,,Nem azt mondták Feri, hanem azt hogy....!"

Véleménycikk.

Pártelnök úr! Ismeretlenül is ismerősen engedje meg számomra, hogy néhány gondolat erejéig önhöz forduljak. Azt írja egyik legutóbbi bejegyzésében politikai ellenfeleiről, hogy ,,egy kis Gyurcsányozás, és megnyugszanak."

Kísérletet teszek arra, hogy oszlassam önben saját fontosságának a jobboldali, konzervatív táborban betöltött szerepével kapcsolatban táplált téves meggyőződését. Szeretném leszögezni, hogy ön a miniszterelnöksége idején és az azt követő időszakban sem azért volt és van a közbeszéd fókuszában, mert megszólalásai, tettei továbbgondolásra érdemes értékkel bírnának, hanem csak azért, mert ráérzett, hogyan lehet extrém módon a normalitás kereteit roncsolnia és szétfeszítenie, ezzel folyamatosan kiprovokálva és felszínen tartva a konzervatív értékrenddel bíró értelmiség a ,,hát ezt egyszerűen nem hiszem el" jogos felszisszenéseit és reflexes válaszreakcióit.

Saját szakmámban, a színművészetben a karakterformálás képessége elengedhetetlen készség és elismerem, hogy politikai színházának szereplői közül vitathatatlanul ön a legkeresettebb táncos komikus. Politikai életünkben az ön közfigyelemben fennálló, kétes értékű jelenlétének magyarázata nem az, hogy karakterével és ,,építő" gondolataival részét képezné az ellenzéki szürkeállománynak és cselekedeteivel hozzájárulna nemzetünk gyarapodásához, hanem mondjuk ki, provokációi, megnyilatkozásai csupán csak önös pózőrködések, nevetséges és tartalom nélküli ripacskodások.

Teljesítménye tolerálhatatlan, mert az ép ésszel felfoghatón kívül esik és ezáltal válik emészthetetlenné és kiköphetetlenné. Ha valaki a bulvár magyarországi történetét megírja, abban önnek előkelő helye lesz. El kell keserítsem, Magyarország sorsának alakulása nem az ön által írt ,,gyurcsányozásban megnyugvó", immáron 11 éve a harmadik 2/3-os felhatalmazással kormányzó pártszövetség és az ön által vezetettek közötti, sehova nem tartó vitákon áll, vagy bukik. Országunk működtetése a napi bulvár felszínes perspektívája helyett egy messzebbre tekintő gondolkozást kíván, ami hazánk és a határainkon kívül élő magyarok érvényesülésének a lehetőségét tartja a szeme előtt. Az önnek kényszerűen írt, jobboldali válaszokra pazarolt energia, a valóban felelősségteljes munkavégzés elől veszi el az időt A jobboldalt egyáltalán nem érdekli a naponta bővülő díszkötéses Gyurcsány ,,összes". Ön mindezeket úgy vélem, hogy a nárcizmus igen előrehaladott állapotában sajnos nem érzékeli. Meggyőződésem, hogy annak a gyalázatos politikai kultúrának, aminek tanúi vagyunk az ország házán belüli és az azon kívüli történéseket látva, jelentős mértékben ön a meghonosítója és egyik legfőbb felelőse.

Mire is gondolok? Az nem megy, hogy kíméletlen stílusban, egy alternatív valóságtól megittasulva véleményezi ellenfeleit, nincstelennek vizionálva az önnek nem tetszőket, a következő pillanatban meg arról ábrándozik felszólalásaiban, bejegyzéseiben, hogy szeressük egymást gyerekek. Az sem megy, hogy kedves felesége ,,Soha többé Kommunizmust" kiált, miközben, ha valakiknek hallgatnia kellene 1956 értékelésének fordított előjelű érintettsége és felelőssége okán, ha másra nem, de legalább a jóízlésre tekintettel, az éppenséggel ő és ön. Az meg végképp visszatetsző, hogy ön a jelenlegi kormány minden intézkedését, eredményét tagadja, miközben a saját hatáskörében megtettek értékelése azért hagy némi kívánnivalót maga után, hogy diplomatikusan fogalmazzak Az is visszás, hogy hol gyereket talál az utcán, hol pár napra menekültek elszállásolásával próbál szavazatokat gyűjteni és hogy hely hiányában csak a legutóbbit említsem, amikor is Marci fiával való viszonyát tolja az arcunkba egy videóban, imigyen ,,Marci! Ne dúdoljál már, áldjon meg az Isten." Tudom, hogy színpadon, filmen a kutya, a gyerek jelenléte biztos siker, de ez édes kevés.

A lázadás a fiatalok életkori sajátossága. Láthatóan ön ellenzékből mindent megtesz azért, hogy a választókorú fiatalok a partnerei legyenek a kormány által képviselt irányvonal és az elért, tényszerű eredményeik elleni lázadásban, lázításban. Én viszont arra hívom fiataljainkat, hogy ne szégyelljék éppen az ön és segédcsapatai által preferált víziók elleni lázadásukat. A teljesség igénye nélkül, lázadjanak a modor ellen, amit önök képviselnek, lázadjanak az önök által hirdetett multikulturalizmus káros eszménye ellen, lázadjanak a még mindig velünk élő, önök által képviselt, kizárólag hergelésre játszó és irigységet felébreszteni szándékozó, múltidéző magatartásuk ellen. Igen, fiataljaink lázadjanak a kormány eredményeit eltagadók ellen, lázadjanak a normalitást felrúgó, káoszt óhajtók ellen, összegezve és nem elégszer hangsúlyozva, lázadjanak önök, a hazugság megtestesítői ellen. A kormánypárti szavazótábort erősítve minél több választókorú fiatalnak nyílik fel a szeme, annál inkább biztosak lehetünk abban, hogy önnek és elvtársainak végleg leáldozott. Nagy kolonctól szabadulna Magyarország!

Üdvözlettel: Bognár Zsolt
/színművész/