A Kárpát-medence legnagyobb képzési programját indítják el

Magyarország továbbra is tartja magát a szerződések rendelkezéseihez és az állam- és kormányfők júliusi megállapodásához, amit azért fogadtunk el, mert elkötelezettek vagyunk az európai szolidaritás mellett, és támogatjuk, hogy a bajban lévő tagállamok a lehető leggyorsabban forrásokhoz jussanak, de a problémát az okozza, hogy a bevándorláspárti többségű EP szerint ez a megállapodás nem jó, ők politikai, ideológiai kérdéseket akarnak költségvetési kérdések közé keverni – minderről Orbán Balázs beszélt az Origónak adott interjújában. A Miniszterelnökség parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes szólt arról is, hogy a Mathias Corvinus Collegium képzését szeretnék mind mennyiségi, mind minőségi értelemben bővíteni. A fejlesztési program végére szerte a Kárpát-medencében 35 képzési helyen 10 ezer fiatallal fognak foglalkozni, Bécstől egészen Kolozsvárig, 10 éves kortól egészen a szakmai pályafutás végéig. 

Kívülről szemlélve úgy tűnik, hogy a Mathias Corvinus Collegium (MCC) célja a mostani átalakításokkal, hogy Magyarország és a régió egyik vezető tehetséggondozó intézménye legyen. Hogy fog ez az építkezés kinézni a számok nyelvén?

Az MCC egy immár 25 éve tehetséggondozással foglalkozó intézmény. Az általános iskolás korosztálytól kezdve a középiskolásokon át az egyetemistákig és a posztgraduális képzést végzőkig több mint 2500 főből áll ez a közösség.

Az a célunk, hogy ezek a tehetséges magyar fiatalok ingyenes, de minőségi, sőt, a legkiválóbb nemzetközi módszertan szerinti képzést kapják meg annak érdekében, hogy be tudják futni azt a pályát, ami nekik rendeltetett, s ezzel a saját boldogulásukon túl áttételesen Magyarország felemelkedésének ügyét is szolgálni tudják.

Most ezt a képzést szeretnénk mind mennyiségi, mind minőségi értelemben bővíteni. A fejlesztési program végére szerte a Kárpát-medencében 35 képzési helyen 10 ezer fiatallal fogunk foglalkozni, Bécstől egészen Kolozsvárig, 10 éves kortól egészen a szakmai pályafutás végéig.

Orbán Balázs: Szerte a Kárpát-medencében 35 képzési helyen 10 ezer fiatallal fogunk foglalkozni, Bécstől egészen Kolozsvárig Fotó: Csudai Sándor - Origo

Úgy tűnik, mintha nemcsak tehetséggondozásról, hanem think tank tevékenységről is szó lenne. Valóban vannak ilyen terveik?

Ez szükségképpen így van abban az értelemben, hogy ennek a típusú oktatási-tehetséggondozási módszertannak az a lényege, hogy a legkiválóbb oktatók és kutatók dolgoznak nálunk. Nekik pedig kell, hogy legyen idejük és energiájuk arra, hogy egyéni szinten, úgynevezett tutoriális rendszerben is foglalkozzanak a gyerekekkel, miközben tudományos és ismeretterjesztő tevékenységet is folytatnak. Ez pedig szükségképpen a közéleti nyilvánosság előtt zajlik, ugyanúgy, mint a nyilvános előadások és viták szervezése, a médiaszereplések vagy a könyvkiadás.

Nagyon fontos a nemzetközi kapcsolatrendszer is, ugyanis a nálunk lévő fiataloknak a világ legkiválóbbjaitól kell tanulniuk.

A koronavírus-járvány persze a nemzetközi építkezésnek nem kedvez, de a Danube Institute-tal együttműködve a világhírű sikerkönyv szerzője, Douglas Murray is éppen Magyarországon kutat, s a modern kori hazaszeretetről szóló, most kezdődő és karácsonyig tartó online konferenciasorozatunk is elindul olyan magyarul is megjelent sikerkönyvek szerzőivel, mint Tim Marshall, Dennis Prager, vagy éppen Roger Crowley. Angolszász felszólalókon kívül lesz persze cseh, lengyel, német, spanyol, francia, svájci, izraeli, brazil és indiai előadónk is – a patriotizmus témája nagyon sok mindenkit megmozgat.

