A történész rámutatott arra, hogy IV. Károly visszatérési kísérletei sikertelennek bizonyultak, ezért aztán nem hoztak fordulatot az ország történetében. Érthető, hogy szélesebb történeti perspektívában csak mint a közjogi kérdés nyugvópontra jutásának utolsó fázisát tartjuk ezeket számon. Izgalmas azonban eljátszani a gondolattal, hogy ha 1921-ben, akár tavasszal, akár ősszel (a második visszatéréskor) sikerrel jár a király, akkor a korszak későbbi névadó politikusa – azaz Horthy – tűnik el a színről, és valószínűleg az ország történelmének alakulása egészen más irányt vesz. A kérdést megfordítva tehát azt mondhatjuk: amennyiben sikeres lett volna Károly visszatérése, akkor azt a 20. századi magyar történelem egyik döntő fordulataként tartanánk számon - tette hozzá.
A szakember rámutatott, nem így alakult:
a '20-as évek elején oly meghatározó közjogi kérdés helyett végül a gazdasági, társadalmi kérdések kerültek a középpontba.
A „feledés homályát" természetesen erősítette az is, hogy a Horthy-korszak emlékezete logikus módon nem hánytorgatta fel a királykérdést (így Károly balul sikerült visszatérési kísérleteit sem), a kommunista diktatúra idején pedig magától értetődő volt, hogy a feudális királyi család ügyei nem tekinthetők lényeges kérdéseknek. Jószerivel csak a rendszerváltás környékén kezdődött meg a téma feldolgozása.