Demeter Szilárd meglátása alapján Magyarországon ma nem kultúrharc folyik, hanem elitek pozícióharca. A baloldali klipben szereplők annak idején az MSZP-SZDSZ-kormányok kiszolgálói voltak, mivel tőlük kaptak domináns pozíciókat.
Ám e klipben szereplők, akik visszavágynak a 2010 előtti világba, nem értik, hogy oda már nincs visszaút; ha győz is a baloldal 2022-ben, akkor nem ők lesznek az új kulturális elit, hanem jön egy neomarxista új balliberális elit, amely egyszerűen félresöpri a régi öregeket.
Demeter Szilárd szerint
a régi balliberális elit pozíciói még a Kádár-korszakban gyökereznek, ők a 70-es évek végétől már haszonélvezői voltak az akkori kultúrpolitikának, ezt mentették át későbbre.
A PIM főigazgatójának véleménye alapján nincs elvhűség a balliberális oldalon, hiszen ha lenne, akkor nem jött volna most létre a szivárványkoalíció, és 1994-ben az SZDSZ sem fogott volna össze az MSZP-vel.
Demeter nem elsősorban a progresszív és a konzervatív kódrendszer mentén definiálja a kulturális elitet, hanem a globalista és a nemzeti törésvonalak mentén.
Nyilván az első kategóriába tartozik a hazai balliberális elit, akiknek egy része nem a magyaroknak ír. A PIM vezetője felhívta rá a figyelmet:
A balliberális írók egy része inkább német író szeretne lenni, és nem magyar. Csak nem tudnak németül.
Ezért megírják a német piacra szánt műveiket magyarul, majd lefordíttatják azt németre.
Ezzel szemben a másik oldal a magyar kultúra keretrendszerén belül gondolkodik.
Amikor ír, nemcsak a jelenkori magyarságra gondol föltétlenül, hanem a 100 évvel későbbi magyar polgárságra is. Ez azért fontos, hogy ne terjedjen a kultúrában a Nyugat-Európára már jellemző „Starbucks-modell", aminek lényege, hogy mindenhol ugyanolyan.
Az emberek többsége azonban nem a „Starbucks-modellben" él, hanem fontos számára a saját szülőföldje, családja, hazája, mert ezek jelentik a természetes közeget, amik biztonságérzetet nyújtanak.
A baloldalon belüli elitváltásnak megvan a maga hagyománya, például ahogy Gyurcsány Ferenc „hazaküldte" Kovács Lászlót, és Demeter Szilárd szerint ez jellemzi azon az oldalon a kultúrát is.
Véleménye alapján az új neomarxista áramlat a jobboldalt csak egyszerűen zárójelbe akarja tenni,
a fő célpont nem ők, hanem valójában a régi, Gyurcsány-féle balos elit, akikre rá akarnak rontani, azt akarják „végképp eltörölni", radikálisan felszámolva ez által a baloldali XX. század végi modelljét.
Ennek a leszámolásnak a baloldalon belül ugyanis nagyon komoly hagyománya van.
Demeter Szilárd értékelése alapján
a balliberális elit a kulturális beágyazottságának egy részét már elvesztette, de a hangját, a hangosságát megtartotta. A marketing szempontjából viszont még mindig vitathatatlan a balliberális fölény.
A PIM vezetője szerint aki magyar olvasóknak, nézőknek, hallgatóknak készít magyar nyelven tartalmakat, az számára a nemzeti kultúrában gondolkodik, és onnantól kezdve mindegy, hogy balos vagy jobbos az illető.
És mindaddig, amíg védjük ezt az anyanyelvinek nevezhető kultúrát, addig ez nemzeti kultúra
– nyomatékosította álláspontját.
Ha ez megváltozik, akkor jön a neomarxista identitáspolitika, és ez által az LMBTQ-jogok dominanciája a klasszikus családmodell és értékek felett. Például:
a neomarxisták bevihetik az LMBTQ-érzékenyítést az iskolákba és az óvodákba.
Persze van jó hír is:
a megszülető kulturális tartalmak jelentős része Magyarországon még mindig a hagyományos anyanyelvi kultúrában gondolkodik.
Demeter Szilárd továbbá arról beszélt, hogy a PIM következő programjai, a Petőfi 200 és a Magyar géniusz a reformkort célozzák meg, ezeket „beviszik" az iskolákba is.
Véleménye alapján
a legnagyobb feladat most a magyar fiatalok visszahúzása a saját kultúránkba.
Ebben a tekintetben az olyan globális platformok, mint a YouTube, a Netflix, a HBO, stb. nyilván kihívást jelentenek, hiszen ideológiát sulykolnak a fiatalokba.