Mennyire cél az MCC-ben, hogy az államigazgatás számára utánpótlást adjanak? Lesz-e szorosabb együttműködés a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel?

Mindkét intézményt elég közelről ismerem, a Ludovika célja, hogy a kormánytisztviselői, diplomáciai, vízügyi, rendőr- és honvédtiszti utánpótlásképzést biztosítsa. Annyiban igen a válasz, hogy ott is hasonló fejlesztésekkel igyekszünk emelni a minőségen: ösztöndíjakat hirdettünk, kutatóhálózatot hoztunk létre, speciális képzési formákat alakítottunk ki.

Az MCC viszont nem egy adott szakterületre specializálódik, nem egy egyetemhez kötődik, hanem a tág értelemben vett humán területen valamennyi egyetemre és az ottani valamennyi karra járó legtehetségesebb tanulókkal szeretne foglalkozni.

Persze van átfedés, sok NKE-s hallgató van az MCC-ben, intézményileg azonban nem tervezzük, hogy szorosabb együttműködés legyen.

„A vagyoni juttatásokra azért volt szükség, hogy hosszú távon is fenntartható legyen ez a modell” Fotó: Csudai Sándor - Origo

Tervezik, hogy ne csak a felsőoktatás mellett, hanem annak részeként is működjön az MCC?

Nem, az MCC a közoktatás és a felsőoktatás rendszere mellett működik, a tevékenysége pedig ott kezdődik, ahol a többi helyen végzett munka véget ér. Így az MCC-nek nem alternatívája, hanem komplementere és potenciális szövetségese valamennyi hazai köz- vagy felsőoktatási intézmény. Amit egy jogásznak vagy közgazdásznak meg kell tanulnia, azt az egyetemen elsajátítja, miközben az MCC egyénre szabott, az egyetemen megszerezhető, alapvetően elméleti szaktudáson túlmutató gyakorlati ismereteket, valamint nevelési, készségfejlesztési segítséget nyújt.

Miért volt szükség alapítványi formára átalakítani az intézményt, és mi indokolta a magyar állam nagyvonalú segítségét?

A mi esetünkben egy több évtizede működő alapítványról van szó, amelyet az Országgyűlés egy törvényben meghatározott közfeladat ellátásával, a tehetséggondozás ügyével bízott meg. Ehhez megfelelő vagyonelemeket biztosított annak érdekében, hogy a működési, beruházási, felhalmozási kiadásokat hosszú távon is tudjuk finanszírozni. Ezzel párhuzamosan az állam és az alapító család kivonult az MCC-ből, és innentől kezdve a kuratórium joga és felelőssége, hogy a rábízott vagyonnal a jogszabályoknak megfelelően, az átlátható gazdálkodás követelményét megtartva gazdálkodjon.

A vagyoni juttatásokra azért volt szükség, hogy hosszú távon is fenntartható legyen ez a modell: oktatás és tehetséggondozás ügyében ugyanis nem napokban vagy években, hanem évtizedekben mérhetjük az időt.

Milyen garanciák vannak arra nézve, hogy valóban ne is éljék fel ezeket a vagyonelemeket?

Az államnak törvényben kikötött elővásárlási joga van a részvényekre. Mindezek alapján semmilyen realitása nincs annak, hogy az alapítványok tulajdonában lévő MOL- vagy Richter-részvények ellenséges felvásárlást tervező külföldi üzleti körök kezébe kerüljenek. Úgy, ahogy ez sajnos 2010 előtt megtörtént. 2010 után az Orbán-kormánynak nagy küzdelmek árán vissza kellett szereznie ezeket a részvényeket, mostantól pedig az ebből eredő bevétel nemcsak úgy befolyik a nagy központi költségvetésbe, hanem célzottan, évtizedekig a felsőoktatás és a tehetséggondozás ügyét fogja szolgálni. Nagy dolog, hogy ennyi év alatt onnan ide eljutottunk!

