt semmilyen vélt vagy valós számítás nem bizonyítja.)
Nemcsak a kijelentés maga, hanem a baloldal erre adott reakciója, pontosabban hallgatása is sokatmondó. A momentumos politikus szavai félreérthetetlenek voltak, ugyanis tisztán, félremagyarázhatatlanul azt írta:
az idős emberek ne szavazzanak.
Ez a gondolatmenet értelemszerűen nemcsak egy politikustól vállalhatatlan, hanem a társadalom bármely tagjától. A mind erkölcsi, mind politikai (a nyugdíjasok jelentik a legnagyobb választói csoportot) szempontból elfogadhatatlan megnyilvánulás éppen ezért döntési helyzet elé állította az összemelegedett baloldalt: vagy elhatárolódnak szövetségesük politikusának megnyilvánulásától, vagy kiállnak mellette. Másképp fogalmazva:
A baloldali pártok utóbbi megoldást választották, igaz, ezt meglehetősen sunyi módon tették. Hiába kereste őket az ügy kapcsán több újság, köztük az Origo is, nem voltak hajlandóak reagálni a kérdésekre. Ahogy beszámoltunk róla, vasárnap arról érdeklődtünk a Demokratikus Koalíciónál, a Jobbiknál, az MSZP-nél és a Párbeszédnél, hogy mi az álláspontjuk Kádár Barnabás gondolatmenetéről, illetve szerintük helye van-e ezek után a közéletben. Hétfő délutánig még mindig nem érkezett válasz tőlük, pedig harminc óra alatt közel sem lehetetlen két rövid kérdésre reagálni.
Nem véletlen azonban a hallgatás: az utóbbi időszak botrányaiból jól kivehető, hogy ez egy tudatos taktika a baloldali pártok részéről.
Kádár esete egyúttal azt is megmutatta, hogyan zárnak össze politikai érdekek mentén a különféle baloldali alakulatok, és mi a stratégiájuk arra az esetre, ha a szövetség egyik tagja kellemetlen helyzetbe keveredik. Ahogy az megfigyelhető volt: miután kipattant a botrány, egyedül az érintett reagált rá (igaz, jó pár napos csúszással), a pártok nem. Magyarán a baloldali pártok nem vállalták a felelősséget politikusuk, vagy szövetségesük megnyilvánulásért, hanem ehelyett megpróbálták úgy beállítani a történteket, mintha nekik semmi közük nem lenne az egészhez, az csak a véletlen műve volt. Csakhogy nem erről van szó: a baloldali pártok pontosan felmérték, hogy az ügy komoly károkat okozhat nekik, ezért választották a totális nyilatkozatstopot. (Kovács László, az MSZP korábbi elnöke, aki semmilyen tisztséget nem visel a pártban, az Origónak elítélte a jogilag és erkölcsileg is súlyosan kifogásolható javaslatot.)
A baloldali pártvezetők hallgatása alapján félelmetes kép rajzolódik:
a baloldal bármire, de szó szerint bármire képes a hatalom megszerzéséért.
Ezúttal is kiderült, számukra fontosabb a politikai szövetségesek védelmezése, mint egy társadalmi csoport érdekeinek képviselete. Szintén a baloldal hataloméhségét igazolja, hogy Gyurcsány Ferencéktől a Jobbikon át az MSZP-ig valamennyi baloldali párt folyamatosan a nyugdíjasok szószólójaként mutatkozik. Csakhogy most kiderült: a kommunikációs panelek csak hatalompolitikai célokat szolgálnak. Nem ez volt az első ilyen eset, a baloldal az elmúlt időszakban többször is hasonlóan viselkedett
Ugyanez volt a forgatókönyv László Imre, Újbuda DK-s polgármesterének ügyében. Mint ismert, a Gyurcsány-párti polgármester a júliusi önkormányzati ülésen Adolf Hitler munkásságát magasztalta. Egészen pontosan így fogalmazott a Hír TV birtokába került felvételen: "36-ban vagy 37-ben a Time magazin Hitlert az év emberének választotta. Megérdemelte? Meg. Mert az a munkája, amit addig kifejtett, az gyakorlatilag Németország felemelkedését hozta, méghozzá látványosan, a világgazdasági válság után. Aztán ami utána történt, az már nem igazán fér ebbe a képbe bele."
Fontos részlet, hogy a László Imre által emlegetett időpontban a náci vezér már meghozta a zsidóellenes törvényeket, üldözte a kommunistákat, és megírta a náci eszmékről szóló hírhedt művét, a Mein Kampfot.
A stratégia ezt követően ugyanaz volt, mint Kádár Barnabás megnyilvánulása után: a baloldali polgármester közzétett egy magyarázkodó internetes bejegyzést, amelyben - a momentumos politikushoz hasonlóan - érzelmes szavakkal próbálta utólag megmagyarázni sorait. Rajta kívül azonban egyetlenegy baloldali párt sem reagált, pedig több portál is kíváncsi lett volna a véleményükre. Sem a Demokratikus Koalíció, sem Karácsony Gergely baloldali főpolgármester nem határolódott el László Imre Hitlert éltető gondolataitól - írtuk korábban.
Emlékezetes, még az önkormányzati választás előtt Karácsony Gergely a DK-s politikushoz hasonlóan relativizálta az antiszemitizmust egy tavaly februári nyilatkozatában a Hír TV-ben. A baloldali főpolgármester akkor azt mondta, hogy szerinte nem nácizmus a zsidók listázása. A baloldali pártok akkor is némák maradtak.