Apáti Bence: Halottakkal kufárkodók

Apáti Bence írása az Origónak.

Aki lemaradt volna, Nagy Attila Tibor néhány napja arról beszélt a Pesti Tv-ben, hogy még a DK sem használja ki eléggé a koronavírusban meghaltak családjának gyászát.

Szerinte majdnem 200 ezer hozzátartozó már komoly választói tömeget képvisel, őket kellene tehát megszólítania az ellenzéknek.

Itt szeretném megjegyezni, hogy minden tiszteletem Lánczi Tamásé, akiről messziről süt - minden alkalommal, amikor hasonló aljasságok hangzanak el -, hogy emberfeletti erővel kell uralkodnia magán. Ez a mutatvány valamilyen furcsa okból most is sikerült neki - vajúdtak is a hegyek rendesen - miközben komolyan azon aggódtam, hogy feláll, és valami olyat tesz, amit később megbánna.

Vagy nem.

Nagy Attila Tibor kijelentése amúgy túlmegy minden létező és elképzelhető határon, még akkor is, ha a baloldali tanácsadó sunyi módon megpróbált úgy tenni, mintha csak, úgymond, elgondolkozott volna, és szórakozottan számba vette a válságban lévő ellenzék lehetőségeit.

Pont úgy, ahogy anno Krekó Péter tette, aki egy alkalommal úgy okoskodott, hogy a baloldali pártoknak akkor lehet esélyük a növekedésre, ha bizalmatlanságot keltenek az emberekben a keleti vakcinákkal szemben.

És lőn: az ellenzék azóta gyakorlatilag mást sem csinál, mint a keleti vakcinák ellen hergel, és minő meglepetés; az elhunytakkal való kufárkodást is nagyüzemi szintre fejlesztették.

Persze csak úgy maguktól.

Nem a baloldali elemzők tanácsára. Ugyan.

Zárójel:

A keleti vakcinákkal szembeni bizalmatlanságkeltés egyébként annyira jól sikerült, hogy ha a hírek igazak - márpedig minden jel arra mutat, hogy azok -, egy DK-s politikus halálához vezettek. Penz András röviddel azután, hogy a pártutasításnak megfelelően nem fogadta el a kínai oltóanyagot, kórházba került, majd elhunyt.

Isten nyugosztalja...

Emlékszünk, ugye, mit mondott a Gyurcsány-párt háziorvosa, Komáromi Zoltán?

"Nem igaz, hogy bármilyen vakcina jobb, mint a betegség."

Zárójel bezárva.

Nagy Attila Tibor gusztustalan mondatai után a 444-en jelent meg egy írás, egy bizonyos Bede Márton tollából, aki dolgozatában hosszan fejtegette, hogy a magyar kormány érzéketlen az elhunytakkal és hozzátartozóikkal szemben, nincsen a halottaknak arcuk, személyiségük - nyilván a hatalom, a rezsim direkt eltitkolja az adatokat - bezzeg máshol nem így történnek a rémségek.

Mondjuk civilizált országokban, például Olaszországban, Nagy-Britanniában és az USA-ban, megemlékeznek a halottakról.

Felesleges lenne belemenni, hisz Bede is pontosan tudja, hogy léteznek úgynevezett személyiségi jogok, így Orbán Viktor, ha akarná, sem hozhatná nyilvánosságra az elhunytak neveit, ráadásul minden nap megjelennek a vírus áldozataira vonatkozó számok.

Az egész mindössze ocsmány hangulatkeltés, méghozzá a legaljasabb fajtából, az ellenzéki pártok és sajtójuk a vírussal vívott küzdelemben alulmaradtak emlékével akar kereskedni, méghozzá busás haszonnal. Holott a védekezést is segíthetnék.

Például úgy, hogy nem éljeneznék kipirult arccal a főpolgármester borzalmas ötletét a rakpart megnyitásával kapcsolatban, egyben felhívnák az olvasóik figyelmét arra, hogy ugyan remek dolog húszasával, maszk nélkül, közterületen borozgatni, azonban nem biztos, hogy ennek most van itt az ideje.

Ugyanis világjárvány van.

Egy halálos világjárvány tombol.

És tetszik, nem tetszik, az egyéni felelősségvállalás is fontos. Nem lehet minden térre és sarokra rendőröket állítani, közösen, együtt kellene megértessük, hogy pandémia idején nem korzózunk, nem bulizunk, nem vedelünk a köztereken.

De természetesen a Nagy Attila Tiboroknak és Bede Mártonoknak nem ez a céljuk, hanem az, hogy minél rosszabbak legyenek a számok, hogy az emberek bizalmatlanok legyenek a kínai és az orosz vakcinával szemben, és ki kell mondanunk: az, hogy minél többen haljanak meg.

Hogy aztán címlapon őrjöngve orbánozhassanak.