Lesz-e forrása az MCC-nek arra, hogy a tulajdonába került rossz állapotú ingatlanok megújuljanak?

Igen. A legfőbb cél, hogy mind a fővárosban, mind vidéken olyan helyszíneken jelenjünk meg, amelyek azt követően a helyi szellemi, oktatási és kulturális élet központjaivá tudnak válni. Szimbolikusan is fontos, hogy Budapesten a Munkásőrség volt központjaként funkcionáló, az azóta végzett felújítások ellenére nagyon rossz műszaki állapotú épületet is elbontjuk, és a 21. század követelményeinek megfelelő, magyar építészeti hagyományokra reflektáló, a tájba jobban illeszkedő és fenntartható épületet építünk, a tervezőt pedig nyílt tervpályázaton választjuk ki.

A budapesti mellett pedig a közeljövőben kiépül a vidéki hálózat is. Mindez persze évekbe fog telni, de a programok addig is futnak, illetve indulni fognak ideiglenes helyszíneken.

Orbán Balázs: Már egy éve zajlottak a munkák az Alaptörvény revíziójával kapcsolatban Fotó: Csudai Sándor - Origo

Miért pont most szükséges az Alaptörvény módosítása?

Mi már tavasszal is azt mondtuk, hogy az életnek nem szabad megállnia. Amíg a járvány elleni védekezés a rendkívüli jogrend által biztosított gyorsított eljárásrendben folyik, addig is mindenkinek, így a képviselőknek is dolgoznia kell a parlamentben.

Már egy éve zajlott a munka az Alaptörvény-revízióval kapcsolatban, és most jutottak el ezek a munkálatok olyan állapotba, hogy be lehetett nyújtani a módosítási javaslatokat.

Az Alaptörvény-módosítás a haza, a családok és a gyermekek biztonságát szolgálja. Bőven elég idő lesz arra, hogy megfelelő módon megvitassák őket a képviselők.

Lát esélyt arra, hogy az ellenzék támogassa ezeket a módosításokat?

Nincsenek illúzióim, pedig úgy gondolom, pártpolitikai logikán túl támogathatóak azok a javaslatok, amik a családok védelméről szólnak, illetve az oktatási intézmények függetlenségét, a közpénzek átláthatóságát garantálják, vagy éppen a különleges jogrendi esetkörök mostani tapasztalatokból kiinduló újraszabályozására tesznek javaslatot. Az utóbbi esetében a hatálybalépés időpontja éppen azért 2023. július 1-je lesz, hogy ne lehessen azzal vádolni a kormányt, hogy a módosítást a mostani járványkezeléssel összefüggésben, a saját érdekében hajtotta volna végre.

Az Alaptörvény-módosítás családvédelemre vonatkozó terve már most kiverte a biztosítékot Brüsszelben.

Nem értem, hogy hogyan merülhet fel komolyan az, hogy valaki a családvédelmi záradék módosítási javaslataival nem ért egyet. Ezek a természet vagy – ha úgy tetszik – Isten alkotta rendet rögzítenek, illetve azt biztosítják, hogy ne legyen olyan szülő, aki noha szeretné, hogy gyermeke ennek megfelelő oktatásban részesüljön, de nem jut hozzá, mert az iskolák csak másfajta felfogású oktatást biztosítanak.

Ma sajnos sokkal inkább ez a veszély, nem a fordítottja. Mindezek mellett Magyarországon érvényesül a törvény előtti egyenlőség, az egyenlő bánásmód követelménye, s a hátrányos megkülönböztetés minden fajtája tilos – ezt eddig is, és ezután is rögzíti az Alaptörvény.

Az a sajnálatos helyzet, hogy egy értékeinkben elbizonytalanodó korban élünk, s ezért egy olyan állami rendszert kell működtetni, ami nem az identitásbeli elbizonytalanodást erősíti a gyerekek körében, hanem éppen ellenkezőleg, megerősíti a meglévő és védendő identitáselemeket. Jó lenne, ha ezek a dolgok a nemzeti minimum részét képeznék.

