Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Ahogy arról az Origo is beszámolt, a Kontra írta meg elsőként, hogy Márki-Zay Péter sokáig egy francia energetikai multicég, az EDF (azaz Électricité de France), vagyis a Francia Elektromos Művek magyarországi érdekeltségének, az EDF-Démásznak az alkalmazásában állt.
A francia cégóriásról érdemes megemlíteni, hogy 2009-ben a világ legnagyobb villamosenergia-termelői voltak. Sokatmondó, hogy 2011-ben az Európai Unió villamosenergia-termelésének 22 százalékát adták. Több mint 120 villamosenergia-termelő kapacitást működtetnek Európában, Észak- és Dél-Amerikában, Ázsiában, Afrikában és a Közel-Keleten. Csak Franciaországban 19 erőművi telephelyen 58 aktív atomreaktoruk üzemel. Az EDF 2018-ban 68,9 milliárd eurós árbevételt ért el.
A cég jelenleg is több mint 80 százalékban a francia állam tulajdonában áll. Tehát nem egy nemzetektől független multiról van szó, hanem kőkemény francia érdekről, egyfajta energetikai területfoglalásról beszélhetünk.
A módszereik pedig nem kifinomultak. 2009-ben a francia versenyhatóság is vizsgálódott náluk, mert a gyanú szerint visszaéltek a piaci erőfölényükkel, manipulálhatták a villamosenergia-árakat, valamint nyomást gyakorolhattak a versenytársakra. A vizsgálat 2016-ban megismétlődött, sőt, az Európai Unió versenyfelügyelete is razziát tartott a cégóriásnál.
Az EDF 1995-ben jelent meg Magyarországon, és 47,55 százalékos érdekeltséget szerzett az Édászban (Észak-Dunántúli Áramszolgáltató Rt.), valamint 60,91 százalékos részesedést a Márki-Zay munkahelyét képező közműcégben, a Démászban (Dél-magyarországi Áramszolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság).
A Gyurcsány Ferenc vezette baloldal jelöltje, Márki-Zay Péter egészen pontosan 1996-tól 2001-ig, 5 éven át, majd 2009 és 2016 között 7 éven át, tehát összesen 12 éven keresztül dolgozott a francia multi tulajdonában álló cégnél.
1996 és 2001 között volt ügyfélszolgálat-fejlesztési csoportvezető, ügyfélszolgálati kirendeltségvezető. Az Egyesült Államokból való hazatérése után pedig stratégiai és regulációvezetői, majd az ügyfélkapcsolati központban kapott állást.
De a munkahelyváltásai szintén tanulságosak, hiszen kétszer is – 2001-ben és 2016-ban – francia multira, a Legrand Zrt.-re esett a választása. A Legrand tulajdonosa mai napig a francia anyavállalat.
Márki-Zay először a marketingrészleg vezetője, majd marketing- és belföldi logisztikai vezetője volt a cégnek.
A Legrand szintén az elektronikában és az energetikában járatos holding, a világ egyik legnagyobb elektromos berendezéseket gyártó vállalataként tartják számon őket. Több területen, így például az elektromos kábelek tekintetében is vezető előállító. De a cég nyitott a megújuló, így például a fotovoltaikus technológia és világításvezérlés irányába is. A francia multi 2020-ban 787 millió eurós árbevételt produkált.
A fentiekből jól látszik, hogy az EDF és a Legrand óriási multinacinális vállalatok, amelyek jó eséllyel a francia nemzeti érdekeket szolgálják és képviselik.
Itt volt beosztott Márki-Zay Péter.
A francia multik pedig óriási árbevételt realizálhatnak minden évben, de a baloldali kormányok idején a hazai leányvállalatok sem panaszkodhattak, hiszen például
az EDF-Démásznak 2008-ban 8 milliárd forintos árbevétele és több mint 600 milliós profitja, 2009-ben pedig 7 milliárd forintos árbevétele volt, és közel 500 milliót profitként realizált a francia tulajdonban lévő cég.
Hortay Olivér, a Századvég Energia- és Klímapolitika Üzletágának vezetője és Tóth Máté, a Rátky és Társa Ügyvédi Iroda energetikai csoportvezetője az Origónak írt közös cikkében beszámolt az energetikai ágazatok hazai történetéről.
A cikkből kiderült, hogy a balliberális kormányok 1994-ben alkották meg az első átfogó, ágazatspecifikus villamosenergia- és földgáztörvényeket, vagy más néven az energiakódexeket. Azért, hogy a privatizációra kiszemelt nemzeti cégek minél kívánatosabbak legyenek a külföldi tőke számára, a törvények lehetővé tették, hogy 1995-től az állam, illetve vállalatai olyan hosszú távú szerződéseket kössenek, melyek évi 8 százalékos eszközarányos megtérülést garantálnak a multinacionális energiavállalatok számára. Mindez részben nyugati tanácsadócégek javaslatára történt, akik a minél gyorsabb és minél szélesebb körű privatizációban voltak érdekeltek.
Ennek következtében a magyar közüzemi szektor jelentős részét rövid időn belül francia, német és olasz vállalatok vásárolták fel.
