Két éve riasztották a rendőröket egy családi konfliktushoz. Összesen öten mentek ki. Egy részeg férfit találtak, aki elmondásuk szerint agresszíven viselkedett, és részeg volt, a saját karját többször megharapta.
Ezért a kezeit hátra bilincselték és mentőt hívtak. Azt azonban nem várták meg, hanem egy parkolóba hajtottak vele hárman, ahol ütni kezdték.
A megbilincselt kezű és biztonsági övvel rögzített férfit, aki persze így mozdulni sem tudott, videózni kezdték. Közben egyikük megszorította a tarkóját és a fülébe kiabált.
Amikor a megbilincselt férfi mondta, hogy fáj a csuklója, az első ülésen ülő másik rendőr háromszor felé ütött, és egyszer el is találta.
Közben az a rendőr, aki a videót készítette, szintén üvöltözni kezdett a férfival, közben egy másik társa tovább bántalmazta a férfit.
Az eljárás során kiderült, hogy a rendőrök az egészet azért csinálták, hogy a férfiban etnikai hovatartozása miatt riadalmat keltsenek.
A három rendőr az előkészítő ülésen a tárgyaláshoz való jogáról lemondott, és beismerő vallomást tett, amit a katonai bíró elfogadott, így a vádirati tényállás megalapozottságát és a bűnösség kérdését a továbbiakban nem vizsgálta.
Így az ügyészi indítvánnyal egyezően az egyik rendőrt 2 év, a másikat 1 év 11 hónap, míg harmadikat 1 év 10 hónap börtönbüntetésre ítélték, de
egyiküknek sem kell börtönbe mennie, ugyanis mindegyikük büntetését felfüggesztették.
A bíróság közleményében úgy fogalmaz,
mivel a három rendőr mindent beismert, a törvényszék nem szabhatott ki az ügyészi mértékes indítványnál súlyosabb büntetést, annál enyhébbet pedig nem tartott indokoltnak.
Mind a három rendőrt lefokozták, igaz, mindhármuknak a jogviszonyát már az ügy kivizsgálása után megszűntették.
Az ítélet az első- és a másodrendű vádlott esetében nem jogerős.