Orbán Balázs: Jogászcsapataink harcban állnak, ugyanis a bevándorlás kérdésében a magyar embereknek egyértelmű és többször kinyilvánított akarata van Fotó: Csudai Sándor - Origo

A vétó kapcsán az Európai Bírósághoz is fordulhat Magyarország?

Minden eszközt el tudok képzelni. Nem a jogállamiság része, hogy bevándorlókat kell-e beengedni. Amíg ez ügyben nem sikerül megállapodásra jutni, addig nem lesz költségvetése az uniónak. Amíg mindenben nincs megegyezés, addig semmiben sincs megegyezés.

Magyarország továbbra is tartja magát a szerződések rendelkezéseihez és az állam- és kormányfők júliusi megállapodásához, amit azért fogadtunk el, mert elkötelezettek vagyunk az európai szolidaritás mellett, és támogatjuk, hogy a bajban lévő tagállamok a lehető leggyorsabban forrásokhoz jussanak, de a problémát az okozza, hogy a bevándorláspárti többségű EP szerint ez a megállapodás nem jó, ők politikai, ideológiai kérdéseket akarnak költségvetési kérdések közé keverni.

Ez pedig politikai zsarolásra ad lehetőséget, Magyarország pedig nem enged a zsarolásnak, hiába követeli az ország megbüntetését Soros György és köre immár napi szinten.

Indul-e majd kötelezettségszegési eljárás ezen ügyek miatt?

A bevándorláspolitikánk miatt már el is indították. Először az Európai Bíróság „kilőtte" a tranzitzóna-eljárást, ami azt biztosította, hogy ne léphessen illegális bevándorló Magyarország területére addig, amíg el nem döntik a magyar hatóságok, hogy jogosult-e menedékjogra. Ezt nem hagyták, ezért most egy olyan rendszert működtetünk, amelyben kizárólag a külképviseleteken kell a kérelmeket benyújtani. Most ezt kezdik el támadni, de jogászcsapataink harcban állnak, ugyanis a bevándorlás kérdésében a magyar embereknek van egyértelmű és többször kinyilvánított akarata, valamint az Alaptörvény értelmében Magyarország fenntartja magának a szuverén döntés jogát.

Miért döntött úgy, hogy nemzetstratégiai kérdésekről egy könyvet ír?

A minisztériumi csapatommal együtt az a feladatunk, hogy a napi ügyeken túlmutatóan elemezzünk és kutatásokat végezzünk. Ennek kapcsán vált egyértelművé, hogy kellenek azok a munkák, minél több, amik azt a gondolkodást segítik, hogy hogyan lehet sikeres a 21. században Magyarország.

A december elején megjelenő, A magyar stratégiai gondolkodás egyszeregye című könyvben közérthető, olvasmányos módon próbálom tárgyalni a stratégiaalkotás alapjait, dilemmáit, a minket körülvevő nemzetközi közeget, a magyar történelemből eredő tapasztalatokat, valamint az elmúlt 10 évet.

Forrás: Origo

Állításom lényege, hogy Magyarország számára a 21. században a stratégiai gondolkodás horizontja kitárult, szemben a 20. századdal, amikor több esetben is szűk kényszerpályákon mozogtunk.

Ezzel a kibővült mozgástérrel a mostani és a következő generációknak élnie kell, nem pedig a horizontunk valamilyen irányba történő ismételt beszűkítésén kellene dolgozniuk. Olyanok számára ajánlom jó szívvel a könyvet, akik nem napi szinten érdeklődnek a politika iránt, de szívesen gondolkodnak azon, hogy mi és miért történik velük. A magyaroknak ismételten meg kell tanulniuk a saját kezükbe venni a sorsukat. A kulcs pedig, hogy a magyar sikerreceptre vonatkozóan mostanában újra felhalmozódó tudást át tudjuk-e adni a következő generációnak. S itt kapcsolódik a könyv témája a tehetséggondozás nemzeti ügyéhez.