Így került helyzetbe az EDF is, amely így három stratégiai céget is megszerzett Magyarországon: az Édászt, a Démászt, 2000-ben pedig megvásárolta a Budapesti Erőmű (BE) Rt. 89 százalékos részvénycsomagját is.
Tehát már a Horn-kormány is kiszolgáltatta a magyar háztartásokat és a kisfogyasztókat a nemzetközi multik érdekeinek, de a 2004-es, szintén az MSZP–SZDSZ-kormányok idején született szabályozásnak köszönhetően még jobban nőttek a kisfogyasztók terhei, hiszen ahogy a szerzőpáros fogalmaz, „a magas árak mellett egy új komponensen keresztül közvetetten is finanszírozniuk kellett a külföldi energiaszolgáltatókat".
Az új jogi környezet komoly strukturális problémákat okozott, a Gyurcsány-kormány pedig a multikat segítve 2006-tól gáz- és villanyáremelést hajtott végre.
Végül uniós nyomásra liberalizálták a piacot, amivel teljesen kiszolgáltatták az embereket a multik érdekeinek. A stratégiai cégek ugyanis nem voltak a magyar állam birtokában, és az árszabályozás is a multik kénye-kedve szerint történt.
Így jutottunk el ahhoz, hogy a baloldali kormányoknak köszönhetően 2010-re vásárlóerő-paritáson mérve Magyarországon volt a legdrágább az áram és a földgáz az Európai Unióban.
A Márki-Zay által is kiszolgált multik pusztító profitéhségének vetett véget a Fidesz-kormány: a rezsicsökkentéssel elérte, hogy a magyarok a legalacsonyabb áron juthassanak hozzá a villamos energiához és a gázhoz.
Érdekes módon az EDF-Démász árbevétele 2014-ben 400 millió forintra, a profit pedig 24 millióra esett vissza.
Az Orbán-kormány második lépésként pedig visszavásárolta és a magyar cégek kezébe adta a stratégiai közműcégeket.
Így történt meg, hogy a magyar állam 2015-ben a Márki-Zayt korábban foglalkoztató nagyvállalatban, az EDF-Démászban szerzett többségi tulajdonát is visszavásárolta. A cégben a politikus ekkor már a teljes ügyfélkapcsolati központot vezette.
Nem lehet véletlen, hogy ezek után 2016-ban már el is ment munkahelyéről. Úgy tűnik, hogy a magyar tulajdonos már nem tetszett annyira a baloldali kormányfőjelöltnek, mint az embereket kizsákmányoló multi.
És bár
több millió embernek jelent könnyebbséget a rezsicsökkentés, Márki-Zay mégis rendszeresen szidja az Orbán-kormány fontos vívmányát. Sőt, kijelentette azt is, hogy ebben a formában nem szeretné megtartani.
Ez egyébként eléggé egybevág az Európai Unió érdekeivel. Mint ismert, Brüsszel éveken át támadta, sőt, az Európai Bíróság elé vitte a magyar rezsicsökkentést, a pereskedés tavaly Magyarország győzelmével zárult.
De Brüsszel legújabb terve szerint a kisemberekkel fizettetné meg a klímavédelem költségeit. Márki-Zay pedig azért támadja a a kormány intézkedését, mert közel másfél évtizeden keresztül állt a profithajhász energetikai multi, az EDF alkalmazásában.
Az EDF delegálhatta 2011-ben az EURELECTRIC Budget nevű brüsszeli projekt bizottsági tagságába is.
Ahova nyilvánvalóan szintén a francia multi, az EDF érdekeinek érvényesítése érdekében küldték.
A brüsszeli székhelyű EURELECTRIC az európai villamosenergia-ipari vállalatok legjelentősebb szakmai és érdekvédelmi szervezete, de más kontinenseken is létezik tagszervezete. Oldalukon egy alkalommal lehet találkozni a baloldal közös kormányfőjelöltjének a nevével, a Horizont 2020 kutatási és innovációs keretprogram című dokumentumban.
Ahogy azt honlapjukon kiemelik, európai szinten képviselik „az iparág közös álláspontját", és rendszeresen egyeztetnek az Európai Unió tisztségviselőivel. Ebből pedig egyértelműen látszik, hogy ez egy nemzetközi lobbiszervezet.
Márki-Zay tehát évtizedeken keresztül állt a francia energetikai óriásvállalatok alkalmazásában. Az érdekeiket képviselte Brüsszelben, és a rezsicsökkentés eltörlésének hangoztatásával is az ő szekerüket tolja.
Hiszen az Orbán-kormány lépésével véget ért a francia multik aranykora Magyarországon.
Sőt, Márki-Zay korábban Paks 2-t is támadta, és arról beszélt, hogy
fel kellene mondani a szerződést.
Hogy ki kapná meg a lehetőséget a jelenlegi kivitelezők helyett az amúgy atomenergia-párti politikustól, nem nehéz kérdés.
Elég, ha arra gondolunk, hogy az EDF-nek 58 működő atomreaktora van.
Tehát könnyen lehet, hogy
Márki-Zay mostani kormányfőjelöltségében, a baloldalon történő előretörésében jelentős szerepet játszott az eurómilliárdokat mozgató francia energetikai multik nyomásgyakorlása, Gyurcsány pedig engedett ennek, így lett Márki-Zay a jelöltje.
