Fake news a válság idején

A magyar Országgyűlés március 30-án elfogadta a koronavírus elleni védekezésről szóló törvényt, az elmúlt időszakban pedig a legtöbb álhír éppen ezzel a törvénnyel kapcsolatban jelent meg. Az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója korábban a Mandineren megjelent írásában mondja el közérthetően, melyek a leggyakrabban előforduló rémhírek, és mi a valóság ezzel szemben. Most megmutatjuk, mik azok a kérdések, amelyek a leggyakrabban felmerülnek, és mi a valóság. 

Miért jelenik meg egyre több fake news a magyarországi intézkedésekkel kapcsolatban?

Az elmúlt tíz évben folyamatosan jelenlévő nemzetközi kritikák új erőre kaptak, amióta a magyar Országgyűlés március 30-án elfogadta a koronavírus elleni védekezésről szóló törvényt. Ahogyan az lenni szokott, kevesen vették maguknak a fáradságot, hogy elolvassák a kérdéses rendelkezéseket, olyan kritikus pedig egyáltalán nem akadt, aki a magyarországi különleges jogrendek átfogó elemzésére vállalkozott volna. Sokkal egyszerűbb olyanfajta fake news-t terjeszteni, hogy a Fidesz beszüntette a parlamentet, és választásokat soha többé nem tartva örökös hatalmat biztosított a miniszterelnöknek. Ezen kritikák azonban könnyedén cáfolhatóak. Van azonban a kritikáknak egy másik szintje is, ahol a cáfolat nem ennyire kézenfekvő. Ezek között kell megemlíteni mindenekelőtt a koronavírus-törvény részeként elfogadott Btk. módosítást ért támadásokat, amely a korábban is létező rémhírterjesztés tényállást új rendelkezésekkel egészítette ki.

Miért igaztalanok azok a vádak, amelyek szerint a rémhírterjesztés új esete aránytalanul korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát, és folyamatos bizonytalanságban tartja a „független" sajtó munkatársait?

A magyar szabályozás semmivel sem homályosabb európai megfelelőinél; ebből következőleg, természetesen lehet azt állítani, hogy nem elég tisztázottak a fogalmak, de csak akkor, ha ugyanezen jogállamisági kritikák valamennyi európai országgal kapcsolatban elhangoznak.

A 2013 óta hatályos Btk. 337. §-a szól a rémhírterjesztésről, de a magatartás ezt megelőzően is bűncselekménynek minősült. A rendelkezés azt bünteti, aki közveszély színhelyén, nagy nyilvánosság előtt - olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely a közveszély színhelyén alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére. Kiindulópontunk, hogy ez a szabályozás nyilvánvalóan megfelel minden kritériumnak, hiszen sem most, sem korábban nem került a tettre kész kritikusok célkeresztjébe.

Milyen változás történt március végén?

A jogalkotó új tényállással egészítette ki a meglévőt, mely szerint: „aki különleges jogrend idején nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

Miért volt erre szükség?

Az információs társadalom korában egy-egy jól elhelyezett álhír katasztrofális következményekkel járhat, érdemben akadályozhatja, vagy akár ellehetetlenítheti a védekezést, ez pedig járvány idején emberéletekbe kerül. A korábban meglévő tényállást viszont csak közveszély helyszínén lehetett elkövetni, tehát nem volt értelmezhető az egész ország területén jelenlévő járványra. Bár a tényállás a veszélyhelyzet végével is a jogrendszerünk része marad, büntetni senkit sem lehet majd az alapján, csak akkor, ha újra rendkívüli jogrend lépne érvénybe. A helyzet nem változik abban, hogy az újságírónak – ahogy általában is – kétségkívül felelősséget kell viselnie azért, amit leír, azonban ez különleges jogrenden kívül is igaz.

A magyar gyakorlat eltér-e más európai tagállamokétól?

A szabályozás semmilyen elemében nem tér el kirívóan más európai államétól. Az egyes államok szabályozási koncepciói ugyan eltérőek, de a magyar rémhírterjesztés tényállásának szinte minden elemére található nemzetközi példa.

A német büntető törvénykönyvben az elkövetési magatartás ugyan különbözik a magyar szabályozástól, de az elkövetési mód a magyarhoz hasonló. Az elkövetési magatartás a magyarhoz hasonlóan a franciák esetében is valótlan tényállítás vagy híresztelés, az elkövetés módját pedig még a magyar szabálynál is tágabban határozták meg.

A máltai büntető törvénykönyv a „valótlan hírek terjesztését" bünteti a köznyugalom megzavarása körében. A litván Btk. az elkövetési magatartást „jelentős létesítményt fenyegető veszélyről vagy egyéb súlyos katasztrófáról való valótlan hírek terjesztésében" jelöli meg.

A cseh büntetőtörvény „riasztó hírek terjesztésének" tényállása akkor valósul meg, ha az elkövető „meghatározott területen a társadalom egy részét érintően komoly aggodalmat kelt" azzal, hogy „valótlan híreket terjeszt". A nagy nyilvánosság követelménye egyedül a svájci Btk.-ban jelenik meg.