Tarlós István: A főváros sosem lesz számomra közömbös

Tarlós István, Budapest volt főpolgármestere, miniszterelnöki biztos a Heti Tv Pirkadat című műsorában beszélt Óbudáról, Budapestről, a főpolgármesterségről, a főváros egykori és jelenlegi állapotáról is, mellette szóba került – igaz csak röviden – a Lánchíd is.

A politikus elmondta, ma már több ideje jut a családjára, mint amennyi volt előbb kerületi polgármesterként, majd főpolgármesterként, ezekben a pozíciókban hat alkalommal győzött. Mellette van munkája, persze az is igaz, a jelenlegi elfoglaltságai jóval kevesebb időt vesznek igénybe, mint például az elmúlt tíz év, amikor is Budapest első embere volt. Hozzátette azt is, a volt kollégái hiányoznak neki, de azt városvezetőként is fontosnak tartotta, hogy a munkát sosem szabad összekeverni a magánélettel.

Tarlós István beszélt óbudai polgármesterségéről is, megjegyezte, az ember életében vannak olyan adottságok, kötődések, amik eleve léteznek. Így van Óbudával, ahol született, ahol már hetven éve él, ahol négyszer választották polgármesternek. Amikor 2006-ban eljött a kerületből, az új testület azonnal megválasztotta díszpolgárnak, hiszen mint hozzátette, nincs is olyan utcája Óbudának, amiről ne tudna valamit mondani, no meg azért is, mert a munkája során sosem tett különbséget egy egyik és a másik óbudai között. Nagyon sok embernek segített, annak ellenére is, hogy mind Óbudán, mind pedig a fővárosban sokszor keresték meg olyan kérésekkel, amelyekben a polgármesternek semmilyen mozgástere nincsen. Példaként említette meg még óbudai polgármester korából azt a történetet, amikor egy panaszossal sem a hivatal, sem a jegyző nem tudott már mit tenni, ezért beküldték hozzá. A panaszos a polgármestertől kért havi ötszázezer forint támogatást, arra a kérdésre, hogy milyen alapon gondolja ezt, a válasz az volt, hogy ne kérdezze. Tarlós István erre mondta neki, így nem lehet tárgyalni, majd szó szót követett, majd a panaszosa el lett küldve. Két nappal később visszajött, akkor már nem támogatást kért, hanem a hivatalos iratainak a lemásolását. Utólag visszagondolva ez és az ehhez hasonló történetek ma már szórakoztatónak tűnnek, persze akkor egyáltalán nem voltak azok – tette hozzá.

A teljes beszélgetést itt olvashatják.